Igaz, hogy már elindítottam hónapokkal ezelőtt egy blog oldalt, de valahogy nem jött be a dolog...nem tudtam megoldani,hogy rendszeresen írjak, és így gyakorlatilag értelmét vesztette a dolog.

Viszont az ironman, vagyis július 27.-e óta tele van a fejem gondolatokkal, amiket úgy éreztem,hogy egyszerűen ki kell adnom, le kell írnom...hát hol máshol,ha nem itt?!:-)

Kezdjük ott,hogy nekem ez a triatlon totálisan új dolog...viszont szerelem lett első látásra. Május környékén, egy versenyre kellett beugranom(név szerint bringatlon),amikor is úgy gondoltam, hogy talán annyira nem utálom a tekerést...

Villámgyorsan pörögtek az események, majd Bencsik Gáborral megbeszéltük,hogy akkor irány párosban a nagyatádi Ironman! Tavaly már voltam váltóban,de akkor csak futottam, sőt, még meg is borultam, a kánikulában... Nem jó emlék... akkor semmi késztetést nem éreztem a sportág iránt, nem tartottam normálisnak, hogy vízből bringára pattanjak, vagy elkezdjek futni...én FUTÓ vagyok...én futok... Ez a gondolat idén 180 fokos fordulatot vett.

Sokat nem is gondolkoztam, inkább igyekeztem mielőbb összeszedni a gondolataimat. Az első az volt,hogy jelentkeztem a nagyatádi egy hetes, majd a balatonakarattyai másfél hetes edzőtáborba. Az úszással nem volt gond(legalábbis én azt hittem), a futás is ment, tudtam,hogy a bringán kell produkálnom valamit,mert az tuti,hogy a versenyen 2-3 órát nyeregben leszek.

A táborba nem a saját bringámmal mentem(Jenőt Nagyatád előtt szereztem be egy pár nappal),hanem Julcsi bicóját nyüstöltem. Ezúton is hálás köszönet érte.:-)

A tábor nagyon jól,és hasznosan telt, majd az akarattyai is. Ezekre kár több szót fecsérelni...:-) Sok edzés, sok pihenés, nagyon jó társaság. A nagyatádi táborban ismertem meg azt az embert is, aki szinte az első pillanattól kezdve a mindent jelentette nekem...edzőt(segítőt) és többet...na de ez mellékes(egyenlőre).

A felkészülés jól sikerült, aggódtam a bringa miatt,de próbáltam a lehető legkevesebbet stresszelni. Jól esett,hogy sokan támogattak, bíztattak. Pedig csak egy fél ironman-re készültem.:-) Jót tett az is,hogy a triatlonnak köszönhetően elég gyorsan elkezdett visszalakulni a formám, a súlyom...ez azért sokat lendített, kevésbé frusztráltan edzettem.

Az ironman előtti hét viszont maga volt a pokol....edzés szempontból nem volt gond,mentem...csináltam...de magánéletileg szétestem,mert teljes bizonytalanságban voltam(voltunk)..nehéz volt a koncentrálás.

25.-én csütörtökön indultunk le Gáborral atádra. Reggel még egy átmozgató úszás, összepakolás, és irány! Bringákat szét,és mindent berámolni a kocsiba.:-) Marik Balázs segített szállás ügyben,ám azt nem sejtettem,hogy hova kerülünk...60 km-re volt nagyatádtól a csendes, nyugodt kis fogadó...összesen 1040 km-t vezettem csütörtöktől vasárnapig...:-) Lecuccolás, beszélgetés, majd vissza atádra a tésztapartyra, rajtcsomagot felvenni, a Polythlonosokkal beszélni... Gábor egész úton a "rinyámat" hallgatta,meg próbált nyugtatgatni,hogy ideges voltam...odaértünk a tésztapartyra,én elmentem beszélgetni.... Sírásos, összeomlós, csalódott negyed órás beszélgetés...egy korszak lezárult...újra...de,hogy fogom én Nélküle megcsinálni?! Nem nem megy így...dehogynem...hiszen erre készülök már mióta...össze kell szednem magam..és össze is fogom!!

Megkajáltunk,beszélgettünk,és irány a szállás...még sörözés,dumálás és szunya.:-)

Másnap ismét át atádra, egy kis úszás, majd egy IM kör futás, pályabejárás...inkább betolás,mert úgy mentünk mint a hülyék..:D Meg is állapítottuk utána,hogy másnap ezzel a tempóval K.O lesz...
(lenne)

Polythlonos gyűlés, vásárolgatás...majd vissza,pihenés...akkor azért már izgultam rendesen. Próbáltam a lehető legtöbbet aludni éjszaka,már amennyire a meleg hagyott....

2013.július 27...az Ironman napja

6 előtt már kelni akartam. 8:45kor volt a rajt, és 40 perc míg átérünk...még reggeli, estébé...a teljes táv volt az enyém..a bringa még kérdéses volt,hogy osztjuk. Úgy terveztem,hogy Gábor kezd a nagy körön, ami 75 km, aztán én 3x35-öt. Mondta Gábor,hogy ha bírja,ő menne még egy kiskört az elején...hát miért ne.:-)

Kimentünk már az egyéniek rajtjához a gyékényesi tóhoz...a hideg is rázott,imádtam..és elkezdtem izgulni,de rettenetesen. Megvolt a rajt, nekem egy kis pityergés,és elkezdtem melegítgetni...dumálni, táborosokkal, barátokkal...még 10 perc...5...elkezdtem pánikolni,de próbáltam mutatni,h minden oké! Honnan induljak???Basszus...nyílt viz...végem! 1:10-15...Ő azt mondta ennyire kijöhetek,ha ügyes vagyok...rá is stresszeltem....DURR! Irány a víz...jézusom mennyi ember! basszus...úgy lemaradtam ahogy illik...az első vagy 200 méter azzal ment el,hogy letoljam a pulzusom..majd kiugrott a szívem...aztán lenyugodtam és nyugiban elkezdtem úszni...első bólya megvan..tovább egyenesen...a fejemben ezer féle gondolat..majd vádligörcs..mindkettőben...atyaisten de fáj!!!...és megy el mindenki mellettem...vagy 10 perces kapálózás,és elindultam..tovább...órát nézem,ez tuti nem lesz meg 1:15-re..megyek,haladok. Már látom a partot,hallom Péter Attilát. Kimászom. Futok,és megy a második kör. Érezhetően gyorsabb és magabiztosabb vagyok mint az elsőben. Az álomidő elúszütt,de nem érdekel. A begörcsölt vádlim nagyon nagyon fáj, így kénytelen vagyok mell tempót is beletenni. Egy csaj folyton rámjött, kukkolt..lehagyott,utolértem,megint belehúzott..és ez ment vagy egy km-en keresztül.aztán meguntam és belehúztam,otthagytam. Már látom megint a partot...még kb 50 méter...érzem a talajt...kimegyek,futok fel fel...Gábort csak fél füllel hallom,elfáradt a lábam,és fáj...chipet leszedi,indul....fáj..lefekekszem hanyatt a földre...jön Béci,elkezdi kinyújtani...majd becsokizok,de hagyom...megiszom egy magnéziumot,múlik...na akkor induljunk.

Visszaslattyogás a kocsihoz. Gábor 75 km-ét kb. 3 órára számoltuk. Úgy beszéltük, hogy 60 km fele hív majd,hogy megy-e az első kiskörre. Kocsiba be,inni,inni...folyamatosan...eszegettem egy kis pogit,és indulás vissza Nagyatádra. Átérés,kocsit le,cuccokat ki, pisilés(állandóan..),és irány a Polythlon sátor,közvetlen a futópálya mellett. Haladnak már az elsők közti bringások, az élvonal,és nem sokkal később az első futó a pályán...majd már jön Ő is...a szívem, a gyomrom a torkomban...szurkolás,pacsi...

Gábor hív,minden oké! Csak vigyek neki sponser-es cuccot,meg magnéziumot. Jön, issza megy....süvít mint a gép..:) Lassan én jövök...

Fél3 fele már a váltóponton vagyok beöltözve...jönjön...Sisak átad(enyém kicsi,övé nagy...remek.:D ), chip átrak,és indulás! Basszus...a rajtszámot nem vettem át..nem gond,majd az első kör után. Éreztem,hogy bazi meleg lesz...tekerek ahogy tudok...Az első kör viszonylag gyorsan eltelik,jobban haladok mint gondoltam. A pici emelkedővel meggyűlik a bajom,de nem gáz. Első kör után egy liter izó Gábortól lehúz, rajtszám feldob és tovább...kb 5 litert tuti megittam a 70 km alatt,és nem kellett pisilnem...durva! Megettem egy fél cukormentes müzlit,és egy sponser vaniliás szeletet, valamint betoltam 2 sótablettát. Elég volt...az utolsó 5-6 km halál, véresre dörzsölte a gatya a fenekem...hol a vége?!?! Te jó isten legyen már vége,nagyon fáj!!!! Beérés,utolsó kanyar,depó...Gábor ölel,jó volt...és elindul futni...én bringát betol,próbálok észhez térni...Dumcsi ezzel azzal...de semmi másra nem vágyom,mint nyújtani, egy hideg kóla zéróra és pisilni...és meredni magam elé!

Az erdetei terv szerint 4-4 kört futunk,és egy közös...aham....ahogy az Móricka elképzeli:) Gábornak a 2. kör után mondtam,hogy bitang meleg van, váltsunk kettőnként?IGEN! Úgyhogy el is indultam...pörgősen ahogy kell...ez kitartott kb 2 km-ig ott off...Fájt,meleg,nem megy....séta-futás...így telt el az első két köröm..az sem segített, hogyfolyamatosan ittam, már lötyögött a hasamban. Az utolsó 2,5 km-en Winkler Gábor jött velem,az nagyon kellett...beérek, kidőlök, Gábor tovább. Elmentem pisilni,...éget az egész fenekemnél a seb, csípett....ordítani tudtam volna,el is bőgtem magam...hát még utána amikor visszahúztam a mezt...fájt mindenem,nem akarom...habár Gábornak is lassabban ment a következő két kör,így is gyorsan eltelt...nekem. Indultam. Esztivel. Kb 6 percesben,de inkább 6,5...lement a nap...az erő visszatért..csak ne fájna ennyire a seb...Eltelt egy kör...ő kiszállt,én mentem..és mintha visszatért volna az erő..elkezdtem pörgetni,tolni...de akkor már éhes voltam..:/ így meghagytam Gábornak az utolsót...elment...jött...az utolsó pár száz méter együtt...beérés...13 óra 9 perc...boldogság.:) Körülnézek..azt mondta Ő,bármi lesz,ott lesz ha befutok...Ő ott vár majd engem..és nem várt..A kép,. az illúzió szertefoszlott,semmivé lett...én odaadtam volna mindent..egy álommal kevesebb, egy csalódással több.

Még a létezés is fájt...nem tudtam,mi a bajom, mi fáj...fájt ülni,feküdni,állni...fájt a gyomrom,éhes voltam,de úgy éreztem kihányok mindent...szenvedtem,nagyon...

Masszírozás jót tett...utána tésztaevés,tuszkolás...valami menjen le...fájt...nagyon fájt minden..

Visszavezetés Őrtilosba...éjszaka...fáradtan...lefekvés izzadtan,koszosan...és alvás reggelig...reggel beszarós mozgás,fájdalom...örök emlék...és egy új szerelem...egy nap pihi,és nincs megállás..súly alakul,forma alakul...mindjárt itt a vég(cél)...végre nem elégedetlenkedem..(annyira)...köszönöm Gábor!