Úgy gondoltam, addig várok a blog írásával, amíg meg nem lesz a pontos időeredmény. De félek,akkor kb. karácsonyi ajándék lenne...

Az órám kb. egy hete tönkrement, így egy gonddal több, aminek kíséretében nekiindultam a versenynek. Igen, frusztrált,hogy nem tudom a távot, az időt, a sebességet... És igen, érdekel az időeredmény. Akik teljesítménykényszeres idiótának gondolnak, azoknak üzenem,hogy félig így van;) Érdekel az idő, sokat edzek ÉS ÉLVEZEM IS. Igen, bizony, lehet a kettőt együtt! Megéri a napi két, néha három edzés, a beleáldozott munka...és nem,nem kényszer,és még boldog is vagyok mellette! Hogy kikászálódom fél5-5 fele az ágyból, lecsattogok az uszodába, megcsinálom amit kell,és amit akarok...majd utána kómás,boldog mosollyal szürcsölöm a kávét az irodában.... Ezt a lábjegyzetet azért írtam,mert üzenem azoknak, akik kidumálnak a hátam mögött...hogy ahogy a mondás tartja: a legjobb helyen vannak ahhoz,h kiny...ák a se@@em:) ;)

Na de térjünk vissza Szálkához, életem első, egyéni triatlon versenyéhez! Nagyatádon Gáborral beszéltük,hogy elindulunk. Be is neveztem, a féltávra... Majd Atád után, amikor összeültem Gyulával, az edzőmmel, mondta,hogy Ő az M-et javasolja. Így átneveztem. És nagyon nem bánom!

A fejemben már egész héten csak a verseny járt, nem akartam egyetlen apró hibát sem ejteni. Mindenben hallgattam Gyulára,még a pihenésben is.:-) Bár előző péntekent nyomtam egy 120 kilis Dobogókő bringát Balázzsal, amiért lett egy kis dá-dá...

Péntekre terveztük a leutazást Gáborral, mi már összenőttünk.:) A bátaapáti szállásra foglaltam helyet maguknak, Jocinak, Csillának, Tominak és Ádámnak.

Csütörtökön reggel még úsztam egy lazát, délután pedig elmentem a millenárisra Gézával gyakorolni a Look csodáját. Életemben először volt a lábamon.. a kezdeti bénázás után egy eldőléssel indítottam, aztán szépen lassan belemegedtem.

Pénteken reggel már csak pihenni és pakolni akartam,de a munka közbeszólt, így gyakorlatilag az 1 órás indulásig egy perc nyugtom nem volt. Felvettem Gábort, majd irány bevásárolni és a verseny!

Az út nyugis és pofázós volt, a szállást is hamar megtaláltuk. Egy gyönyörű, nyugodt kis fogadó. Lepakolás, bringák felnyergelése. Mivel 20 perc úszást és 20 perc bringát írt Gyula átmozgatásnak, pályabejárásnak, így az tűnt logikusnak,ha áttekerünk, az alig 7 km-re lévő tóhoz.

Gábor észrevette,hogy otthon hagyta a bringás cipőt..:D Telefonhadjárat,de elintéztük,hogy lehozzák neki. Elindultunk a tóra. Nyugis,szép tempóban,jó kis emelkedővel a végén.Ekkor még nem gyanakodtam:) (Bár Gyula szólt,hogy nem lesz könnyű a pálya). Rajtcsomagot felvettük, majd én becsobbantam a tóba. Kellemesen meleg volt a víz, úsztam pár hosszt. Viszont gusztustalan iszapos ragacsos volt az alja, amire a közben megérkező Csillám reakciója az volt,hogy "Ne tedd le a lábad" :D

Az egyik szervező vezetésével elindultunk pályabejárásra.(ok nem 20 perc,tudom tudom...)....kellemes(?) fel-le,fordító...majd visszafele az a 12%-os emelkedő...atyaisten...majdnem sírva fakadtam...de valahogy felmásztam. Fel a tetejére,majd gurulás le a lejtőn bátaapáti fele, a fordítóhoz...de nem..mindenki satufék...megáll...hogy várjuk be a srácot,aki lemaradt...Remek,lejtőn lefele induljak el kezdő look-osként...többiek elindultak,én is,csak oldalirányba...:D Lánc leesik, Gábor vissza, majd úgy döntöttünk inkább eltekerünk a tésztapartyra:) Ismerősök, puszi,puszi...Majd egy órát ott voltunk, elég lassan ment a dolog...az én adagomat odaadtam a srácoknak,de azért csak belenyammogtam:)

Megjött közben Ádám,meg Joci is. Visszatekertünk a szállásra,tusolás, és pihi...rengeteget röhögtünk és beszélgettünk még így hatan:) Aminek az lett az eredménye,hogy a másik szobában lévő bolgárok férfi tagja elment szólni a recisnek,szóljon nekünk,hogy halkabban,mert ők korán kelnek....(amikor mi reggel indultunk, ők még akkor ettek, plusz a pasi olyan horkolás koncertet adott le éccaka,hogy Ádám bedugaszolta a fülét:D )

Nyugodt,jó éjszaka volt...

Reggel kelés, reggeli.... Pakolás a kocsiba, átgondolni mindent. Eltettem a frissítőket, bekevertem az izot, elraktam a sótablettát, újra átnéztem a ruhákat. És görcsöltem a bringapályán. Folyamatosan.

Korán értünk oda,így bőven volt időnk leparkolni, és várni,hogy nyisson a depó. Bedepóztunk, nyugiban. Kikészítettem mindent. Még dumálás mindenkivel, hál Istennek megjöttek Dóriék, nagy szükségem volt rá. Csilla is folyton nyugtatgatott. Sikerült is. 10-kor elrajtolt az XL és az L táv 1900 m-es úszása, majd 10 percre rá a miénk. 10:07-kor már a vízben, harci csuhában álltam. Körülöttem Zoli, Zozó, Mariann, Cöge,Ádám.... De onnantól már csak magamra figyeltem. Igaz ugyan,hogy viszonylag előre álltam,de középre. Oldalra kellett volna de ezen már kár rágódni. Elég idiótán volt a rajt, egyszer csak elüvöltötte magát a csónakos figura,hogy rajt...na mondom remek:) Indulás, egy kis harc,és szeltem a habokat. Úgy éreztem jól haladok, az utolsó 200 méteren még sokmindenkit beelőztem. Kimásztam, mögöttem Csoki. A depóban már ott volt Mariann,és Ádám. Ádámot kérdeztem mennyi időre jöttünk ki? 14-15 perc között...MIVAN??? Úgy számoltam,hogy maximum 11 percre kint vagyok....(a verseny végén kiderült,hogy az 500 méter úszás igazából 750 volt,így lenyugodtam)

Gyorsan magamra húztam a zoknit, a cipőt, közben begyűrtem a számba a maradék nutrendes cukormentes szeletet.:) Egy korty izo, sisak,szemüveg fel,és felfutás a domb tetejére. Bringára rá és uzsgyi!

Csilla kölcsönkapott óráját elindítottam, kb. 90 percre terveztem a 45 km-t,de tudtam az emelkedő miatt ez úszhat. Az első km-ek viszonylag eseménytelenül teltek, próbáltam befogni a nálam jobb úszókat. A fránya emelkedő közepén elkövettem egy hibát, ami nem amiatt hiba amiért tettem, hanem ahol... Mariann állt a bringával,hogy baj van a váltóval...cipő lekapcsol,és megálltam...nem tudom mit gondoltam, hiszen mg egy láncot sem bírok normálisan visszaakasztani...szólt,hogy mindegy,menjek...aham...look...emelkedő közepen...persze,hogy nem bírtam elindulni a 12%-os gyönyörön...feltoltam a tetejére,majd rápattantam,és próbáltam visszahozni a helyemet. Az első kör végén már majdnem üres volt a kulacsom...Viszont nem bírtam kivenni a frissítő és Csilla kezéből az újat,úgyhogy megálltam,és beleöntöttem a sajátba...ezekből is tanulok:) Elkezdtem kinyitni a nutrendes nyúlós szeletem, ami egy harapás után kirepült a kezemből..a sótabit meg a depóban hagytam..szép volt Kata! A második körben sem volt semmi extra holtpont, maximum a fenekem kezdett megint dörzsölődni. Az emelkedő megint kifogott rajtam,olyan lassan mentem fel,hogy már csak egy virágos kosár hiányzott volna az elejére,hogy elmenjek a tescoba bevásárolni...

Örültem,amikor már az utolsó métereken gurultam be,bár éreztem,hogy fáradok,dög meleg van,és van még hátra 10 km futás...Depóba be, Mariann elindult. Amíg én szarakodtam a vízzel, ő otthagyott. Csila noszogatott,hogy gyerünk már,igyekezzek....hőbörögtem, fújtattam,hogy hagyjon már békén... Cipő fel, sapka fel,szemüveg fel...felsétálás az emelkedőn és uzsgyi!

Futás...10 km szenvedés...jobb szót nem tudok..a vicc az,hogy sem tüdőre, sem lábra nem voltam igazán fáradt, valami mentális K.O lett úrrá rajtam, ami hagytam, hogy eluralkodjon az akaraterőmön,amiből viszont nem kevés van...séta-futás...ebből állt az első 5, szintekkel teli km...beértem az első kör végén..Áron fotózott,én odabújtam,és elkezdtem sírni...nem bírok tovább menni,éhes vagyok,fáradt vagyok...lelket öntött belém, itatott-kajáltam valami müzlit és indultam tovább. Egy srácot utolértem,aki sétált...mondom gyere,begurulunk valahogy:) Jött velem majdnem végig...dumáltunk pár szót,szenvedtünk együtt...a vége előtt 1,5 km-el mondta,h menjek,muszáj sétálnia...mentem..ahogy a lábam bírta. És közben örültem,hogy Gyula lebeszélt az XL-ről...Isten látja lelkem,nem adtam volna fel...de hogy?Szenvedve?Meghalva?Nem...ráérek még! Csoki és Zozó is elbőbb beértek, Zozó futáson fogott meg...biztatott,de egy idő után látta,hogy se kép,se hang..:) Azt tudtam,hogy a 3 órán belüli elúszott,de nem érdekelt. Befordulás a célba,és vége...Mosolyogva...fáradtan...De inkább mentálisan. Még erősebbnek kell lennem a végére! Dóri megjött,alig vártam,hogy megöleljem!

Citromos gösser, pihegés..megcsináltam!:) Még mindig akarom,még mindig szerelem!

Gábor meg tolta az XL-t...és behúzta 7 órán belülre!!!:) Futásnál is csak mosolygott...igazi sportember:)

Köszönöm mindenkinek aki szurkolt,szorított!! Köszönöm Gyulának,hogy készít,segít és terel!

Pain is temporary,pride is forever...