Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 949 799 km-t sportoltatok

Szálka triatlon, avagy az első egyénim.

NagyKata | 2013-08-21 11:16:42 | 2 hozzászólás

Úgy gondoltam, addig várok a blog írásával, amíg meg nem lesz a pontos időeredmény. De félek,akkor kb. karácsonyi ajándék lenne...

Az órám kb. egy hete tönkrement, így egy gonddal több, aminek kíséretében nekiindultam a versenynek. Igen, frusztrált,hogy nem tudom a távot, az időt, a sebességet... És igen, érdekel az időeredmény. Akik teljesítménykényszeres idiótának gondolnak, azoknak üzenem,hogy félig így van;) Érdekel az idő, sokat edzek ÉS ÉLVEZEM IS. Igen, bizony, lehet a kettőt együtt! Megéri a napi két, néha három edzés, a beleáldozott munka...és nem,nem kényszer,és még boldog is vagyok mellette! Hogy kikászálódom fél5-5 fele az ágyból, lecsattogok az uszodába, megcsinálom amit kell,és amit akarok...majd utána kómás,boldog mosollyal szürcsölöm a kávét az irodában.... Ezt a lábjegyzetet azért írtam,mert üzenem azoknak, akik kidumálnak a hátam mögött...hogy ahogy a mondás tartja: a legjobb helyen vannak ahhoz,h kiny...ák a se@@em:) ;)

Na de térjünk vissza Szálkához, életem első, egyéni triatlon versenyéhez! Nagyatádon Gáborral beszéltük,hogy elindulunk. Be is neveztem, a féltávra... Majd Atád után, amikor összeültem Gyulával, az edzőmmel, mondta,hogy Ő az M-et javasolja. Így átneveztem. És nagyon nem bánom!

A fejemben már egész héten csak a verseny járt, nem akartam egyetlen apró hibát sem ejteni. Mindenben hallgattam Gyulára,még a pihenésben is.:-) Bár előző péntekent nyomtam egy 120 kilis Dobogókő bringát Balázzsal, amiért lett egy kis dá-dá...

Péntekre terveztük a leutazást Gáborral, mi már összenőttünk.:) A bátaapáti szállásra foglaltam helyet maguknak, Jocinak, Csillának, Tominak és Ádámnak.

Csütörtökön reggel még úsztam egy lazát, délután pedig elmentem a millenárisra Gézával gyakorolni a Look csodáját. Életemben először volt a lábamon.. a kezdeti bénázás után egy eldőléssel indítottam, aztán szépen lassan belemegedtem.

Pénteken reggel már csak pihenni és pakolni akartam,de a munka közbeszólt, így gyakorlatilag az 1 órás indulásig egy perc nyugtom nem volt. Felvettem Gábort, majd irány bevásárolni és a verseny!

Az út nyugis és pofázós volt, a szállást is hamar megtaláltuk. Egy gyönyörű, nyugodt kis fogadó. Lepakolás, bringák felnyergelése. Mivel 20 perc úszást és 20 perc bringát írt Gyula átmozgatásnak, pályabejárásnak, így az tűnt logikusnak,ha áttekerünk, az alig 7 km-re lévő tóhoz.

Gábor észrevette,hogy otthon hagyta a bringás cipőt..:D Telefonhadjárat,de elintéztük,hogy lehozzák neki. Elindultunk a tóra. Nyugis,szép tempóban,jó kis emelkedővel a végén.Ekkor még nem gyanakodtam:) (Bár Gyula szólt,hogy nem lesz könnyű a pálya). Rajtcsomagot felvettük, majd én becsobbantam a tóba. Kellemesen meleg volt a víz, úsztam pár hosszt. Viszont gusztustalan iszapos ragacsos volt az alja, amire a közben megérkező Csillám reakciója az volt,hogy "Ne tedd le a lábad" :D

Az egyik szervező vezetésével elindultunk pályabejárásra.(ok nem 20 perc,tudom tudom...)....kellemes(?) fel-le,fordító...majd visszafele az a 12%-os emelkedő...atyaisten...majdnem sírva fakadtam...de valahogy felmásztam. Fel a tetejére,majd gurulás le a lejtőn bátaapáti fele, a fordítóhoz...de nem..mindenki satufék...megáll...hogy várjuk be a srácot,aki lemaradt...Remek,lejtőn lefele induljak el kezdő look-osként...többiek elindultak,én is,csak oldalirányba...:D Lánc leesik, Gábor vissza, majd úgy döntöttünk inkább eltekerünk a tésztapartyra:) Ismerősök, puszi,puszi...Majd egy órát ott voltunk, elég lassan ment a dolog...az én adagomat odaadtam a srácoknak,de azért csak belenyammogtam:)

Megjött közben Ádám,meg Joci is. Visszatekertünk a szállásra,tusolás, és pihi...rengeteget röhögtünk és beszélgettünk még így hatan:) Aminek az lett az eredménye,hogy a másik szobában lévő bolgárok férfi tagja elment szólni a recisnek,szóljon nekünk,hogy halkabban,mert ők korán kelnek....(amikor mi reggel indultunk, ők még akkor ettek, plusz a pasi olyan horkolás koncertet adott le éccaka,hogy Ádám bedugaszolta a fülét:D )

Nyugodt,jó éjszaka volt...

Reggel kelés, reggeli.... Pakolás a kocsiba, átgondolni mindent. Eltettem a frissítőket, bekevertem az izot, elraktam a sótablettát, újra átnéztem a ruhákat. És görcsöltem a bringapályán. Folyamatosan.

Korán értünk oda,így bőven volt időnk leparkolni, és várni,hogy nyisson a depó. Bedepóztunk, nyugiban. Kikészítettem mindent. Még dumálás mindenkivel, hál Istennek megjöttek Dóriék, nagy szükségem volt rá. Csilla is folyton nyugtatgatott. Sikerült is. 10-kor elrajtolt az XL és az L táv 1900 m-es úszása, majd 10 percre rá a miénk. 10:07-kor már a vízben, harci csuhában álltam. Körülöttem Zoli, Zozó, Mariann, Cöge,Ádám.... De onnantól már csak magamra figyeltem. Igaz ugyan,hogy viszonylag előre álltam,de középre. Oldalra kellett volna de ezen már kár rágódni. Elég idiótán volt a rajt, egyszer csak elüvöltötte magát a csónakos figura,hogy rajt...na mondom remek:) Indulás, egy kis harc,és szeltem a habokat. Úgy éreztem jól haladok, az utolsó 200 méteren még sokmindenkit beelőztem. Kimásztam, mögöttem Csoki. A depóban már ott volt Mariann,és Ádám. Ádámot kérdeztem mennyi időre jöttünk ki? 14-15 perc között...MIVAN??? Úgy számoltam,hogy maximum 11 percre kint vagyok....(a verseny végén kiderült,hogy az 500 méter úszás igazából 750 volt,így lenyugodtam)

Gyorsan magamra húztam a zoknit, a cipőt, közben begyűrtem a számba a maradék nutrendes cukormentes szeletet.:) Egy korty izo, sisak,szemüveg fel,és felfutás a domb tetejére. Bringára rá és uzsgyi!

Csilla kölcsönkapott óráját elindítottam, kb. 90 percre terveztem a 45 km-t,de tudtam az emelkedő miatt ez úszhat. Az első km-ek viszonylag eseménytelenül teltek, próbáltam befogni a nálam jobb úszókat. A fránya emelkedő közepén elkövettem egy hibát, ami nem amiatt hiba amiért tettem, hanem ahol... Mariann állt a bringával,hogy baj van a váltóval...cipő lekapcsol,és megálltam...nem tudom mit gondoltam, hiszen mg egy láncot sem bírok normálisan visszaakasztani...szólt,hogy mindegy,menjek...aham...look...emelkedő közepen...persze,hogy nem bírtam elindulni a 12%-os gyönyörön...feltoltam a tetejére,majd rápattantam,és próbáltam visszahozni a helyemet. Az első kör végén már majdnem üres volt a kulacsom...Viszont nem bírtam kivenni a frissítő és Csilla kezéből az újat,úgyhogy megálltam,és beleöntöttem a sajátba...ezekből is tanulok:) Elkezdtem kinyitni a nutrendes nyúlós szeletem, ami egy harapás után kirepült a kezemből..a sótabit meg a depóban hagytam..szép volt Kata! A második körben sem volt semmi extra holtpont, maximum a fenekem kezdett megint dörzsölődni. Az emelkedő megint kifogott rajtam,olyan lassan mentem fel,hogy már csak egy virágos kosár hiányzott volna az elejére,hogy elmenjek a tescoba bevásárolni...

Örültem,amikor már az utolsó métereken gurultam be,bár éreztem,hogy fáradok,dög meleg van,és van még hátra 10 km futás...Depóba be, Mariann elindult. Amíg én szarakodtam a vízzel, ő otthagyott. Csila noszogatott,hogy gyerünk már,igyekezzek....hőbörögtem, fújtattam,hogy hagyjon már békén... Cipő fel, sapka fel,szemüveg fel...felsétálás az emelkedőn és uzsgyi!

Futás...10 km szenvedés...jobb szót nem tudok..a vicc az,hogy sem tüdőre, sem lábra nem voltam igazán fáradt, valami mentális K.O lett úrrá rajtam, ami hagytam, hogy eluralkodjon az akaraterőmön,amiből viszont nem kevés van...séta-futás...ebből állt az első 5, szintekkel teli km...beértem az első kör végén..Áron fotózott,én odabújtam,és elkezdtem sírni...nem bírok tovább menni,éhes vagyok,fáradt vagyok...lelket öntött belém, itatott-kajáltam valami müzlit és indultam tovább. Egy srácot utolértem,aki sétált...mondom gyere,begurulunk valahogy:) Jött velem majdnem végig...dumáltunk pár szót,szenvedtünk együtt...a vége előtt 1,5 km-el mondta,h menjek,muszáj sétálnia...mentem..ahogy a lábam bírta. És közben örültem,hogy Gyula lebeszélt az XL-ről...Isten látja lelkem,nem adtam volna fel...de hogy?Szenvedve?Meghalva?Nem...ráérek még! Csoki és Zozó is elbőbb beértek, Zozó futáson fogott meg...biztatott,de egy idő után látta,hogy se kép,se hang..:) Azt tudtam,hogy a 3 órán belüli elúszott,de nem érdekelt. Befordulás a célba,és vége...Mosolyogva...fáradtan...De inkább mentálisan. Még erősebbnek kell lennem a végére! Dóri megjött,alig vártam,hogy megöleljem!

Citromos gösser, pihegés..megcsináltam!:) Még mindig akarom,még mindig szerelem!

Gábor meg tolta az XL-t...és behúzta 7 órán belülre!!!:) Futásnál is csak mosolygott...igazi sportember:)

Köszönöm mindenkinek aki szurkolt,szorított!! Köszönöm Gyulának,hogy készít,segít és terel!

Pain is temporary,pride is forever...

Az első triatlon, az első Ironman...

NagyKata | 2013-08-06 11:28:52 | 5 hozzászólás

Igaz, hogy már elindítottam hónapokkal ezelőtt egy blog oldalt, de valahogy nem jött be a dolog...nem tudtam megoldani,hogy rendszeresen írjak, és így gyakorlatilag értelmét vesztette a dolog.

Viszont az ironman, vagyis július 27.-e óta tele van a fejem gondolatokkal, amiket úgy éreztem,hogy egyszerűen ki kell adnom, le kell írnom...hát hol máshol,ha nem itt?!:-)

Kezdjük ott,hogy nekem ez a triatlon totálisan új dolog...viszont szerelem lett első látásra. Május környékén, egy versenyre kellett beugranom(név szerint bringatlon),amikor is úgy gondoltam, hogy talán annyira nem utálom a tekerést...

Villámgyorsan pörögtek az események, majd Bencsik Gáborral megbeszéltük,hogy akkor irány párosban a nagyatádi Ironman! Tavaly már voltam váltóban,de akkor csak futottam, sőt, még meg is borultam, a kánikulában... Nem jó emlék... akkor semmi késztetést nem éreztem a sportág iránt, nem tartottam normálisnak, hogy vízből bringára pattanjak, vagy elkezdjek futni...én FUTÓ vagyok...én futok... Ez a gondolat idén 180 fokos fordulatot vett.

Sokat nem is gondolkoztam, inkább igyekeztem mielőbb összeszedni a gondolataimat. Az első az volt,hogy jelentkeztem a nagyatádi egy hetes, majd a balatonakarattyai másfél hetes edzőtáborba. Az úszással nem volt gond(legalábbis én azt hittem), a futás is ment, tudtam,hogy a bringán kell produkálnom valamit,mert az tuti,hogy a versenyen 2-3 órát nyeregben leszek.

A táborba nem a saját bringámmal mentem(Jenőt Nagyatád előtt szereztem be egy pár nappal),hanem Julcsi bicóját nyüstöltem. Ezúton is hálás köszönet érte.:-)

A tábor nagyon jól,és hasznosan telt, majd az akarattyai is. Ezekre kár több szót fecsérelni...:-) Sok edzés, sok pihenés, nagyon jó társaság. A nagyatádi táborban ismertem meg azt az embert is, aki szinte az első pillanattól kezdve a mindent jelentette nekem...edzőt(segítőt) és többet...na de ez mellékes(egyenlőre).

A felkészülés jól sikerült, aggódtam a bringa miatt,de próbáltam a lehető legkevesebbet stresszelni. Jól esett,hogy sokan támogattak, bíztattak. Pedig csak egy fél ironman-re készültem.:-) Jót tett az is,hogy a triatlonnak köszönhetően elég gyorsan elkezdett visszalakulni a formám, a súlyom...ez azért sokat lendített, kevésbé frusztráltan edzettem.

Az ironman előtti hét viszont maga volt a pokol....edzés szempontból nem volt gond,mentem...csináltam...de magánéletileg szétestem,mert teljes bizonytalanságban voltam(voltunk)..nehéz volt a koncentrálás.

25.-én csütörtökön indultunk le Gáborral atádra. Reggel még egy átmozgató úszás, összepakolás, és irány! Bringákat szét,és mindent berámolni a kocsiba.:-) Marik Balázs segített szállás ügyben,ám azt nem sejtettem,hogy hova kerülünk...60 km-re volt nagyatádtól a csendes, nyugodt kis fogadó...összesen 1040 km-t vezettem csütörtöktől vasárnapig...:-) Lecuccolás, beszélgetés, majd vissza atádra a tésztapartyra, rajtcsomagot felvenni, a Polythlonosokkal beszélni... Gábor egész úton a "rinyámat" hallgatta,meg próbált nyugtatgatni,hogy ideges voltam...odaértünk a tésztapartyra,én elmentem beszélgetni.... Sírásos, összeomlós, csalódott negyed órás beszélgetés...egy korszak lezárult...újra...de,hogy fogom én Nélküle megcsinálni?! Nem nem megy így...dehogynem...hiszen erre készülök már mióta...össze kell szednem magam..és össze is fogom!!

Megkajáltunk,beszélgettünk,és irány a szállás...még sörözés,dumálás és szunya.:-)

Másnap ismét át atádra, egy kis úszás, majd egy IM kör futás, pályabejárás...inkább betolás,mert úgy mentünk mint a hülyék..:D Meg is állapítottuk utána,hogy másnap ezzel a tempóval K.O lesz...
(lenne)

Polythlonos gyűlés, vásárolgatás...majd vissza,pihenés...akkor azért már izgultam rendesen. Próbáltam a lehető legtöbbet aludni éjszaka,már amennyire a meleg hagyott....

2013.július 27...az Ironman napja


6 előtt már kelni akartam. 8:45kor volt a rajt, és 40 perc míg átérünk...még reggeli, estébé...a teljes táv volt az enyém..a bringa még kérdéses volt,hogy osztjuk. Úgy terveztem,hogy Gábor kezd a nagy körön, ami 75 km, aztán én 3x35-öt. Mondta Gábor,hogy ha bírja,ő menne még egy kiskört az elején...hát miért ne.:-)

Kimentünk már az egyéniek rajtjához a gyékényesi tóhoz...a hideg is rázott,imádtam..és elkezdtem izgulni,de rettenetesen. Megvolt a rajt, nekem egy kis pityergés,és elkezdtem melegítgetni...dumálni, táborosokkal, barátokkal...még 10 perc...5...elkezdtem pánikolni,de próbáltam mutatni,h minden oké! Honnan induljak???Basszus...nyílt viz...végem! 1:10-15...Ő azt mondta ennyire kijöhetek,ha ügyes vagyok...rá is stresszeltem....DURR! Irány a víz...jézusom mennyi ember! basszus...úgy lemaradtam ahogy illik...az első vagy 200 méter azzal ment el,hogy letoljam a pulzusom..majd kiugrott a szívem...aztán lenyugodtam és nyugiban elkezdtem úszni...első bólya megvan..tovább egyenesen...a fejemben ezer féle gondolat..majd vádligörcs..mindkettőben...atyaisten de fáj!!!...és megy el mindenki mellettem...vagy 10 perces kapálózás,és elindultam..tovább...órát nézem,ez tuti nem lesz meg 1:15-re..megyek,haladok. Már látom a partot,hallom Péter Attilát. Kimászom. Futok,és megy a második kör. Érezhetően gyorsabb és magabiztosabb vagyok mint az elsőben. Az álomidő elúszütt,de nem érdekel. A begörcsölt vádlim nagyon nagyon fáj, így kénytelen vagyok mell tempót is beletenni. Egy csaj folyton rámjött, kukkolt..lehagyott,utolértem,megint belehúzott..és ez ment vagy egy km-en keresztül.aztán meguntam és belehúztam,otthagytam. Már látom megint a partot...még kb 50 méter...érzem a talajt...kimegyek,futok fel fel...Gábort csak fél füllel hallom,elfáradt a lábam,és fáj...chipet leszedi,indul....fáj..lefekekszem hanyatt a földre...jön Béci,elkezdi kinyújtani...majd becsokizok,de hagyom...megiszom egy magnéziumot,múlik...na akkor induljunk.

Visszaslattyogás a kocsihoz. Gábor 75 km-ét kb. 3 órára számoltuk. Úgy beszéltük, hogy 60 km fele hív majd,hogy megy-e az első kiskörre. Kocsiba be,inni,inni...folyamatosan...eszegettem egy kis pogit,és indulás vissza Nagyatádra. Átérés,kocsit le,cuccokat ki, pisilés(állandóan..),és irány a Polythlon sátor,közvetlen a futópálya mellett. Haladnak már az elsők közti bringások, az élvonal,és nem sokkal később az első futó a pályán...majd már jön Ő is...a szívem, a gyomrom a torkomban...szurkolás,pacsi...

Gábor hív,minden oké! Csak vigyek neki sponser-es cuccot,meg magnéziumot. Jön, issza megy....süvít mint a gép..:) Lassan én jövök...

Fél3 fele már a váltóponton vagyok beöltözve...jönjön...Sisak átad(enyém kicsi,övé nagy...remek.:D ), chip átrak,és indulás! Basszus...a rajtszámot nem vettem át..nem gond,majd az első kör után. Éreztem,hogy bazi meleg lesz...tekerek ahogy tudok...Az első kör viszonylag gyorsan eltelik,jobban haladok mint gondoltam. A pici emelkedővel meggyűlik a bajom,de nem gáz. Első kör után egy liter izó Gábortól lehúz, rajtszám feldob és tovább...kb 5 litert tuti megittam a 70 km alatt,és nem kellett pisilnem...durva! Megettem egy fél cukormentes müzlit,és egy sponser vaniliás szeletet, valamint betoltam 2 sótablettát. Elég volt...az utolsó 5-6 km halál, véresre dörzsölte a gatya a fenekem...hol a vége?!?! Te jó isten legyen már vége,nagyon fáj!!!! Beérés,utolsó kanyar,depó...Gábor ölel,jó volt...és elindul futni...én bringát betol,próbálok észhez térni...Dumcsi ezzel azzal...de semmi másra nem vágyom,mint nyújtani, egy hideg kóla zéróra és pisilni...és meredni magam elé!

Az erdetei terv szerint 4-4 kört futunk,és egy közös...aham....ahogy az Móricka elképzeli:) Gábornak a 2. kör után mondtam,hogy bitang meleg van, váltsunk kettőnként?IGEN! Úgyhogy el is indultam...pörgősen ahogy kell...ez kitartott kb 2 km-ig ott off...Fájt,meleg,nem megy....séta-futás...így telt el az első két köröm..az sem segített, hogyfolyamatosan ittam, már lötyögött a hasamban. Az utolsó 2,5 km-en Winkler Gábor jött velem,az nagyon kellett...beérek, kidőlök, Gábor tovább. Elmentem pisilni,...éget az egész fenekemnél a seb, csípett....ordítani tudtam volna,el is bőgtem magam...hát még utána amikor visszahúztam a mezt...fájt mindenem,nem akarom...habár Gábornak is lassabban ment a következő két kör,így is gyorsan eltelt...nekem. Indultam. Esztivel. Kb 6 percesben,de inkább 6,5...lement a nap...az erő visszatért..csak ne fájna ennyire a seb...Eltelt egy kör...ő kiszállt,én mentem..és mintha visszatért volna az erő..elkezdtem pörgetni,tolni...de akkor már éhes voltam..:/ így meghagytam Gábornak az utolsót...elment...jött...az utolsó pár száz méter együtt...beérés...13 óra 9 perc...boldogság.:) Körülnézek..azt mondta Ő,bármi lesz,ott lesz ha befutok...Ő ott vár majd engem..és nem várt..A kép,. az illúzió szertefoszlott,semmivé lett...én odaadtam volna mindent..egy álommal kevesebb, egy csalódással több.

Még a létezés is fájt...nem tudtam,mi a bajom, mi fáj...fájt ülni,feküdni,állni...fájt a gyomrom,éhes voltam,de úgy éreztem kihányok mindent...szenvedtem,nagyon...

Masszírozás jót tett...utána tésztaevés,tuszkolás...valami menjen le...fájt...nagyon fájt minden..

Visszavezetés Őrtilosba...éjszaka...fáradtan...lefekvés izzadtan,koszosan...és alvás reggelig...reggel beszarós mozgás,fájdalom...örök emlék...és egy új szerelem...egy nap pihi,és nincs megállás..súly alakul,forma alakul...mindjárt itt a vég(cél)...végre nem elégedetlenkedem..(annyira)...köszönöm Gábor!

2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (2 bejegyzés)