Edzésleírás
H110 - Népsziget - Vasúti összekötő - H110
Az idei első. Igazság szerint nem sok kedvem volt ma kimozdulni otthonról, annak ellenére, hogy nem csaptam szét magam különösebben szilveszterkor. Csak hát a decemberi tespedés és a se komolyra nem forduló, se el nem múló betegeskedés-szerűség azért rányomta a bélyegét az aktivitási kedvemre. De új év, új tervek, elfogytak a kifogások. Ráadásul nap végéig egy challenge-be is be kellett karcolnom egy Szigetkörnyit, hogy ne maradjak szégyenben. A minimális ellenállás elvén azonban elhatároztam, hogy pontosan csak annyit futok, amennyi ehhez szükséges, és erre is csak estére voltam képes rávenni magam. Mivel a Szigeten futva egy tizes lett volna a táv, így a másik irányba, a Népsziget felé indultam.
Úgy gondoltam, hogy egy ilyen rövid kocogásra még zenét sem érdemes vinni, ráadásul tele volt a fejem kavargó gondolatokkal, azokat rendbetenni éppen megfelelő ez a fél óra. Az utcára érve vettem észre, hogy elfelejtettem sapkát húzni, de olyan meglepően kellemes idővel találtam szembe magam, hogy vissza se mentem érte. A Marina parton megszokottól eltérően még a szél sem fújt.
Az ég világon semmilyen cél nem tűztem ki azon kívül, hogy meglegyen a szükséges táv, csak mentem, ahogy jól esett. Gyorsabbnak éreztem azért a tempót annál, mint amit a telefon mért, de nem is idegesítettem magam ezen (sem) hiszen ez most a téli alapozás időszaka, a sebesség nem fontos, ha meg kevesebbet mér a kütyü, az csak annál jobb, hiszen így még többet futok :)
Már az első kilométeren bántam, hogy nem indultam el korábban, és nem futok többet, annyira jól esett a friss levegő és a mozgás. A Népszigeten a koromsötétben elsuhantam egy andalgó pár mellett. Ezeknek talán még jobban elmentek otthonról, mint nekem.. :) Nem volt kedvem Újpestnek kanyarodni, sem a FOKA öbölben fel-alá szaladgálni, de mivel ezek nélkül csupán 4 kilométer lett volna meg, így elhatároztam, hogy átfutok Budára. Remek ötletnek bizonyult, mert a hídon sem fújt a szél, és lélegzetelállító panoráma tárult a szemem elé, a távoli város fényeit figyelve. A vasúti összekötő déli oldalán úgysem futottam még soha. A budai fordulónál újabb szerelmes, fiatal párocska turbékolt. Bár fura randihelyszínnek gondoltam egy elhagyatott vasúti híd pillérénél ölelkezni a világ végén, de azért picit irigykedtem is rájuk. Mire észbe kaptam volna, már vissza is értem a Szúnyogszigetre, pedig még igazán el sem kezdtem a rendrakást a fejemben. A gyaloghídon egy baseball sapkás fiatal srác még utánam szólt, hogy nem fázom-e? Hát őszintén január elején ennél tökéletesebb futóidőre nincs szükség. Amikor ezt a tudomására hoztam, egy "Boldog Újévet" felkiáltással bocsájtott utamra. Ettől baromi jó kedvem támadt, mert újra rá kellett jönnöm, hogy az élet szép, az emberek pedig alapvetően kedvesek. Mosolyogva értem vissza a házhoz, és azt sem bántam különösebben, hogy a vége pár száz méterrel több lett a tervezettnél, sőt..
Hát nem ez lett életem futása, de jól éreztem magam, és legalább ezúttal végre felülkerekedtem a lustaságon. Egy új év kezdetének nem rossz, remélem kitart majd a lelkesedés. Utána kicsit kelletlenül, de azért beiktattam egy tessék-lássék nyújtást, és lenyomtam még a szokásos erősítést is.
KM IDŐ TEMPÓ 5:18 5'18"/km 10:42 5'24"/km 15:47 5'04"/km 20:52 5'05"/km 25:54 5'02"/km 31:44 5'49"/km