Sport

(verseny)

Edzés ideje

07:23:00

Távolság

55 km

Tempó

08:03 p/km (7.45 km/h)

Edzésleírás

Mátrabérc TT

Sárvár előtti utolsó hosszú futásnak szántam. Kicsit aggódtam, nem-e közel lessz hozzá, és esetleg nem lessz elég idő regenerálódásra, de kár volt aggódni. Így másnap semmi jelentős izomlázat nem érzek, pedig 48 percet sikerült javítani az időmön.

Úgy mint a múlt évben, most is leutaztam pénteken Sirokra. Alvás ismét a tornateremben volt, annyi különbséggel, hogy most aludni is tudtam valamennyit.

Reggel 4:30-kor kelés, öltözködés, 5:30-kor busszal ki a rajthoz, gyors nevezés, és 5:50-kor a rajtvonalnál is állok. 6-kor indulunk.

Hamar felveszem a "versenytempót". Pulzus 140-150 között, kicsit magas, de hát haladni kell. Elég hamar szétszakad a mezőny, és Kékesig gyakorlatilag egy futóval megyünk közösen. A gyorsak már rég előttünk, a lassabbak meg jóval mögöttünk.

Nagyon jól haladtam, jól esett a futás, mindegy hogy emelkedőn vagy lejtőn haladtam. Nagyon jólesett kiszakadni az aszfaltos környezetből, teljesen más érzés erdőben és hegyen futni.

Oroszlánvárra kaptatva felfelé eleredt az eső, és kis szünetekkel esett végig. Nem foglalkoztam az esővel nem igazán zavart. Hideg nem volt, amúgy is teljesen átáztatott az izzadság, oly mindegy volt még egy kis eső. Esőkabát ugyan volt a hátizsákban, de nem vesztegettem időt arra, hogy elővegyem, meg kedvem sem volt dunsztolódni benne.

Oroszlánvárra 4 perc előnnyel érkeztem a múlt évi időmhöz képest, Kékesre már 12 perc előnyt hoztam. Kékesen nagyon rövid időzés, ittam, a kis kulacsba töltöttem, zsákba volt még bőven víz, gyorsan indultam is tovább.

Innentől nem nagyon volt magányos haladás, hiszen becsatlakoztak a Hanákos túratársak. Most is nagyon előzékenyek voltak a túrázok a futókkal szemben, ahol tudtak helyet adtak, hogy haladni tudjak, én pedig mindíg megköszöntem.

Továbbra is jó tempót tudtam tartani. A lejtőket nagyon haladósan megfutottam, túlzottan is, ami később visszaköszönt. Csórhegyre 17 percre növeltem az előnyömet. Galyatetőre kapaszkodva egy emelkedőn köszöntött vissza a tempós lejtőfutás eredménye, éreztem, hogy görcsölni akar a combfeszítőm. Visszább vettem a tempóból, egy ampulla Magne B6-ot megittam. Hamar regenerálódott a combom, elmúlt az érzés. Galyatetőn áthelyezték az ellenőrző álomást a kilátótól az étterem mellé. Jó, hogy nem vágtam le az utat rövidebb irányba a kilátó felé, mert kereshettem volna az ellenőrző pontot.

Galyatetőn 26 perc előnyöm volt. És innen kezdve a tempó érezhetően visszaesett, amit a pulzuson is láttam. Már csak 130-140 között volt.

A lejtőket is óvatosabban futottam meg, soká még a vége. Vörös-Kő állomásig megmaradt a 26 perc. Ágasvárra kapaszkodva ismét jelzett a comb, tempó kicsit visszább, helyreállt a rend, tempót lehetett növelni.

Ágasvárról lefelé igazi szenvedés volt. meredek lejtő, kicsit felázva. Iszonyúan csúszott, alig vártam, hogy véget érjen ez a szakasz.

Mátrakeresztesen nagyobb technikai szünetet kellett tartanom a WC-n, köszönhetően a bőséges frissítésnem.

Kitérve a frissítésre. Kipróbáltam, milyen az, ha nem minimalista energiapótlással megyek végig, hanem bőséges energiapótlással.

Két vitatigris, egy gél, és négy zabos energiaszerelt fogyott. Olyan 1500 kcal energia visszapótlás volt. Ez majdnem háromszorosa a mút évinek, bár még igy is kevesebb, mint a felhasznált energia. Fogyott a zsírraktárokból is.

Tehát Mátrakeresztesen WC, zsákba 1,2 liter víz, és irány a Múzsla. 

Mátrakeresztesen 53 perc előnyöm volt, és 12 percet álltam.

A Múzsla most sokkal kevésbé fájt, mint a múlt évben. Volt folyadékom bőven, meleg sem volt. Itt jelzett harmadszor a combom, hogy görcsölne, de hamar lebeszéltem róla.

Múzsla csúcs, 43 perc előny. Lefelé az az utálatos sziklás szakasz. Most sem szerettem, de nem fájt annyira, mint legutóbb. Akkor már nagyon kivoltak a combjaim, nehezen támasztottak.

Leértve a Diós-patak völgyébe, majd ki a Szurdokpüspökibe vezető földútra megkaptuk az utolsó kis bosszúságot a természettől, csak hogy a túra utolsó szakasza se legyen könnyű. Szóval a földutat az előző napokban simították el géppel, és a felszaggatott finom agyag az esővel keveredve igen hamar 1-2 kg sárkupaccal növelte a cipőm súlyát. Gondoltam hogy itt - mivel ez már sík terep - kicsit még meghúzom a tempót. Hát az lett belőle, hogy annak is örültem, hogy haladtam. 100 méterenként hozzádörzsöltem a cipőket a talajhoz, ezzel a sár egy részétől megszabadultam, majd a következő 500 méteren vissza is kaptam.

Elég hosszúnak tűnt az a 2 km-es szakasz. Csak elkövetkezett Szurdokpüspöki a pincesorral. Itt már inkább szakadt, mint esett az eső, de a kedvem továbbra sem vette el. Célba 48 perc előnnyel érkeztem, csurom vizesen, bőrig átázva, de boldogan.

Oklevelet átvettem, kicsit szusszantam, egy rövid riportra felkértek, remélem valamennyire szalonképesen néztem ki, majd zuhanyzás. Érdemes volt sietni, még volt melegvíz, éppen akkor fogyott el mikor végeztem. A töltöttkáposzta nagyon soványka volt. Egy szendvicset még hozzátettem, majd a kocsmába még egy babgulyással lefojtottam.

Kis sörözés a folyamatosan érkező kollégákkal, ismerősökkel, majd mikor megvolt mindenki irány a busz, hazafelé. Otthon még egy kis vacsora, majd fáradtan bedőltem az ágyba.

Összegezve: 48 perc javulás véleményem szerint nagyon jelentős egy ilyen hosszú és szintes útvonalon. Ez, a 100-as versenyen elért időeredménnyel együtt igen jelentős izomzati és álloképességi fejlődést jelent 1 év alatt. Fejlődést mutatkozik abban is, hogy milyen kis mértékben viselnek meg az ilyen jelentős terheléssel járó versenyek, illetve versenyszerűen megfutott túrák. Kíváncsi lennék, hogy 6 hónap terep edzés után mit tudnák teljesíteni. Csak hát itt nics sem hegy, sem domb.

Frissítés. Nem tudom mennyit tett hozzá a jelentős kalória bevitel, de ezt a vonalat követem a továbbiakban. Néhány alkalom után majd kiderül. Az ivózsák megvásárlása jó befektetés volt. Sokkal kényelmesebb a zsákban cipelni 1,5-2 liter vizet, mint kulacsban. A Múzslán például majdnem az összes vizet megittam, ami a zsákban volt, pedig nem is volt meleg. És csak 12 km-es szakasz volt.

Jövöre ugyanitt.

Utóirat: Sokak visszamondták, vagy feladták a túrát az eső miatt. Bár én a szerencsésebbek közé tartoztam amiatt, hogy a lassabb túrázok sokkal felázottabb talajon haladtak, de úgy gondolom, hogy ez is hozzátartozik egy ilyen túrához. Szerencsére nem mi befolyásoljuk az időjárást. Soha nem tudható, hogy egy túra napján milyen idő lesz.

Lehet szikrázó napsütés, tikkasztó meleggel, kicsit borús idő, épp megfelelő hőmérséklettel, vagy eshet eső, mint ahogy most is. Igen, kicsit szenvedősebb ilyenkor haladni, de a hegy és az erdő ilyenkor is élvezetes tud lenni. Kicsit másabb arcát mutatja ilyenkor az erdő, de ez is a természet része.