Sport

(verseny)

Edzés ideje

08:56:00

Távolság

61 km Szint: 2460 m

Tempó

08:47 p/km (6.83 km/h)

Edzésleírás

Vidróczki TT 61 km-es táv.

Ezt a túraútvonalat nem lehet félig hunyott szemmel, az utat bámulva magam előtt csak a futásra koncentrálva teljesíteni.

Nagyon sok jelzésváltás van, sok helyen le lehet térni az útról. Meg is történt néhányszor.

Vittem telóra telepített térképet, és megvolt a túraútvonal track-je (köszönet érte gyalogkakukk sporttársnak), ami nagy segítség volt, sűrűn is nézegettem. Az itiner térképes része A5-ös méretben fekete-fehéren nem volt túl informatív, a szöveges rész értelmezése meg nem mindíg egyértelmű. Sok helyen segített szalagozás, de a felfestett jelzések ritka elhelyezése engem nagyon zavar. Ha nem látok jelzést 100 méterenként, nem vagyok biztos benne, hogy most letértem az útról, vagy csak tényleg a jelzés hiányzik.

A 10-11 EP között a track a pirosról egy helyen élesen balra tért rá a zöldre, ahol a valóságban fű és bozótos volt, járhatatlan. Az itiner említette ezt, és kikerülő útvonal is volt, szalagozással jelölve. Itt nagyon benéztem egy szalagozást, mert mentem-mentem, és egyszer csak elfogyott az út. Semmi kedvem nem volt visszamenni. A térképen láttam, hogy a zöld jelzés nem sokkal melettem halad, így toronyiránt átvágtam az erdőn keresztül a GPS segítségével. Megérkezvén a Zám-patak völgyébe, azt hittem, rossz helyen járok. Kidőlt fák sokasága, zöld jelzés ugyan látható volt, de nem gondolnám, hogy azt a patakmedret járható útnak nevezné bárki. Nem volt mit tenni, követtem a track útvonalát. Egyszercsk látok szalagozást, meg mintha le lenne kicsit taposva itt-ott a fű. Nahát, mégis csak erre kell menni. Nem hogy futni nem lehetett itt, de sétálni is óvatosan.

Az egész útvonalon ez volt a legvarázslatosabb hely, annak ellenére, hogy pocsékul lehetett haladni. Olyan kicsinek, és sebezhetőnek éreztem magam, szemben a természet zord szépségével és természetével. Ami ad, ha úgy akarja, és elvesz, ha úgy akarja.

Azért csak kikeveredtem innen. Nagyparlag után még a sárga jelzésen egy letérést benéztem, de hamar korrigáltam. 

Mátrakeresztesen 50 km-nél szokásomtól eltérően hosszasan büféztem, elfogyasztottam jó néhány zsíros kenyeret.

Igazság szerint megvártam két futót. Ők kb az én tempómat menték, és a srác jól ismerte az utat. Úgy döntöttem, inkább követem őket, bármilyen tempót is mennek az út hátralévő részében, de az eltévedést azt inkább már hanyagolnám, ha lehet.

Így is történt Ágasvárig. Na ez a kaptató már nagyon nem eset jól (megjegyzem másnak sem). Comb begörcsölt, igen óvatosan mentem felfelé. Mire felértem, a görcs már nem húzta a combom. A két futótól elszakadtam, így elővettem az itinert, és a segítségével (na meg nagy odafigyeléssem) már eljutottam a célig.

A szintemelkedés nem volt olyan vészes, ennek ellenére többet sétáltam, mint szoktam. A futás az még a végén is ment, bár a tempó már nagyon mérsékelt volt. Igazából az elején sem volt acélos a tempó, ennek ellenére 30 km-ig egész jól haladtam. 

Alaposan elfáradtam a végére, gyorsan elfogyasztottam a babgulyást, majd indultunk is haza.