Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:24:09

Távolság

42.2 km

Tempó

04:50 p/km (12.40 km/h)

Edzésleírás

31. SPAR Maraton

Ideális futóidő kerekedett vasárnapra, minden adott volt egyéni csúcsok futására.
Rajtcsomag felvétele időben megvolt, irány az öltöző sátor. Itt kicsit gondolkodtam, mit is kéne felvenni. Amit elvetettem rögtön az a hosszú nadrág és hosszú felső. A rövid nadrág biztos volt, felülre egy újatlan felső. Az újatlan felső felé egy rövidújút még terveztem, de ezt a hőmérsékletet figyelembe véve elvetettem. Húztam még egy pár karmelegítőt a kezeimre, zsepi a zsebbe, három ENDURO gél, két ampulla magnézium némi sóval keverve, sapka, óra.

A táskát gyorsan leadtam a megőrzőbe, írány a rajtzóna. Előtte egy kis bemelegítés, volt még idő. A talpam továbbra is érzékeny volt, ez most ilyen lesz. Majd csak nem fog elviselhetetlen lenni.

5 percel a rajt előtt beálltam az 1-es zónába. A végén van a kapu, és nem is igyekeztem előre furakodni, nem éreztem túlságosan magabiztosnak magam.

A rajt előtt szokásos derű és jókedv, az adrenalin szétárad a testben, felkészítve azt a várható nagymértékű megterhelésre. Ilyenkor ha hirtelem levágnák a fél lábam, azt is csak később érezném meg, mikor indulnák, és felbuknék a hiánya miatt.

Elrajtoltunk. Kicsit döcögősen haladunk, nem az én tempóm. Gyorsítani szeretnék, előzgetek. Kel kis idő, míg elérem a tervezett 150-es pulzust. Kicsit várok még nem emelem tovább, álljon be a tempó, megnézem az első kilómétereket, és majd meglátom, hogy gyorsítsak-e.

Első km tábla, nézem az órát 4:18. Hát ez nem az a tempó, amit futni szeretnék. Igaz, hogy a rajt után kicsit tököltünk az indulással, gondoltam majd lesz ez jobb is. Na, gondoltam akkor kicsit gyorsítok. És itt meg is bukott a 3 órás teljesítés. Volt, hogy 153-ig emelni tudtam, egy előzéskor, de stabilan max 151-es pulzus. Haladok, nézem az időket a kilóméter tábláknál. 5 km-nél már olyan 4:10-es az átlag. Volt vakaródzás, hogy most akkor hogy is legyen. Egy biztos, nem volt gond azzal, hogy véletlenül elfutom az elejét. Ha akartam, sem tudtam gyorsítani. Nem pörgött a lábam.

11 km-nél terveztem az első gél elfogyasztását, de előrehoztam 9-km-re, hátha csoda történik. Nem történt. Egyértelmű volt, hogy nem szénhidrát hiány miatt nem haladok. Második gélt 18 km-nél fogyasztottam el, semmi eredménye nem volt. Minden frissítőpontnál ittam. A nap sütött, kívántam a folyadékot. 21 km-nél 93 perc volt meg egy kicsi az idő. Ilyen félmaratont bármikor futok edzésen, nem voltam túl boldog.

A pulzus fokozatosan csökkent 25 km környékén már csak 143 környékén mozgott. Már nem is néztem a tempót, anélkül is tudtam, hogy a rossz irányából a pocsék irányába tart, és tehetetlen voltam ellene.

Ilyen érzés egy 6 órás, vagy 100 kilis verseny vége szokott lenni, nem egy maratonon. Szokatlan volt.

A tervezett célidőt fokozatosan toltam fejben kifelé. Először 3:10, majd 3:15, aztán 3:20. Tovább már nem ragoztam fejben. Eljött az a pont amikor előtérbe kellett helyezni az ultrás ösztönöket, olyannyira nem esett jól a futás. Csak menni előre, mindegy milyen tempóban, mert a megváltás csak a célban vár, és nem előbb.

Olyan jó lett volna kicsit belesétálni, kicsit leülni, esetleg lefeküdni, mindegy, csak nem futni. De ennyire még nem voltam fáradt, az akarat vitt előre. A cél előtti Városligeti keringő nagyon nem esett jól, azt hittem, soha nem lesz vége. Nagyon örültem, mikor megláttam a "már csak 100 méter van a célig" táblát. Ráfordultam a célegyenesre, célfotóhoz feltettem egy mosolyfélét az arcomra, áttotyogtam a célon. Hát nem volt az a felemelő érzés. Örültem, hogy végre megálltam. Nem kellett kifújni magam, nem szuszogósodtam meg a tempótol. Ugyan nem néztem, de a végém már a 6 perc felé közelíthettem, 133-as pulzussal.

Iskolapéldája volt ez a verseny annak, hogy ha a futó életvitelében változás áll be, és a terhek, még ha csak kismértékben is, de átmenetileg megnövekednek, a pihenőidő csökken, alvásidő csökken, ez egy olyan katalizátor, ami egy versenyhelyzetben aktivizálódig, és olyan métékben gátolja a teljesítményt, amit korábban nem tudtam elképzelni.
Igaz, kimaradt mostanában jó néhány edzés, és inkább pihentem, mintsem erőltessem fáradtan az edzéseket. De meglátásom szerint oly mindegy, hogy a SPAR előtti időben a 2016-os évet számítva 4500 km-t vagy 4650 km-t futok. Nem ez vetette vissza az állóképességemet. Ez 25 percel rosszabb a múlt évi eredménynél, és ebben az évben sem lazsáltam. Nem egyszerűen rossz formában voltam, hanem fáradt, még ha nem is éreztem.
De sebaj. Ezt is mellé teszem a többi tapasztalat mellé. Az idő előre halad, haladni kell vele tovább. Mindíg lessznek jobban sikerült, és kevésbé jól sikerült versenyek. Ez benne van az amatőr versenyző paklijában.

2 hozzászólás

sopen1 2773 napja

Köszönöm. Ez ilyen év lesz. Sikeres próbatételek voltak újként lefutott hosszú távokon, és sikertelen teljesítések

félmaratonon és maratonon. Sikertelenek abból a szempontból, hogy nincs az előző évhez képest javulás, pedig a tempó is

érezhetően javul edzéseken.

benifurnstall 2773 napja

Hat en azert gratulalok a sok hosszú idővel biztos méghozzá a gyumolcset! :-)