Igy mar vilagos, teljesen megertelek, sztem.jol gondolkodsz. Remelem, mihamarabb visszajon a regi formad! :)

A Mátrabércen túlterheltem az izomzatomat, aminek a következménye 1 hónapig tartó izomláz szerűség. Nagyrészt a comb, a fenék és a horpasz izmok fájtak. Nem nagyon, de állandóan. Futni bírtam, de nem esett jól. Sok más dolgom volt, amire időt kellet szánnom, de a futást régen mindíg bepaszíroztam a napjaimba, most meg inkább kapaszkodtam a kifogásokba, és nem volt kedvem sokszor elmenni úgy futni, hogy az egész egy szűnni nem akaró bemelegítésnek tűnik, aminek a végén még mindíg fájnak az izmaim.

Normális edzés munkát sem tudtam végezni. Ha tartani akartam a tervezett pulzust, a pulzushoz tartozó tempónál már jobban fájtak az izmok, ami viszont óvatosságra intett, nem akartam további károkat. A hosszú futások szóba sem jöhettek.

Egy 220 kilis versenyre nem megyek úgy el, hogy előtte másfél hónappal futottam utóljára 1 db hosszút. Megint az lenne, mint a Mátrabércen. Oda is úgy mentem el, hogy a 100 kilis verseny után nem nagyon edzettem, viszont a jó állóképesség miatt olyan teljesítményre tudtam magam sarkalni, ami a testemnek viszont sok volt. Nem akarnám ezt megismételni egy sokkal hosszabb versenyen. A valószínűleg sikeres teljesítést 2 hónap rehabilitáció követné, alig-alig edzésekkel. nem lenne bölcs dolog.

Gyakorlatilag múlt héten csütörtökön volt már olyan érzésem, hogy jól esett a futás. Inkább bukom a nevezési díjat, mint még hozzátegyek vagy 40 ezret, és egy gyötrelmes emlékkel jöjjek haza. Ha meg menet közben kiszállok, mehetek úgy vissza a szállásra, ahogy akarok (jó felkészüléssel, sérülés mentesen kicsi az esély a feladásra, nem vagyok fogékony a verseny közbeni sérülésekre, bár ez nem kizárható, bármi előfordulhat verseny közben).

Mi miatt kell elengedned az UB-t? Miért nem sikerült úgy a felkészülésed, ahogy szeretted volna?