Sport

(verseny)

Edzés ideje

08:00:43

Távolság

39.7 km Szint: 2076 m

Tempó

12:07 p/km (4.96 km/h)

Edzésleírás

Mátra 40!

Az útvonal, ami 39.7 km. Nekem a Runtastic csak ennyit mért!

És, az útvonal metszete.

„Előtted a küzdés, előtted a pálya

Az erőtlen csügged az erős megállja

És tudod az erő micsoda? Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”

(Arany János)

 

Mátra 40;

 avagy hogyan NE menjünk túrázni kissé betegen, hogy aztán még betegebben érhess haza!

Egy kezdő teljesítménytúrázó tanácsai.

A story talán ott kezdődik – hosszú lesz – hogy Gödöllő Terepfutás, éjszaka, majd ott folytatódik, hogy szaharai sápi futás Bozóttal, és Jaattal pici emelkedőkkel fűszerezve, valamint ott ér véget, hogy örülök, hogy megismerhettem Runkát, és –e-t! Hogy miért?! Hát, akkor elkezdem.

Az éjszakai gödöllői terepfutást csak illendőségből megemlítem, ismeritek, ha olvastátok az élménybeszámolóm…köze sincs a Mátrához…hangzott ez a szó két kedves futópajtásomtól, akik még rátettek egy lapáttal. hogy storyzgattak, „megfélemlítettek” egy-egy közös futásunk alkalmával, természetesen teljesen jó szándékukból, tapasztalat cserének, és tanácsoknak gondolván! Jelentem, nem jött be nekik. Tény és való, izgultam a túrától - ami a kezdetnél látszott is rajtam - de gyorsan túl szaladt. Jól jöttek a Jaatól jövő tanácsok is, hogy mit vigyek, mennyit vigyek, hogyan vigyem. Mindent megfogadtam, betartottam! (túl sokat is ami a csokoládé mennyiséget illeti)  Így egy kezdő tereptúrázó elviszi magával –persze a reggel  kölcsönkapott táskában – a következőket:

• 3 fajta csokoládéból 2-2 darabot (plusz még EP-on is kaptunk)
• fél liter colát, vizet, szőlőcukrot, Magnézium, és Kalcium tablettát, aspirint, parenyica sajtos…és a felsorolás még nem teljes
• esőkabát, még egy szélkabát is (ennek nem vettem hasznát…mondjuk az esőkabátnak sem sok értelme volt)

És, akkor hát jöjjön a verseny napja. 4:30-as ébresztő, gyors öltözködés, majd irány Szentmártonkáta Áronért, és akkor onnan megcélozzuk Hatvanon keresztül Pásztót. Odafele már-már látjuk a k(g)omoly felhőzetet, épp egy hegy mögül érkezik, majd elborítja a hegyet…nem oda mentünk szerencsére, de mint később kiderült arra jött az a felhő, amerre mi is.

Az előttünk lévő felhőkről, odafele menet:

Éppen 6 órára érkeztünk a rajt helyszínhez, amit elég hosszas kóválygás után találtunk meg, de sikerült. Ekkor már szemerkélt az eső, és elindultak az első túrázok, főleg azok akik a 60-as távon mentek. Gyorsan megláttam Runkát, -e-t, TZH-t, és Krystát, üdvözöltem Őket, majd regisztráltam a Mátra 40-es távjára.

6 óra 23 perckor már indítottam is a telefonom alkalmazását, és Áronnal együtt mentünk  -  futva -  egy darabig. Egészen pontosan addig futottam, amíg futni lehetett, amíg futni tudtam – amíg beértem Runkáékat – ez valahol az 5. kilométer körül lehetett.

Ekkor még nem esett, de mikor elkezdtük mászni az első komolyabb emelkedőt -fel a Muzsla nyeregre- éppen felértünk máris a nyakunkba hullott az égi áldás. Eddig egy narancs szélkabát volt rajtam, azt valahogyan lehalásztam magamról, majd felhúztam az esőkabátom, ami persze nem sokat ért, ugyanis pillanatok alatt átázott (tudtam Én, hogy kezdő vagyok).

A Muzsla-nyergén volt az első EP. A szakadó esőben igen nehéz dolguk volt a pontőröknek, de megoldották ügyesen, így egy alig látszó pecséttel, és kettő csokikával indultam is tovább balra…Hallottam egy fiút, aki kérdi, hogy a 40-esek merre mennek? És, akkor mondták  neki, hogy lefelé. Ekkor vált világossá, hogy Runkáékkal itt ért véget a túrám, se puszi-se pá (mert nem volt rá idő) elválltunk. De, azért felfele mászva, megjegyeztem –e-nek, és Runkának is, hogy örülök, hogy ismerem Őket, mert ha nem ismerném, akkor nem jöttem volna el magamtól erre a túrára, főleg ilyen időben nem!  Ezúton is elnézést, azt hittem még tovább megyünk együtt.

És, akkor a többség ment a 60-as irányába, Én pedig mellé (mögé) verődtem e mellé a fiú mellé.  Jól is tettem, ugyanis a vihar itt mutattam meg valódi önmagát…dörgött, villámlott, csattogott, vagdosott, de akkorákat, hogy komolyan egy pillanatra megfordult a gondolataimban, hogy félek, én inkább hazamegyek. Nem tettem…hehe. Tovább mentem a villámok, és dörgések, valamint az ömlő eső társaságában! Megpróbáltam a fiú nyomában maradni, egy picit beszélgetni vele. Nem nagyon sikerült az utóbbi. Az eső, egészen végig kísért minket, majd a 2. EP-ig. Ebben a szakaszban voltak igen veszélyes, és már csúszós részek (utáltam). Természetesen mondanom sem kell, hogy a szakadt cipőm másodpercek alatt beázott, illetve merő egy adta sár volt…igen, igen. Még mindig az a lyukas cipőm van. És, még egy darabig lesz is.

Csodás fiatal erdőben mehettünk, valamint fenyvesen keresztül vezetett az utunk, Mátrakeresztesre, a 2. EP-re. Mátrakeresztes Fő utcáján haladtunk, ettem egy picit, majd tovább felfelé meneteltünk, és hamarosan ismét az erdőben találtuk magunk. Eddig bírtam menni a fiúval, itt Én már lehagytam, mentem a saját magam tempójában, néhol már-már futó mozdulatokat is végeztem.

Itt közel voltak egymáshoz az EP-k, a Fallóskúti buszmegállóban, csupán a számunkat, nevünket kellett felírni. Ez is megtörtént, haladtam tovább az üdülő részen…csodás, pompás kis házak voltak, sok eladó. Szívesen megvennék itt egyet. Minden vágyam, hogy egyszer a Mátrában lakhassak. „Hass, alkoss, gyarapíts…”

Megjegyzem, innentől ugye egyedül túráztam, és igazán büszke vagyok magamra, hogy „tudok” itinert olvasni, eligazodni a szervezők által jól leírt leíráson, és a jelzéseken…szóval hogy részt tudok venni egyedül egy teljesítménytúrán.

Valójában nem mértem fel, hogy mit is jelent az a 2100 méteres szintkülönbség…jobb, ha az ember nem törődik vele, nem fogja inkább fel, hanem ott, és akkor élesben éri a meglepetés. Mert ért ám engem is párszor meglepetés…ilyen volt, például az Ágasvári turistaházhoz felvezető emelkedő,  a maga 140 méteres magasságnövekedésével, gondolván, az emelkedőn felérve, hogy éljen-éljen Skia feljutottál, ügyes vagy, itt a következő EP. Ahaaa…hát, nem! Menni kellett még tovább-tovább és tovább. mondanom sem kell ugye, hogy merre?!?! FELFELE!!!

Fel, az Ágasvárra! 160-as szintemelkedés, csupán 0,5kilométeren keresztül! köves, csúszós szakaszon. De leküzdöttem ezt a félelmemet is, mert sikerült felérnem…4-EP. egy férfi, egy zacskó kemény cukorka, és egy kis orom, amin állt…mondom csak ennyi?!?! Hát, igen…csak ennyi!!! És, mondom le is kell még mászni?! Igen, és mondom merre?! Amerre feljöttél. Naneeee. Deeeee!

De, amit ott Ágasváron láttam, az leírhatatlan, a hideg kirázott, és majd könnycsepp szökött a szememben!!! A felhők alattam voltak, tehát a felhők felett voltam!!! Jézusom, csodálatos látvány tárult elém!!! Íme, a látvány maga

Csodás, ugye? Élőben még csodásabb volt!!! És, akkor pár perces ámulás, és bámulás után gurultam lefele. Még mindig utálom a lejt meneteket. Viszont az a csodás kép előttem van, és soha az életemben nem fogom elfelejteni!

És, akkor irány a következő pont. Útközben találkoztam más túrázókkal, más táv, más résztvevői, valamint biciklizőkkel (ott, a köves, saras hegyen…hááát, tisztelem Őket) valamint utolért két versenyző, ezen a szakaszon. Egy férfi, és egy nő…aki a Balatont kerülte csapatban az idén, ezt már csak a pólója miatt is tudom, valamint a célban gratuláltunk egymásnak. Szóval, hívtak, hogy fussak velük…de, azért Én ott azon a lejtős szakaszon nem voltam olyan bátor. Mentem, futottam ahogy Én a saját tempómban tudtam. Közben ettem, ittam, rágcsáltam a sajtom, a csokikáim, ismét elértem egy ellenőrzőponthoz, méghozzá az 5.-hez. Ismét név, és szám felírása egy papírra. Tovább megyek. Kijáratlan, kanyargós ösvény, tüskés bokrokkal, amiben úgy beleakadtam, hogy alig bírtam kimászni belőle. Talán, érdemes azt is megjegyeznem, hogy NEM ESTEM EL EGYSZER SEM!!! Pedig a körülmények épp úgy adottak voltak az eséshez, mint Gödöllőn…nem mondom, többször eleshettem volna, de nem tettem, tartottam magam a körülményekhez. Akkor ismét Mátrakeresztesre vitt a lejtő lefele…itt egy csöppet elkavartam…ismét átkeltem azon a patakon, amin egyszer már átjöttünk, de éreztem nem jó, így telefonos segítséget kértem…megkaptam, és tovább mentem a műúton, és majd jó 900méter után kellett csak a patakon átkelni…előbb akartam, és egy öreg nénike a buszmegállóból rám kiabált, hogy Ne ott menjen le kedveském, még odébb! És, akkor ott már integetek nekem egy pontról , ami frissítés volt. Frissítettem is bőven: cukros lötyi, egy szelet isteni finom házi lekváros, vajas kenyér, valamint 4 kókuszgolyóval!!! Ááááá, életmentő volt. Megjegyezte a hölgy, hogy végre egy igaz túrázó (ha tudta volna, hogy kezdő, és nem evett verseny előtt egy falatot sem, és akkor ott ebédelt épp…) aki rendesen eszik (ez meg is látszik, jelzem). Szóval, menet közben ettem, és annyira elvarázsolt a kókuszgolyó, és a lekváros kenyér, hogy majdnem elfelejtettem letérni, hogy átkeljek a patakon. Tömtem magamban a lekváros kenyeret, amiből még az itinerre, és cipőmre is jutott…nem figyeltem a jelzést, egyszer csak mondom hangosan, hogy ahhhhhaaaa, itt kell lemennem!!! A frissítőnél ezt még hallották, és jót nevettek rajtam!!!

Innentől 4 kilométeren keresztül szalagozás, és az M betűs jelzést kellett követni. Nagyon jól megvolt csinálva a jelzés, ezért haladtam, amennyire csak bírtam…emelkedett ám szépen, fenyvesen, bükkösön, kitermeléses szakaszon keresztül. Lihegtem, lüktettem, kemény szakasz volt, de még nem ez volt az utolsó kemény szakasz. Ezen a részen, találkoztam egy erdőbéli pajtással, élőben még soha nem láttam, és íme, most le is tudtam fotózni:

De, az a csodálatos táj, amikor felértem, és a szemem elé tárult…hát, elfeledtette velem az előbbi emelkedőket(310 méter). Látszott a Pásztói- víztározó!!! Csodaszép tiszta kékes-zöld víz, mint vajmi sziget.

És, hamarosan elértem az 5. EP-hez. Egy idősebb bácsika volt a pontőr. Beszélgettünk keveset, az eléhezésről, majd megettem egy csokit, és egy negyed sajtot. Itt található a Jójárt-kút, ahol is friss, mátrai forrásvíz található. Hideg, tiszta. mondanom sem kell, ugye, hogy merítettem belőle! Valóban csodás íze volt, olyan más. (Ezt azért is tudom, mert verseny végéig ezt ittam…majd hazafele vettünk egy üveg savmentes vizet, és fujjjjj, rossz íze volt ám).

És, akkor itt jött csak az utolsó nemulass: felmászni a Nyikom-csúcsra…menet közben szidtam ám ezt a csúcsot, kemény emelkedő, sárral megfűszerezve…335 méteres emelkedés, gatyafelkötős rész volt ám!!! A csúcs fent már felhőbe borult, de a két pontőr lelkesen tűz mellett várta a túrázókat.

Felértem, éljeeeeeeen, ez volt az utolsó emelkedő!!! innentől jött az utálatos lejtő…de, hogy még csupa kővel kirakva…hát, erről már képet nem tudtam csinálni, de kő-kő és kő mindenhol a lábad alatt. Veszélyes, a bokákra nézve…féltem is, óvatosan ereszkedtem lefelé. A Nyikom csúcstól, még 8 km volt a cél, több mint egy óra alatt jutottam innen le. Ereszkedésem során, tiszta napos időben láthattam Pásztót, és a környező településeket. Csodaszép, meseszerű volt!!!Boldogság, hogy láthatok ilyet, és öröm, hogy ilyen szép helyek találhatók a környezetemben…biztos sok szép hely van még Magyarországon, de nekem akkoris örök szépség a Mátra lesz!!!

Az itiner szerint szőlős rész mellett érünk be Pásztóra…igenám, de az egész leírásból csak azt felejtették el beleírni a szervezők, hogy sár, vigyázz csúszik, dörög, villámlik, és hogy esik!!! Ugyanis ezen az agyagos részen, lefelé igen nehéz volt ám menni…Lábnyomokat nézve mentem, futottam lefelé, majd egy idő után már túl hosszúnak tűnt az út. Nem láttam szőlőket, csak akácost. Ajajjjj. Eltévedtem?! Nincs kedvem plusz utat megjárni. Nem kellett, elég hosszú idő után megjelentek a szőlők, valamint egyre közelebb került Pásztó zaja…beértem az útra, próbáltam megszabadulni a cipőmön lévő sártengertől. És, ekkor már Pásztó utcáin futottam, már a biztos célba érés gondolatával, könnycseppel, hidegrázással, büszkeséggel, és óriási akaraterővel!!! Beértem!!! Kereken 8 óra alatt…túra közben ezt az időt is tűztem ki magam elé, és hát sikerült!!! MEGCSINÁLTAM!!! Kellett, hogy bizonyíthassak!!! Bebizonyítottam, magamnak!!! Nem bánom, hogy végülis 40-re mentem…a 60-at ilyen időben, és enyhén betegen, lehet nem bírtam volna szusszal!

Beérkeztem, frissítettem gulyáslevessel, és túrós rétessel. Minden nagyon szuper volt, a szervezés, a jelzések, a felfesték, az itiner, a frissítések, a lekvár, a kaja…minden! Köszönöm!

A célban hangoztattam, hogy soha többé nem…de ma (vasárnap)már úgy gondolom, hogy dededede!!! Jövőre is…és, akkor is csak Mátra 40! Szebb időben, jóval felkészültebben, és jobb idővel!!! Rajta leszek.

Haza olyan fél 4-kor indultunk, majd fél 5 után értem. Izomláz már érződött, kiszállni alig bírtam a kocsiból. Majd tisztálkodás, és pihenés…illetve próbáltam volna aludni, de nem ment…köhögtem csúnyán, szárazat. Az orromon alig kaptam levegőt, a fejem majd szét szakadt. A túrán semmi gondom nem volt, csak a torkom fájt picit…hazaérve, meg tessék jól legyengültem!!! Így történt hát, hogy picit betegen elmentem, és jóval betegebben értem haza! Ma már sokkal jobban, így bepótlom a tegnapra előírt másik edzésem is!!! Mert kemény vagyok, és mert nem adom fel minden téren!!!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bíztatást, segítséget, elő, és felkészülést!!! Hálás vagyok Nektek, Szeretlek Titeket!!!!

És, akkor következzék még pár kép:

13 hozzászólás

Bozót 4314 napja

Gratu! (és bocs még1szer a tatyó miatt) 

A borz tökjó! :)  A lukas cipő is, legalább kifolyt a lé :P   Ágasváron épp lement a nap amikor a Mátra 88-on ott jártam...valami gyönyör volt!  Így nappal se rossz.

pátyalso 4317 napja

Gratulálok a borzhoz és a teljesítéshez! Kemény vagy,lyukas cipő ide vagy oda:-))

J a a t 4318 napja

 Gratulálok !

forgi 4318 napja

Egy ilyen túra és teljesítés után már minden vagy, csak nem kezdő! Gratulálok!

Jobbulást a kórságból! A fertőzés meg tart, amíg...

Huszárlány 4319 napja

Szupesr teljesítés, szuper leírás! Grat!!!

RunKa 4319 napja

Na? Fertőzött vagy ????

Nagyon szuper teljesítmény ! Ügyes vagy, de ezt tudom én, sima ügy lett volna a 60, de majd legközelebb, lesz még cipó, amit bekaphatsz :D 

Kúráld magad, az ázott gönc meg rá a szél nem segíítette elő a gyógyulásodat. Te az az állat nem semmi :) Kár, hogy nem láttam :D

gica 4319 napja

Akarom írni: csúcspontja:)

gica 4319 napja

Köszönöm a (befutói) gratulációt:) Gratulálok én is a teljesítésedhez, ügyesen megcsináltad. Már nem emlékszem, de valamelyik Ep-én a végefelé is találkoztunk. Én azért elkavartam kétszer is, tettem bele még plusz távot és szintet is:)

Az Ágasvári kilátás feledteti a megpróbáltatásokat. Már volt szerencsém napos időben is gyönyörködni a panorámában. Most hasonló felhős kép fogadott, viszont hirtelen kerekedett egy szél és kisöpörte a pamacsokat, talán ez volt az egyik csócspontja a túrának! remélem sokszor találkozunk még:)

szaboaron86 4319 napja

Gratulálok szépen végigtoltad, ahogy elnéztem amikor befutottál, ment volna a 60is! :)

Sneci-ke 4319 napja

Hát ez kalandos volt :-))) Gratulálok, nagyon klasszul megcsináltad (assszem, én egyedül nem szívesen vállalnám be). Jobbulást a torkodnak.

G.Ildi 4320 napja

Gratulálok, kemény menet volt!

(Tavaly a 40eseket nem küldtél fel Ágasvár csúcsra és a Nyikomra sem. Idén nem kíméltek titeket.) Szuper tempót mentél!

mjoci 4320 napja

Gratulálok.

Briel 4320 napja

Kíváncsian várom! 

És itt is gratula!