Eljött a következő lépés... Szó szerint, mert az öreg cipőmből majdnem kiléptem edzés közben. A 3. edzésem után felmerült problémát sürgősen orvosolni kell.

1. mert nem bír ki még egy edzést.

2. mert olyan területeket fedeztem fel a rüsztömön, illetve a talpamon, ami eddig talán nem is létezett. Tehát igen hamar megtapasztaltam, hogy a cipő az egyik kulcsa lehet a sikernek.

Edzés után elsuhantam - a neten korábban már nézegetett SAUCONY cipők – óbudai márkaboltjába, és sikerrel beszereztem egy új cipőt. Ja és rögtön vettem mellé 5 db zoknit is. Na, jó ez nem igaz, mivel csak négyet vettem, mert egyet ajándékba kaptam.

Szóval a cuccaimhoz felkerülhet egy igen jónak ígérkező termék.

Amiért ezt a vásárlást részletezem az az, hogy az elmúlt 45 év alatt először találkoztam Magyarországon, ilyen szintű profizmussal, amivel ebben az üzletben kiszolgáltak.

Ma az üzlet 20h-ig volt nyitva, én 19.53-kor léptem az üzletbe. Udvarias köszöntés után (egy szóval nem említette senki, hogy 7 perc múlva zárunk, rosszabb esetben, hogy zárva vagyunk) az eladó olyan részletes, átfogó információhalmazzal látott el, mintha ő maga gyártotta volna a cipőt. Hihetetlen szakértelemmel mentünk végig azon a procedúrán, hogy mire akarom használni, milyen típusú a talpam, és még sok apró részletkérdésen, mindaddig, míg a kiindulási mérethez képest, 3,5 számmal nagyobb cipőt fel tudtam próbálni. Az eredmény egy szerény 30 ezres számla, és egy kiválónak ígérkező topánka. És ami nagyon fontos, ma végre Európában érezhettem magam MAGYARORSZÁGON!!!.

Alig várom a következő edzést, hogy ki tudjam próbálni az új szerzeményemet.

Valami azt súgja, hogy az, amit most teszek nem az igazi. Legalábbis ami az egészséges életmódra hasonlítana.

- Napi 10-12 óra munka.

- Stressz a köbön.

- Cigaretta 2-3 doboz naponta.

- Mozgás naponta 50-70 méter sík terepen. (Lakás - garázs, parkoló - iroda, esetleg iroda - benzinkút egy doboz cigiért.)

45 éves vagyok, az ismerőseim között, csak az elmúlt 4-5 hónapban 3-an kaptak infarktust. Hát én ebből bizony nem kérek. Van egy használható életem, szép feleségem, két szép és okos lányom, három kiskutyám. Nem hiszem, hogy meg kéne adjam nekik a lehetőséget, hogy egy nyáladzó mozgásképtelen apát, férjet, gazdit kelljen, ápolgassanak. Ráadásul van még egy halom dolgom az életben. Ezek megvalósításához pedig bizony nem árt épnek és egészségesnek maradni.

Tehát valamit tenni kell....

Már sokszor nekiálltam, hogy konditeremben edzeni kezdjek. Ez azonban úgy tűnik nem az én világom, unalmasnak találom, céltalannak...

Egy barátom a velencei tavat körbefutó versenyre készül most már 15 hónapja, ez meg tudott érinteni és meglett a cél:

Ironman. Ez egy olyan teljesítmény, amit a fantasztikus eredmények között tartok nyilván. Mindig is érdekesnek tartottam és akkoriban, amikor még simán leúsztam napi 6 kilométert, akkor ez egy reális cél lehetett volna. Ma talán nehezebb ügy, de nem lehetetlen. Egy biztos, nem egy céltalan edzőtermi projekt, hanem számomra kézzel fogható és izgalmas cél. Az időpontját még nem látom, de azt tudom, hogy lépcsőzetesen ez egy elérhető teljesítmény lehet.

Nos, az első cél, amit ehhez teljesítenem kell, az Ironman táv egy kistestvére a Vienna City Triatlon - Sprint - Amateur (0,75 km Úszás - 22 km Kerekezés - 5 km Futás) kategória teljesítése az M40 korosztályban. Ha sikerül, akkor az Olympische Distanz Amateurbewerb I (1,5 km Úszás - 39 km Kerekezés - 10 km Futás) kategóriára fogok benevezni.

Hogy mi mindent kell ennek a célnak a teljesítéséhez elérnem még nem teljesen világos. Egy azonban biztos változtatnom kell az életmódomon és el kell, kezdjek felkészülni, hiszen csak 15 hónap áll rendelkezésemre.

Nos tehát kezdődjék a felkészülés... nem lesz könnyű, de most mennem kell, hogy megtegyem az első lépéseket... Irány az uszoda...