A Veitsch hegyi futóversenyen érdekes élmények értek. Kiderült, hogy egy laza maratoni felkészülés (havi max. 200 km, januártól számolva, amelyben két maraton volt és még talán 4 30 km feletti futás) elegendő egy 7 órás alacsonyabb intenzitású, kellemes futásra.

Már a maratoni felkészülést sem értettem. Mindkét esetben verseny előtt egy hónappal kaptam észbe és akkor volt pár hosszabb és pár lendületesebb futás, amiből a második pályán majdnem PB-t futottam, de úgy, hogy nem készültem ki tőle. Mondhatjuk, hogy nem túl erős a maratoni PB-m, de akkor is :P...

Az az érzésem, hogy nem muszáj "túlságosan sokat" futni. Okosan kell futni és abból is kijönnek szép és viszonylag eredményes futások, abból is meg tudom valósítani a céljaimat.

Azt azért hozzáteszem, hogy nem szeretnék magamnak "nagy eredményeket". 1-2 dolgot céloztam meg korábban, rövidebb-hosszabbakat, azokat szeretném elérni az évek során - időtől, motivációtól füg, mikor, melyiket. Túlságosan sok másik sport foglalkoztat a futás mellett, így nem fogok már sokat futni. Nem szoktam különösebben visszatérni sem 1-1 versenyre, amikor annyi szép hely vár még...

Talán nem szabad túl sokat versenyeznem sem. Család, párkapcsolat, barátok, keresztgyerekek, színház, mozi, hamar megtelik a hétvége. Ha azonban havonta egy hétvégét futóversenyen töltök, "harapós", motivált  vagyok, átgondoltan futok.

Sajnálom néha, hogy nem tudok többet edzéselméletről, így a megérzések maradnak :). Várom a hozzászólásokat is :).