Sziasztok! Ma reggeli döcögőpartimon meg kellett állapítanom, hogy bizony a Városliget vadkacsái nem tétlenkedtek az elmúlt időszakban. Találkoztam egy tojóval, aki büszkén vonultatta fel tíz tollgombóc fiókáját a tavon. Aki tizenegyet számolna, annak elárulom, hogy a kép illusztráció, de tényleg pont így néztek ki:

Egyébként meg örülök, hogy egyre nagyobb szakaszokat tölthetek kocogva (van ilyen szó? ), mert ma már csak hatig kellett számolnom a szakaszokat, nem tízig, mint az elején. Menet közben általában lemegyek alfába és komoly fejtörés után sem vagyok benne biztos, hogy most pontosan hányadiknál is tartok. Persze az óra azért segít.

Hála a naplónak, látom, hogy így a második hetem vége felé a tempóm 1 perccel jobb, mint az elején. Pedig tényleg semmi erőltetés. Egyelőre. Na de majd június közepétől!  Jó, azért ennyire nem.

Most jut eszembe, hogy találkoztam ám mással is kacsáékon kívül! Mégpedig egy kis vörösbundás tüsténkedővel. Nagyon elfoglaltnak tűnt, ami így tavasszal teljesen érthető is.

Képzeljétek el, tegnap valaki megkérdezte tőlem, hogy "Te Ági, nem fogytál te mostanában?". Álszerényen elhessegettem azzal, hogy á, ugyan, hova gondolsz. Pedig igaza volt: 1,5 kilót fogytam. Tudom, hogy ennyi még le-föl ugrál az emberen, de akkor is! Megküzdöttem érte!

Üdv. Nektek: Á.

Ezt még elfelejtettem: Most olvastam az Indexen. Kutyák gyógyítják a bostoni túlélőket http://index.hu/kulfold/2013/04/19/kutyak_gyogyitjak_a_bostoni_tuleloket/