Az országalmától Spártáig
Soós Péterrel, Fehérvár ultrafutójával beszélgettem

- Még Édesanyám mesélte - gyermekkoromban történt -, hogy Fehérváron a Fő utcán egy ABC-be mentünk be együtt. Amíg ő vásárolgatott, én egyszer csak eltűntem. Akkoriban a Fő utcán még gépjárműforgalom volt, egészen az országalmáig mentek a kocsik. A kisboltból eltűntem és egészen az országalmáig futottam, Édesanyám ott talált meg. Ez volt az első komolyabb futásom.

Az általános és középiskolai időszakom alatt végig atletizáltam a Videoton színeiben, később öttusáztam az ALBA VOLÁN-nál. Az igazi futás iránti szenvedélyem nagyban meghatározta, hogy jó edzőkkel, komoly szakmai háttérrel rendelkeztem. Már akkoriban is szívesen vettem részt futóversenyeken, megyei atlétikai versenyeken, mezei versenyeken. Szerettem eltűnni, elfutni, mozogni a világban. Ez a mozgásigény mind a mai napig bennem él.

- Ezt nagyon nehéz kiválasztanom. Szívem szerint az eddigi legrövidebb versenyemet és a leghosszabb távot raknám egymás mellé. Az első komolyabb élmény, ami meghatározó volt, Budapesten, a Népligetben történt egy 10Km-es futóversenyen. Óriási volt, hogy egy nyílt futóversenyen egyedül indultam, pipaszár lábakkal, egyszerű sportfelszereléssel. A másik nagyon meghatározó esemény néhány héttel ezelőtt történt. Sikerült a kitűzött szintidőn belül megkerülnöm a Balatont.

- Maga a verseny fejben dől el. A teljes távon keresztül a rajtra és a célra koncentráltam, Tihanyból indultam és azt gondoltam, hogy nekem ide vissza kell érni. Nyílván közötte ott volt az a 212Km, de nem szabad arra gondolni, hogy még mennyi van hátra. A cél, hogy „teljesíteni akarok valamit”. Ha ez benne van az emberben, akkor a siker nem marad el. Mindezek mellett nagyon fontos a frissítés, az étkezés a verseny alatt, nagyon összetett a rendszer, meglehetősen komplex szakértelmet igényel.

- Ami régóta foglalkoztat, egy nagy múltú verseny: ATHÉN-SPÁRTA 246KM. A verseny az Akropolisz lábától indul és Spártában Leonidász király lábainál ér véget. Nemcsak a táv motivál, hanem az egész eszmeisége és történelmi múltja is megfogott. Egy kis történelem: anno egy futó segítséget kért a Spártaiaktól a Perzsák ellen, az ő futásának emlékére rendezik meg ezt az versenyt. A 80-as évek elején angol katonák voltak, akik ezt a távot újra lefutották, azóta minden évben megrendezik ezt az eseményt. Itt meg kell említenem Rápolti Gyula nevét, aki egy fehérvári futó, s ez idáig már két alkalommal (1990, 1992) teljesítette az Athén-Spárta távot. Az ő hagyományait szeretném folytatni, tanúbizonyságot téve, hogy munka, család mellett is - megfelelő kitartással - lehet teljesíteni ezt a távot. Példát szeretnék mutatni a jövő nemzedéknek, Fehérvár sportolóinak.

- Internetes edzésnaplóm segítségével két éve tudom nyilvántartani az összteljesítményt. Tavaly 2600Km-t futottam, az idén 2450 Km-nél vagyok eddig.

- Eljutni Spártáig sokkal nehezebb, sokkal hosszabb út, mint maga a verseny 246 kilométere. Van az ULTRA világban egy mondás, amit nagyon megtanultam: „Alázattal kell viselkednünk a táv iránt és tisztelnünk kell futótársainkat.”. Úgy gondolom, hogy a futók társadalma hatalmas erőt ad, a futótársak támogatása nagyon fontos, elengedhetetlen a sikerhez.

- Nagy örömmel fogadok mindennemű támogatást. Nagyon hosszú az út: van, aki a saját autóját ajánlotta fel kölcsönbe, hogy eljussak a helyszínre. Székesfehérvár polgármestere, Warvasovszky Tihamér felajánlotta a város és egyben személyes támogatását is – hatalmas erőt ad, hogy képviselhetem szülővárosomat. Kaptam támogatást már különböző vitaminok, ásványi anyagok pótlására a UNIX Kft-től. A mezemet - amit futás közben viselni fogok - a VIDEOTON FC biztosítja. Egy nagyon jó minőségű futócipőt kaptam a Varga-Márfy Kft-től. Balog Lajos, a PERPETUM Nemzetközi Speciális Kutató Mentőalakulat részéről felajánlotta támogatását - személyes részvétel formájában -, többek között ő lesz a gépjárművezetőnk az úton. A nevezéshez szükséges díjat a REX FONTANA Kft-től kaptam. Természetesen, akik támogatnak célom elérésben, örömmel viszonzom - reklám és egyéb együttműködések formájában a kedvességet, nyitott vagyok az együttgondolkodásra. Óriási segítség lenne, ha üzemanyagban tudnának hozzájárulni az út sikeréhez. Támogatóimnak ezúton is köszönetet mondok, bízva a közös sikerben.

- Kezdjék el a mozgást! Ha már mozognak, akkor legyenek céljaik. Az ultrafutás nem az egyik napról a másikra jön, több kisebb távot kell teljesíteni előtte. Érdemes 5-10 kilométereket, fél-marathont, marathont futni, mire megérik  az érzés, hogy valaki a marathon fölötti távokat is kipróbálja. Néhány év kell hozzá és mindig van fejlődési lehetőség. Ha valakiben van kitartás, tudatosság, akkor ugyanúgy el fogja érni az ULTRA távokat, mint én, vagy mások.