Azt hiszem, a mai napot ezentúl pirosbetűs ünnepnek írom be a naptáramba :-) Tegnapelőtt 100, ma 1000, és ilyen egyszerűen. Igen, igen, úszásról van szó :-)

No, mára 1000 m felmérőt kaptam Andristól. Ma tovább maradhattam, így kényelmesen bemelegítettem 300 m mellúszással, majd megbeszéltük, hogy próbálgatom az új tudományomat, ezért ameddig tudom, gyorsban úszok, és majd később átváltok mellre. El is kezdtem, szépen, komótosan. Tartottam a századik métertől, mert az egy olyan határ volt, amit még eddig soha nem léptem túl :-) De gond nélkül fordultam a 3. hosszra, mintha csak akkor kezdtem volna. 300 m-nél már éreztem, hogy fáradok, de miután eddig sikerült eljutni, elhatároztam, hogy 500 m-t mindenképp lekűzdök, aztán majd lesz valahogy. Közben elrugásnál érezgettem kicsit a combomat, de nem volt vészes. 500 m-nél nyomtam egy részidőt (13:43), és egy hirtelen elhatározással a forduló után ugyanúgy gyorsban folytattam. Éreztem, hogy elég a levegő, erő is van még bennem, miért ne próbálnám meg tovább tartani. Azért a mozdulataim érzésre már kezdtek kicsit szétesni, meg olyan volt, mintha lassulnék is. Itt egy fordítónál beszóltak a nénik, akik két hete már kioktattak az általuk helyesnek tartott haladási nyomvonalról, és bevallom, kicsit felhúztak. Így félig-meddig dühből, még jól az arcuk elé is kralloztam bűntetésből. Valójában semmi bajom a nénikkel, de a medencében van elég hely úszni, és az ott töltött időt úszással kell eltölteni, nem pedig azzal, hogy beszólogatunk, meg kioktatjuk a nem a mi elképzelésünk szerint úszókat. Mert ugye én is mondhatnám nekik, hogy ne ússzanak egymás mellett, meg nem álldogáljanak szintén egymás mellett a medence végén, mert nem tudok megfordulni, és ellökni magam miattuk, de mégsem teszem, mert megoldom másképp. No, szóval a beszólogatós nénit nem hallgattam meg, mert tovább fordultam, de mivel felhúzott, valahogy még több energiát sikerült az új tudományomba fektetni... Szinte észre sem vettem, úgy repült el a maradék 500 m, és még csak nem is lassultam (13:36).

Ez volt tehát életem első 1000 m folyamatos gyorsúszásának története, amit 27:19 alatt tettem meg, és az idei év egyik legnagyobb sportsikerének tartom :-)

Végre eljött a nap, amire október óta várok: leúsztam 100 m-t gyorsban, pihenés nélkül. :-) Annyira meglepődtem, hogy még párszor megismételtem, és többször is ment! Andris nevét már biztos, hogy aranyba foglalom:-)

Most azt képzelem, innen már könnyebb lesz továbblépni, de ha nem, az sem baj! Végül is a 100 m is olyan kilátástalannak tűnt még egy hónappal ezelőtt is. Nagyon boldog vagyok, hogy nem hagytam abba!

Megcináltam azanyjaúristenit, ííííííííííííííííííííííííííííí !!! :-)))))