Már lassan eltelt négy hét az UB óta. Lezajlott az "after run" is, de még mindig nem tellik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe valamelyik pillanata a versenynek. Azrt hiszem, mélyen beleivódott a tudatomba :-) Meg még a tudatalattimba is biztosan :-)

Pihenés közben meg sűrűn nézelődök a neten. Nézegettem már őszre hosszabb távú versenyeket, de semmi nem fogott meg igazán. Aztán keresgéltem a maratoni versenyek között, de nem kapott el a hév ezzel kapcsolatban sem...

Az UB előtt azt gondoltam, majd borzalmas lesz újabb kitűzött cél nélkül. Azt képzeltem, majd elkap valami mély depresszió, ahogy az már csak lenni szokott ilyenkor, és majd nem fogom tudni, hogy mit is kezdjek magammal... Azt nem állítom, hogy nem volt néhány nehéz napom, de összességében - a várakozásaimmal ellentétben -  hihetetlen nagy nyugalmat érzek. A hétre már szinte teljesen visszaálltam az edzésekkel. Csak úgy, mert jólesik. Mindenféle kitűzött cél nélkül. Persze agyalgatok a maratoni időm megjavításán, meg mindenféle egyéb dolgon, de..... ezek nem komoly elhatározások. Valójában most csak úgy futok, ahogy éppen jólesik. És a világ minden kincséért sem hagynám ki a reggeli kis edzéseket, legyen az úszás, vagy futás... egyszerűen mert jó, és a "lételemem"! :-)

(egyet viszont biztosan tudok: szeptember végén majd rossz lesz itthonról követni a görögországi közvetítést, de én akartam így :-))