Én nem veszekszem veled, hanem egy kicsit irigyellek. Én még sose vettem rá magamat egy ilyen kúrára. A kifogás úgy hangzik, hogy a munkámat nem tudnám elvégezni közben. Merthogy sajna ehhez is kell az energijja. Na most hogy van ez?

Neked meg kitartás, okosan!

Figyelj, Atom mester! Tegnap nagyon korán keltem, mert 3 órás intenzív agymosáson voltam nyelvizsgafelkészítés címén. Onnan rohantam dolgozni, majd este hatig bírkóztam a 30x60-as márványlapokkal, közben persze x-szer betojtam, mert igen nehezek ezek a vacakok és még a helyükre is kell illeszteni őket. Aztán 6-ra jött Lupus komám, akit egy órán keresztül próbáltam lábilag betontalanítani, szóval az is fizikai meló. Aztán hazaértem, majd ete 10 után még kievett a fene futni, mert annyira hiányzott és nem is volt vele semmi baj. Szóval, meg lehet ezt csinálni, csak ugye, ha kifogásokat keresünk... ;)

Hja, és ma is vacsorázósmegbeszélésre megyek, meg hétvégén lesz a Nagy Zabálós Hencser, ahol szintén ott leszek és majd jókat somolygok a kis itókámmal a kezemben, míg a barátok degeszre zabálják magukat. Ez sem olyan vészes ám, mint az ember gondolná... miért nem csinálsz bevezetésnek gyümölcsnapot hetente egyszer mondjuk? Az is kipucol egy picit, mindenesetre több, mint a semmi. De beszélhetünk erről bővebben is, ha akarod. 

Nyúl, nyiss egy fórumot ebben a témában. Engem is érdekelne ez a "kipucolósdi"! :P

Sok sikert hozzá! 

Oké, én sem veszekszem, igyál csak Pálmatexet, vagy mit, nem érdekel, eddig is túlélted, eztán is fogod, mindegy, te is gránitból vagy, mindent túlélsz. Majd ha rozoga testem százévesen eléd döcög ráncosan, megtörve, mélyen meghajolva előtted a kortól és az isiásztól, s te lenézel rám gőgösen és délceg tartással, sima ábrázattal, na akkor lehet, hogy kunyerálok egy kicsiny csodafőzetet. Addig marad nekem a gumicukor... Hiszen az sem olyan veszélyes, elvégre a zacskóját például nem is eszem meg. :))))

Különben is, tudod, zsigerből beszólok, már csak megszokásból.

Akik nem tudnák: ennél jobban csak akkor szoktunk összekülönbözni, ha egy-egy nagyon hosszú közös futás alkalmával - hajj, de régen is volt már olyan! - eltévedünk... :)

Egyet kérek - vagyis kettőt - vigyázz magadra, s aztán pedig beszéljünk pénteken. Örülök, hogy jólesik végre a futás!

Nyitnék én nyitnék, de hogyan is? jó, megpróbálom!

Bélabácsi, rá se ránts! Én, ha méregtelenítek, rögvest beleveszem, hogy megküldesz egy-két jó szóval :) De legalább már elfogadod, még ha nem is teccik, szóval ez már haladás! ;)