Holnap lesz a 9. nap. Alapvetően remekül vagyok, kevesebb alvás is elég és a futás sem nyögős. Talán a mai kicsit nehezebb volt a megszokottnál, de a végére egészen jólesett, hogy teljesen visszavettem a tempót. Nem baj, nem a száguldozás itt a lényeg, hanem egy pici, nem megerőltető mozgás a jó levegőn, az meg megvan. Sokat gondolkodom. Úgymond, meditatívabb az élet ilyenkor, mintha minden érzékem jobban ki lenne köszörülve, a szaglásom is olyan, mint egy vadászkutyáé. Néhány napja például beléptem a szobába, ahol dolgozom és az asztalon volt egy zacsi, becsavarva a szája, kenyér volt benne. Nem hittem az orromnak, de esküszöm, hogy megéreztem azt a finom kenyérillatot, amit egyébként nem biztos, hogy észreveszek. Egyébként beszéljünk a nehézségekről, mert azok is vannak. Az evés ugye egy hihetetlen jó dolog, főleg ha az ember meg tudja osztani gasztronómiai élvezkedését másokkal is. Én pl. Kutyabarátommal mindig pannóniasajtos-tejfölös tésztát eszem, ha tésztapartizunk vmilyen apropóból. Aztán egy rendkívűl finom csokislikőrt iszunk, kb, egy gyűszűnyit, és közben jókat vigyorgunk. Vagy gondolhatnék a mi nagy hencsergős-telezabálós partijainkra a futóbarátokkal, húúúú, az is milyen szuper tud lenni! Persze az itthoni vasárnapi közös ebédek, vagy ami a csúcs, a karácsonyi vacsora!!! Leszámítva, hogy előtte széttolgozta magát az ember a konyhában a rengeteg sütés-főzéssel, takarítással, stb, ez egy remek dolog. Na, de mit is akarok mondani... szóval, ma éreztem először, hogy kicsit unom ezta löttyöt. Igen, finom, igen, olyan, mint egy mézes-citromos tea és igen, benne van minden, amire szükségem van, de nem lehetne mondjuk rántott karfiol ízű?! Alapesetben annyi finom ízinger éri az embert ehhez képest pedig csak ezzel a néhánnyal van érintkezése a kúra alatt. Hiányoznak a fűszerek. A rafinált, moderált ízeket szeretem, amik nem trombitálnak bele az ember szájába. Jó, a csípősség nem ez a kategória és azt is imádom, de az más. :) Ma az is eszembe jutott, hogy a szexet sem kizárólag az utódnemzés céljából csináljuk, ugyanígy a kaját sem csak azért esszük, hogy működni tudjunk. Nagyon szomorú lennék, ha vmi okból nem ülhetnék le a családommal és a barátaimmal egy jót enni. Ha nem lenne többet rántott karfiol, meg zellerkrémleves, helyette csak vmi íztelen löttyöt kellene inni, ami tökéletesen ellát mindenféle fontos tápanyaggal és kész.  Na, most egyenlőre ennyi. Ma írtam egy teszetet a nyelvvizsgához, nem volt vmi fényes, de legalább sikerült. Jövő héttől nagyon kell tanulni.