Hát, egész egészséges vádli/fenék-tudatom kezd kialakulni. Nagy büszkén írtam ispinek, hogy juhéjj, még semmi izomlázam nincs, erre azt válaszolta, hogy "nyugi, lesz" :) Meg azt is írta, hogy mi a csudát képzelek, hogy későn este még a gép előtt ülök és netezgetek, ahelyett, hogy aludnék. (!!!) Huhh, gondoltam, ennek fele sem tréfa, most már mindent nagyon komolyan kell venni. Azt mondta, hogy azon legyek, hogy két edzés között a lehető legoptimálisabb legyen a az evés-ivás-alvászat aránya, vagyis alaposan meg kell reguláznom a mindennapjaimat az elkövetkezendő 102 napra. Tegnaptól már beindult a köleskása-méz-mazsola-banán-mák kombó egy kis magmixszel megszórva, és újból inni kezdtem a díjnyertes vizes banán turmixot is, valamint a frissen centrifugált löttyöket. Továbbá megpróbálok éjfél előtt tényleges kómába esni, hogy a minimum alvásszükségletem ki legyen elégítve, bár ha összeszedem magam ebből lehet akár 10-11 óra is, szóval tisztességes alvás kipipálva. Sokat gondolkodtam tegnap, mikor Szentendre felé ügettem nagy magányosan, hogy milyen mázlista vagyok, hogy ilyen gyönyörű helyen futhatok: balra néztem és ott vigyorgoktak a Kevély-testvérek, kicsit arrébb meg a Pilis szépen kéklő dudorai, jobbra folyt a Duna és az egész olyan idillinek tűnt... erre én meg savanyú vagyok és máshová vágyom, ahelyett, hogy a fenekemet a földhöz verném örömömben. Erre eszembe jutott Krugligov, aki a zsebkendőnyi futókörét nyomja nap, mint nap és bizonyára roppant elégedett azzal, ami megadatik neki... mindegy, fátylat rá, én nem vagyok Kruglikov, nekem ezzel a nyúl-lelkülettel kell kezdenem vmit. Tehát azt találtam ki, hogy bármily csábító is az ajtónk előtt elindítani a stoppert, én bizony ki fogok ruccani távolabbi mezőkre szaladgálni. Nem hagyhatom, hogy savanyú ábrázattal álljak neki a futásnak, vmit ki kell találnom, hogy a játékossága, a felszabadultsága ne csorboljon ki. Persze az is eszembe jutott, amit Veres Pali bácsi mondott az iskolában, hogy balgaság lenne a szextől azt várni, hogy mindig ütős legyen, "vannak kevésbé jól elsült pillanatok", és ez így normális :) hiába, az öreget mindig nagyon szerettük a szókimondó stílusáért :) Párhuzamot vonva e két igen fontos téma között levonhatjuk a következtetést, hogy jobb a rosszab napokra előre berendezkedni és természetesnek titulálni, mint szentségelni miatta, vagy netán saját hibánkat kutatni benne. De, -és itt jön a lényeg, hogy a sült galamb effektust sem árt tudatosan mellőzni, azaz szervezkedni kell egy kicsit, hogy kevesebbszer bukjunk orra. Szóval addig-addig tűnődtem tegnap futás közben, amíg el nem határoztam, hogy nem leszek rest és hetente egyszer legalább felfedezni megyek, ahogy minig is szerettem... Hátizsák, térkép, némi apró, amiből semmit sem lehet venni, de így izgalmas. :)

Ja, és vettem ma egy új cipőt is. Egészen véletlenül rátaláltam egy pont olyan darabra, amiben az elmúlt másfél évet  futottuk együtt, nagy megelégedésemre. Meg vettem egy rózsaszín felsőt is, meg Ala bácsinál láttam egy halott-feltámasztó löttyöt, az igen jól jött múlt szombaton, amikor kezdtek keresztbe állni a szemeim, na, abból is bespejzoltam a nehezebb időkre.

Egyébként minden ok. Kíváncsi vagyok, milyen állapotváltozásokon fogok keresztülmenni az elkövetkezendő két hétben, meg 102 napban.

Hajrá UB!!!