No, megjöttünk. Az időjárási anomáliák miatt úgy tudnám leírni az elmúlt hetünket, hogy elmentünk hűsölni Mallorcára :o) Nemsokára felpakolok majd néhány felháborítóan gyönyörű tengererpartos és medencés képet is, no meg persze néhány "szakmai" jellegű fotót is a kinti bicikliutakról és a bérelt montikról.

FOTÓK ITT

Mallorca igazán kedvező hely a sportos vakációzáshoz. Futáshoz mindenfelé találunk ösvényeket illetve aszfaltos utakat, de a bringautakról sem nézik ki a futókat. A helyi kocogó-élet kora reggel zajlik, csak néhány igazán önsanyargató túrista teszteli a szervezete hőháztartását déli szaladásokkal. Futáshoz fontos a pár eurónyi aprópénz magunkhoz vétele, hiszen kint a folyóvíz nem iható, így frissíteni útközben vásárolt ásványvízzel javallott.

Bringázáshoz szép, széles bringautak vannak, néhány helyen külön kiépítve, de gyakrabban felfestve az országút szélére. Nagyobb újságárusoknál megvásárolható a sziget bicikliútjainak térképe. A nagyobb városban vannak bringakölcsönzők, ahol montikat és outikat is mindenféle méretekben találunk. A mi montinkért 14 eurót kértek egy napra (depozit nincs) és kérésünkre ingyenesen adtak hozzá lakatot és defektszerelő felszerelést is. A városokban, strandok közelében általában könnyen találtunk bringatárolót. A sziget remek terepet kínál keményebb hill tréningekhez is. Az egyik legszebb de igen mászós útvonal: a Pollenca öbölből a Cap de Formentorra vivő szerpentin. Megéri a küzdést, mert az út végén a kilátás páratlan!

Szélcsendes napokon remekül úszható a tenger - az öblünkben, Can Picafortban, még délután is szinte tükörsima maradt a gyorsan mélyülő víz. Néhány strandon ki van bólyázva az úszásra kijelölt rész, nálunk nem volt ilyen korlátozás, úszhattunk amerre kedvünk tartotta. A vízben kisebb-nagyobb halakat sőt még egy tenyérni ráját is láttunk, medúzát viszont hálisten egyet sem.

Nemsokára pedig következik Lógaláb 2. :o)

Elértünk hát idáig is. Alig egy év kellett hozzá. Mostanában leginkább azért szurkoltam, hogy még az EB előtt összejöjjön a 384 ezredik kili, nehogy már utólag értesüljek a nagy hírről. Ez sikerült is :o) A nagy alkalomra összeállítottunk egy kis sajtó közleményt és szétküldtük néhány helyre, kiváncsi vagyok, hogy egy ilyen hírnek milyen esélye van bekerülni az interentes médiákba.  

A hétvégén először kerültem testközelbe a tereptriatlon sportággal: rendezőként voltam ott a Visegrádi X2S tereptriatlon versenyen.

Sportoktató kollégáimmal együtt két olyan ellenőrzőpontot kaptunk a bringapályán, melyek egy párszázméteres kanyargós közúti szakaszt határoltak. Nem csak a bringásokat kellett jó irányba terelnünk, hanem az autósokat is megállítottuk, és kértük, hogy figyeljenek a versenyzőkre. Dicséretükre legyen mondva, többnyire megértően reagáltak, és óvatosan lehúzódva mentek el a kerekezők mellett. A bringások is jó fejek voltak, sokan reagáltak a szurkolásunkra, néhányuknak még poénkodni is volt ereje, pedig látszott, hogy a pálya igencsak leharcolta őket. 

Szurkoltam forestnek és zsebibabának, és összetalálkoztam pár Futóbolond ismerőssel is. Jó kis nap volt úgy az egész :o)

Ha legközelebb mennék, néhány dolgora jobban felkészülnék: megnézném, mennyi szint és hány km van még a ponttól a bringapálya végéig; megnézném, melyik futam milyen rajtszámokkal indul, hogy meg tudjam mondani az érdeklődőknek, hanyadik helyen tekernek éppen; vinnék alapvető bringaszerelő szerszámokat meg egy pumpát; és persze nem felejteném otthon a pótelemeket a fényképezőgéphez..

Amíg bírta a gép, addig fotóztunk is, így született ez a 40 kép, amit a galériában láthattok.