Én is aláírtam a népszavazási ívet, de akkor még nem tudtam, hogy ezzel meglepően hamar álomgyilkossá válok.
Pedig én is szeretnék hazai olimpiát, amíg csak arról szól a kérdés, hogy szeretnék-e ingyen ebédet. Persze.
Nem tudom, hogy a többi negyedmillió milyen megfontolásból írt alá, de fösorolom a legfontosabb  érveimet.

• Nem a Budapest nagyságrendje az olimpia. A fővárosnak túl sokba kerülne. Egy úszó, öttusa vagy vívó vb rendezésébe nem rokkanunk bele, de olimpiába már igen. Nem bírjuk el azt a költséget, amit Párizs vagy Los Angeles.
• A pályázat szándékosan, tudatosan és megtévesztően alulbecsülte a költségeket. Maga a pályázat is többe került eddig, mind azt eredetileg tervezték. De az úszó vb arénájánál vagy a Puskás-stadionnál is többszörösen túllépték az eredeti keretet.
• A rendezési költség nagy részét egyszerűen ellopnák. Túlzásnak érzem azt a frappáns megfogalmazást, hogy öt karikából négyet ellopnának. Lehet, hogy csak hármat vagy kettőt.
• Növeli a terrorveszélyt. München óta rengetegbe kerülnek pusztán a biztonsági intézkedések.
• Nyereséges olimpiára nem sok példát sorolhatunk föl, veszteségesre viszont szinte mindegyiket.
• Fontosabbnak tartom az olimpia rendezésénél az egészségügyet, az oktatást és ezer más gondunkat is.
  
• A főváros vízfeje megint túl sok erőforrást szívna el a vidéktől.