Verebes méltatlanul halt meg.

A temetői gyászbeszédben hirtelen futballforradalmár és edzőzseni lett akkor, amikor éledzőink közül soha senki sem beszélt vele futbllszakmáról, soha senki sem kérdezte meg a Vereebes titkot, soha senki sem látta Verebes edzésmunkáját, Verebes edzőképzését, majd hirtelen megállapították, hogy forradalmár és korszakos zseni volt.

Mi alapján jutottak erre a következtetésre, hiszen egyedül játékosai álltak ki forradalmi szerepe mellett?

Hogyan lehet valakiről megállapítani, hogy zseni akkor, amikor sikereinek időszakában (1979-1990) egyetlen egy szakcikk, egyetlen egy edzésblokk, egyetlen egy szakmai írás, nyilatkozat nem jelent meg az akkori idők szaklapjában a Labdarúgó Edzőben? 

Hogyan lehet valakiről azt mondani, hogy zseni, amikor Győr-Sopron megyén kívül bohócnak, kóklernek, pojácának, hőbörgő megmondó embernek tartották?

Lehet-e valakit zseninek nevezni akkor, amikor saját korosztályának edzői még ma is vígan dolgoznak a futballban, jólétben és jó módban élnek, míg maga a zseni, nagykabátban tengette napjait, halálát megelőző teleken, mert fűteni alig tudott?

Zseninek lehet-e nevezni valakit akkor, amikor már évekkel ezelőtt, több döntéshozónál felvetettem, segítsenek neki munkát adni, mire a válasz az volt. Keresett már eleget, miért nem osztotta be? 

Hogy lehet valaki hirtelen a halála után zseni, hiszen amikor élt, a kutya nem volt rá kíváncsi? Szurkolók, névtelen emberek szerveztek neki gyűjtést, miközben azok, akinek dicsőséget hozott – maga az egész futballiparág – nem is érdeklődött felőle.

magyar futball megnyugodhat, mert nincs már olyan renitens, akinek véleménye van arról a futballközegről, amely szó szerint kicsinálja a másképp gondolkodókat. Varga Zoli és Verebes volt az utolsó két reménysége a változást sürgetőknek. Ők voltak a visszacsatolás és a minőségbiztosítás egyben.

Ma már egyik sincs közöttünk.

Cruyff is meghalt.

Az újságok tele vannak bölcseleteivel. Azonban bizton állíthatjuk, hogy Varga és Verebes tanításai semmivel sem értéktelenebbek, mint holland kollágáié.

Szép zárszó lenne, ha azt írhatnám, hogy tanuljunk Verebes halálából, de ennyire ne legyünk naivak, mert tudjuk, hogy mindez álom.

Verebes megmondta, hogy „a magyar futball itt senkit sem érdekel. A magyar futball csak ürügy a saját karrier építésre, ahol az egész rendszer arra van strukturálva, hogy a másik kudarcára spekulálunk, a másik bukására apellálunk."

Mondta mindezt üldöztetésének kezdetén a 1980-as évek elején. Azóta eltelt 35 év és láthatjuk, hogy a „szürke eminenciások" hová vezették futballunkat