Réges-régen volt egy híres könyv, aminek a címe kb. úgy szólt, hogy Esőisten siratja Mexicót. Néhány hete írtam, hogy az az érzésem, hogy ősz óta folyamatosan esik az eső. Nos most hétvégén kétszer is megáztam. Szombaton egy kicsit, vasárnap bőrig. Tegnap tovább néztem a svájci kört. Ott is ezett az eső. A szombaton felfedezett szakkomentár mondja, hogy ez Svájcban törvényszerű. Amikor ott versenyzet, mindig esett az eső. Naponta tízszer. Méregzöld fű, esős, de gyorsan felszáradó utak. Aztán -folytatta, most volt Olaszországban (Nibalival is találkozott(!!!) és ott is esett minden harmadik nap az eső. És -folytatta - itt is, nálunk. De ez már nem törvényszerű. Mondta. És valóban nem. A folyamatos eső miatt egyfelől nem tudok menni a versenybringámmal (mert utálom takarítani) -és a folyamatos esőzésektől lehet, hogy a tó is lehül és csak neoprénben lehet úszni!(???????). Nos olyan neoprén meg még nincs, ami rám jó lenne. A fiam mondta, hogy vegyek mélytengeri búvárruhát, de akkor meg csak a jövő évi versenyre jövök ki a vízből. na mindegy. Én úgy veszem, hogy nemcsak a duplától (jazztől, nőktől) kell búcsúznom, hanem a "sima " triatlontól is. Égi jel. (Ez is híres könyv volt hajdanán.
A kommunizmus építése során megengedhető pornó. Antik kor, antik mese, és ott keféltek agyba-főbe. A modern időkben 10 éves gyerekek okostelefonon bámulják a legkülönfélébb akciókat, nekünk annak idején ilyen könyveket kellett olvasni - vagy kellett egy haver, aki tudott szerezni svéd pornó újságokat. Más idők, más szokások, más emberek, más elvárások.)
ezt ma délelőtt találtam, de csak most tudom idebiggyeszteni. A második gyermekkor kezdetén.
George Coleman (*1935): "Wo sind all die Musiker, die ich kannte und mit denen ich gespielt habe? Und wo sind all die Frauen?"
a második gyermekkor kezdetén az ember visszagondol az elsőre, egyszerű, primitív gyerekdalok tolulnak fel, mi másról, mint a halálról