Az eső és én feat. Szabó Gábor
kb. 4O éve halt meg. Nagy búcsúbuli - egy csomó élvonalbeli jazzer részvételével. Cotrane halállával meghalt a jazz mint Wagner halálával az opera. Wahner után persze jött még Richard Strauss és Puccini, és megszületett a Mózes is és a Pelléas is, de ezek már a halál utolsó rúgdalózásai, halálhörgései voltak.
Részben hasonló volt a jazzban is Coltrane. Jöttek még utána -és sok páélyatársa túlélte, de azért mégis. A jazznak is vége.Sokan megélnek belőle ugyan így vagy úgy, de ez már nem ugyaz.
Az eső és én. A napsütés és én. A hózápor és én. Stb.
A zuhogó, hideg esőben, elveimmel ellentétben , egy buszmegálló falai között húztam meg magam.Levettem a sárga mellényem, hogy hozzáférjek a depós hátizsákomhoz, és a felakasztottam a sárga mellényt egy vaskiszöggelésre. Úgy csorgott belőle a víz, mint egy patakból. A lábam tocsogott a cipömben lévő vízben. De jó volt. A galamb nem ihazán szereti az ilyes zavaros esőt, de egy animal-galamb az igen. Főleg egy animal-dadaista galamb. Jó mulatság volt.
Amikor Weimarban voltam láttam Schiller író asztalát. Illetve iróálványát! Ők ugyanis állva (is) írtak, olvastak. Nos bringa közben ezek körülményesek lennének, de a meditálás kiválóan megy a brigán!
A keletiek leheveredtek egy hatalmas fa alá és ott meditáltak. A platóni akadémián séta közben meditáltak. A dadaista animal galambok pedig bringa közben.
Faust még egy asztalnál görnyedve törte a fejét, míg az ördög ki nem ragadta a világba
-nekem marad a bringa
https://www.youtube.com/watch?v=TYR861EAVKo
Blue train - training in the rain