major józsi visszajött atádra, második lett, flander marci lett az első, én meg már tíz napja túl vagyok rajta.

hiába, szabadságra születtem. ma nem kellett négykor kellnem, hogy kibuszozzak gyékényesre, nem kellett tegnap leadnom a futócuccot, nem kellett tegnap előtt chekkelnem, nem kelett 2 hete befizetni a négyezret, hogy bekerüljek a kalendáriumokba , stb.stb. flander marci még két percet sem depózott úszás után, nos nálam az első depo közel 2O percig tartott. kapkod a fene.

most érkezett be egy huszat hágó huszár -itt nézhetőek:

http://live.extrememan.hu/

http://www.evochip.hu/results/result.php?eventid=Nagyatad16DAd&year=2016&lang=hu&css=evochip.css&iframe=true&mobile=0&viewport=device-width

majd jövőre odavágok!

-mint kispirics 

A második gyerekkoromat kezdve egyre többször eszembe jut az első. Nos valamelyik nap

eszembe jutott, hogy nyolcadikos koromban - többek között- medvének is hívtak. Akkor se

voltam már túl sovány, bírkóztam is, így aztán valakinek eszébe jutott, hogy medvének

hívjon. (Sok becenevem volt - akkor még szerettek, még nem ismertek igazán).

Nos a magasságom azóta nem igazán nőtt, de a hasam körfogata annál inkább, így 

nem  lettem Grizzly medve, legföljebb csak egy kis barna medve.

Mint dadaista animal, általában mindent a józan ésszel szemben teszek -

más medvék télen vonulnak barlangba -én meg nyáron. Súlyt emelni.

Ha már animal cuccot eszek és kövér vagyok, akkor legyek gyúró, aki éppen tömegel.

A tömegelés az meg király, olyan mint a depo. Nos alig múltam 6O és bevonultam

egy Builder terembe. Volt aki azt hihette, hogy az unokámért jöttem. Na és?! 

Súlyzózni szerettem gyerekkoromban. Akkoriban még öntött vas súlyzók voltak,

amikor kezdtem abbahagyni a birkózást, akkoriban hozták az első gépeket.

Éppen megismertem őket. Azóta eltelt 45 év, lényegében nem nagyon változtak,

csak nehezebbek lettek, meg lassabbak.

Egy-két dolog nem ment, de amikor nagyon elakadtam, akkor segítettek.

Egyébként mindenki magával foglalkozott. és ez jó. Igazi animal.

A sors kezében vagyunk (vagyok) -ezt kb. 8-1O éve ismertem fel, de a "jelekre" csak néhány éve kezdtem el odafigyelni.

Elég baj. Például ma is. Hogy indult? Bringa volt tervezve - bepakolás, beöltözés, gumik felfújása -puff neki! A hátsó keréknél beszakadt a szelep. Sebaj. Szerelő. Éppen ráért - meg rendes volt, így pillanatok alatt megcsinálta. Indulás. Szép idő, jó hangulat, kimért haladás. Kb 2 óra után jutott eszembe a gumi. Hm. Tvalay volt egy négyes defekt sorozatom, azóta semmi. Talán csak nem kezdődik újra? Á, ugyan már, hessegettem el a rossz gondolatokat. Tovább. Depo. Tovább. Egyszer csak érzem, hogy puff! lapos az első. Alig 38 kilire voltam hazulról. Mobilom már napok óta nincs meg. (Akkor derült ki, amikor a lányom akartam felhívni, mást nem nagyon szoktam, ha meg engem keresnek, annyi baj legyen. ) Bringa tolás. nemcsak a depózásban, ebben is király vagyok. Egy óra múlva kis tipródás. lehet, hogy jobb lett volna visszafordulni - a nemrég elhagyott városban van vonat, sőt még egy bringa szerelő is! Csak előre!

Kiváncsiságból azért belenéztem a nyereg alatti táskába - hátha van benne, egy belső!? Két éve nagyatádon tettem bele. Háta benne van még! Hát nem volt. Mi volt benne? Egy lap egy Wittgenstein könyvből - mi más lenne egy dadaista animál bringájának a táskájában? Witti!

Egy óra múlva elértem egy kis falut. Itt átmentem már vagy százszor, de az omladozó házakon, a kocsmán és néha egy-egy falusi pipin kivül mást nem nagyon néztem meg. Jött egy idősebb faszi. Udvariasan köszöntem, és megkérdeztem, hogy van-e itt valahol egy bicikli szerelő?

"Itt ugyan nincsen" válaszolta a vén alkesz. Mentem tovább. Hoppá! Ott egy gazdabolt, és az udvari bejáratnál gumik lógnak lefelé. 

- "Csókolom! A bringámba kéne belső!"

- "Menjen hátra  a Bélának mutassa meg, ott van valahol az ólak környékén"

Béla valóban ott volt, rendes is volt, megnézte, és mondta, hogy ilyen kerekekbe nincsen belső, de - a kérdő tekintetemre - segítőkészen montda, hogy próbáljam meg esetleg a Dini bácsit, aki ott lakik a templom mellett, a kocsmával a szemben.

A templomra emlékeztem (szép), a kocsmára is (az is szép, melyik falusi kocsma nem szép?), visszafordultam, kerestem a Dini bácsit, de csak lehúzott rolók, rozsdás lakatok, düledező kémények mindenhol. Akkor már elég fáradt meg nyűgös voltam. "A gárda meghal, de meg nem adja magát" -mondta a bekerített Napóleon öreg gárdistája. Romain Rolland szerint Beethoven hősei állva halnak meg, szerintem meg Mozart hősei sose halnak meg.

-na de  mi lesz velem, a dadaista animalok sorsa miként íródik? Mentem tovább. A nap egyre jobban telibe nyomta az arcom. Úszás, vagy bringa közben a napsütés nem zavar - de most bringa tolás közben egyre jobban mérgelt. Hoppá! Ott egy buszmegálló - a busz éppen elment belőle. De ott maradt a tábla. Ránéztem, aztán mentem tovább. A falut már rég elhagytam, amikor megint felbukkant egy buszmegálló. Még volt hátra vagy négy óra kutyagolás. Először az úszáson vettem észre, hogy lassan de biztosan lassulok az elmúlt években. Aztán a bringán is. Kocogás meg már nem is nagyon megy. Az előbb valami csodás gyakorlati érzékről tanúságot téve, nemcsak ránéztem a menet táblára, de meg is jegyeztem, hogy a busz ugyan qrva ritkán jár, de munkanap, délután, 16:1O és 16:5O-kor megy- utána már csak 8 után. De mi legyen a bringával? Azzal biztos nem szállhatok fel!

Nos gyorsan betoltam a bokrok közé -illetve, betoltam volna, de ott volt egy rohadt mély árok és belegurultunk - a bringa a kerekein és meg a fejemen, hasamon. Föltoltam az árok túl oldalán, betuszkoltam a bokrok alá mélyen és rohantam vissza, mert jöt a busz. Hazahozott, itt a városon át mocskosan, tépetten, izzadtan hazagyalogoltam. Autóval vissza.

Mi lesz ha ellopják? Két- három éve viszonylag sokat kocogtam hétvégenként. Elindultam reggel, egy óra múlva kimelegedtem, levetettem valami pulóverem másszor valami futódzsekit - mikor egy óra múlva hömpölöygtem vissza, mindkétszer ellopták a cuccom - a kihalt vidéken is vannak figyelő tekintetek, serény kezek. Hát ha elcsaklizták a bringát, legyen meg Allah akarata. Easy come, easy go - mondta James Bond Templar .

A bringa a helyén. kihúztam a bokrok alól , megint gurultunk egyet, már belejöttem, haza.

Úgyhogy Nagyatád ma megtörtént. Úsztam a verítékemben, bringáztam egy jót és tönkresétáltam a talpam.

Befizettem magamnak a négyezer forintot, amit most próbál tőlem bevasalni a triatlon szövetség (ugyan miért? Semmit nem adnak érte!), befizetem magamnak a szálloda költséget és duplán jól járok!  

Fürdés közben kissé megbantam, hogy nem jöttem gyalog haza. Az úgy lett volna animalos. Ezt tudtam a buszmegállónál is. De kiváncsi volt a buszozásra is.

Legközelebb gyalog jövök.

https://www.youtube.com/watch?v=AkFqg5wAuFk

Pantera - Walk (Official Video)  

                                                  Az eső és én feat. Szabó Gábor  

kb. 4O éve halt meg. Nagy búcsúbuli - egy csomó élvonalbeli jazzer részvételével. Cotrane halállával meghalt a jazz mint Wagner halálával az opera. Wahner után persze jött még Richard Strauss és Puccini, és megszületett a Mózes  is és a Pelléas is, de ezek már a halál utolsó rúgdalózásai, halálhörgései voltak.

Részben hasonló volt a jazzban is Coltrane. Jöttek még utána -és sok páélyatársa túlélte, de azért mégis. A jazznak is vége.Sokan megélnek belőle ugyan így vagy úgy, de ez már nem ugyaz.

Az eső és én. A napsütés és én. A hózápor és én. Stb.

A zuhogó, hideg esőben, elveimmel ellentétben , egy buszmegálló falai között húztam meg magam.Levettem a sárga mellényem, hogy hozzáférjek a depós hátizsákomhoz, és a felakasztottam a sárga mellényt egy vaskiszöggelésre. Úgy csorgott belőle a víz, mint egy patakból. A lábam tocsogott a cipömben lévő vízben. De jó volt. A galamb nem ihazán szereti az ilyes zavaros esőt, de egy animal-galamb az igen. Főleg egy animal-dadaista galamb. Jó mulatság volt.

Amikor Weimarban voltam láttam Schiller író asztalát. Illetve iróálványát! Ők ugyanis állva (is) írtak, olvastak. Nos bringa közben ezek körülményesek lennének, de a meditálás kiválóan megy a brigán!

A keletiek leheveredtek egy hatalmas fa alá és ott meditáltak. A platóni akadémián séta közben meditáltak. A dadaista animal galambok pedig bringa közben.

Faust még egy asztalnál görnyedve törte a fejét, míg az ördög ki nem ragadta a világba

-nekem marad a bringa

https://www.youtube.com/watch?v=TYR861EAVKo

Amit vesződségesen ledobá

4-5 hét alatt

azt könnyedén visszaszerzé

egy nap alatt vala.

4-5 hét alatt

ledobá

4-5 kilaját vala

azt egy vasárnapi biciklizés

során és után

visszanyeré vala.

15O kilit bringázva vala

az kellemetes júliusi Nap alatt

és 4-5 elvesztett kilaját

visszaépíté vala.

S mindez nem elég

mert eljöve a hétfő

s vele a hétfő éjszaka

és még akkor is kajákról álmodék vala.

Mákos gubáról

- kevés porcokurral, de sok szamócadzsemmel

megpakolva vala

és álmoda tarhonyás krumpliról

jó megbórsozva vala

-de még erre is szamócadzsemmel energiát vive vala.

Így reggel az első

dietetikust agyoncsapá vala

a szumóhoz túl kicsi

a triatlonhoz túl kövér

-nem marad hát neki semmi más

csak a női nem vala(g)

Alkotói válságban vagyok, mert egyfelől fáradtságban leledzem, másrészt közeledik Atád,harmadrészt nem tudom, milyen lesz ma az idő, felhős, szeles, de ott van valahol a Napocska is, végül mostanában egyre jobban vonz egy gyúróterem is.

Ilyenkor húzni szoltam az időt, olvasgatok.

gesamtkunsttrain -ezt mostanában fedeztem fel.

Ehhez adalék:

"Out there is a field": Das Denken und sein Biest 

Barbara Kraus mit einer neuen Performance im Tanzquartier

Als wandernde Heldin  der zeitgenössischen choreografischen Performance in Wien spielt Barbara Kraus mit sichtlichem Genuss auch ein bisserl Monstrum. Nachzuprüfen ist das aktuell in ihrem jüngsten Werk Out there is a field.... als Duett mit der Philosophin Elisabeth Schäfer.

 

Da draußen ist ein Feld: Kraus geht mit Nietzsche in die Natur.

 

Elisabeth Schäfer wahrt als cooles Medium der Philosophie Distanz, während sie Friedrich Nietzsche und Jacques Derrida aufmischt und etwas Jacques Lacan dazugießt. Das hat Geschichte, denn ein Teil der Wiener Philosophie erprobt sich seit einigen Jahren an Performanceformaten. Was sich gut trifft, weil die tänzerische Performance ihrerseits seit gut zwei Jahrzehnten an Verbindungen zur Philosophie arbeitet.

Die eine Seite sucht ihren überfrachteten akademischen Apparat abzuschütteln, die andere wechselt von der vergeblichen Kritik an den Verhältnissen in Denkbewegungen. Die Kunst kann mit der Philosophie machen, was sie will, und die Philosophie beginnt, dieses Schauspiel der Freiräume zu genießen. Bei Out there is a field zeigt sich ein weiterer Ansatz für einen Tanz zwischen den beiden. Kraus und Schäfer zelebrieren eine bewegende, intime gemeinsame Lektüre, die in ihrer Inszenierung, nicht aber inhaltlich locker daherkommt.

nos pl. Heideggerrel a természetben:

Blick auf Heideggers Hütte oberhalb von Rütte, Todtnauberg. Hier schrieb er den Großteil von Sein und Zeit.

elvonszolom magam az uszodába