Büszke vagyok magamra, már 5 alkalommal voltam futni, ráadásul januárban. :-) Az igazat megvallva sokkal jobban bejön nekem ez a száraz, hideg (-1 -0 °C körüli) időben való futás, mint a nyári melegben futkározás. Az első alkalmakkor nem öltöztem fel rednesen, és fáztam. Aztán rájöttem, hogy úgy érzem jól magam, ha egy sálat a nyakam köré csavarok, akkor a torkom valahogy nem fázik. Sajnos a sapka isjól jönne, de sapkafóbiám van, noha ahogy szállnak felettem az évek, egyre fázósabb vagyok. Szóval sapka helyett a fülemet védő fejpántot vettem fel. Az utóbbi két alkalommal túlöltöztem. Volt rajtam egy póló, egy hosszú ujjú aláöltözet, egy meleg pulcsi, rajta egy nagyon vékony, inkább csak szél és eső ellen jó kabát. Hazaérve csurom vizes voltam. Legutóbb a pólót elhegytam, de még így is kissé megizzadtam. A téli futásban ez elég vacak dolog, mert nagyon nem szertek fázni, viszont ha túlöltözöm, akkor meg azért fázom, mert megizzadok. Hiába is no, kezdő téli futó vagyok. :)

Sajnos ahogy elnézem az időjárás előrejelzést, az idő nem lesz tovább kegyes hozzám. Ha hó lesz, vége a szabadtéri futásnak... Vagy lehet hóban futni???

Mára jelentősen enyhült az izomlázam, már kapaszkodás nélkül is fel tudtam állni. :) Ezért úgy döntöttem, elkezdem a felkészülésemet a félmaratonra. Minden körülmény adott volt hozzá, januárban ragyogó napsütés, 6 °C. Nekiindultam a szokásos Népszigetköreimnek Viszont nagyon nehezen ment. A pulzusom nagyon gyorsan az egekben volt, nem bírtam csak az orromon venni a levegőt, a számon a hideg miatt nem akartam. Majd az első kör vége felé azt éreztem, hogy megállnék, pedig akkor már jelentősen visszavettem a tempóból. A második kört már sikerült relatíve alacsony pulzustartományban futnom, tudtam nyugodtan levegőt venni, viszont elkezdtem fázni. A futás elején a rohanás jól leizzasztott, akkor nem is éreztem a hideget. Összességében elmondhatom, hogy sokkal gyatrábban teljesítettem, mint szeptemberben, amikor utoljára, több hónap kihagyás után futottam egyet. De legalább elkezdtem. És életemben először futottam januárban. :)

Kellett egy kis motiváció, hogy újra elkezdjek mozogni, ezért elkezdtem futóblogokat olvasni. Mindig ösztönzően hatott rám, amikor egyszerű hétköznapi emberek valami megmagyarázhatatlan okból esőben, hóban, fagyban elindulnak futni, és tapasztalataikról be is számolnak. Kezdetnek a már megvásárolt Béres Alexandra DVD-re tornáztam egyet. Igen hosszú kihagyás után. A lábam a legerősebb, ezért azokat a gyakorlatokat majdnem végigcsináltam. Nem kellett volna.  Éjszakára mentem dolgozni, már akkor is éreztem, hogy valami nincs rendben, ez másnapra sokkal rosszabb lett. Reggel bedőltem az ágyba, és estefelé, amikor felkeltem, már csak kapaszkodva bírtam kimászni az ágyból. Talán a legrosszabb ma reggel volt. Kezdetben csak a combomat éreztem, mára a fenekemet is, és fájt. Valamint az összes izmomat, a hátamat, a karomat, a hasamat, de ezeken a részeken kellemes izomlázam volt csak. A mára tervezett futásomat elnapoltam, mivel még a séta is nehézkesen ment. Viszont kedvcsinálóként megnéztem a Fuss, dagi, fuss c. filmet. A félmaraton nagyon régi vágyam, talán 10 éve is megvan már, amikor megfogalmazódott bennem, mint valami távoli, elérhetetlen, mégis elérhetőnek látszó cél, hiszen úgy hirdetik: a legyőzhető távolság. Sokszor nekifogtam már az edzésnek, és mindannyiszor abbahagytam. Eleve későn kezdtem el edzeni, aztán betegség, eső, meleg, nyaralás miatt el-elmaradtak az edzések. Ha elkezdem, amire nagyon nehéz magamat rávennem, és elmegyek jó pár alkalommal, akkor könnyebben indulok el a következő alkalommal, de elég pár kihagyott edzés, és vége a lelkesedésnek, olyan, mintha elölről kellene kezdenem mindent. Pedig a félmaraton komoly dolog. Szeptemberben láttam a kipotyogott embereket, akiket zavartan vagy eszméletlenül hoztak be a kórházba. Ez az, amit én nem akarok. Sem kidőlni, sem feladni. Viszont tudomásul kell vennem, hogy már nem vagyok 20 éves, amikor pár futás után 10 km-es versenyre mentem, vagy amikor néhány uszodai edzés után átúsztam a Balatont. Persze verseny közben éreztem én, hogy edzetlen vagyok, de a testem bírta. Így 30 után már nem megy úgy, mint régen. Öregszenek az ízületek, az izmok. Kitartás kell. Annak idején, amikor gondjaim voltak a vizsgákkal, mert rosszul osztottam be az időmet, azt gondoltam, ha rendszeresen tudok futni, akkor tanulni is. Nos, nem sikerült. Egyik sem. De talán most, hogy öregszem, bölcsebb is lettem, és talán kitartóbb is vagyok. Motivációként beszereztem pár hangos könyvet magamnak a leendő hosszú futásaimhoz, mert emlékszem, mennyire jó volt szöveget hallgatni, amikor 16 km-t futottam. De régen is volt. :) Az elhatározásom a jövőre nézve: heti 3x torna, heti 3x futás. Cél a Vivicitta 12 km, amit még sosem futottam le, mert áprilisig sosem voltam annyira edzett, hogy meg tudjam tenni.Idén másképp lesz. Lesz Vivicitta 12 km, és lesz félmaraton. 2012. az én évem. Tudom. Érzem.