Zánkai féltáv győztes szemmel!

Hol is kezdjem. Talán a pénteki helyszínre érkezéssel, ahol a bejárat előtt a nevezés felvételénél a szervezők készséggel elláttak minden jóval? Vagy a tészta partinál, ahol aztán volt választék? Vagy a kivetítővel támogatott technikai eligazításnál, amit eddig csak világversenyeken tapasztaltam? Na mindegy…

A zánkai tábor egyik épületében hajthattam le a fejem péntek este. Kitűnően aludtam, majd a 6 órás ébredés után még egyszer jól „bepasztáztam”. Persze ez már csak az én tapasztalatom, hogy egy ilyen „forró” verseny nagyon kikészíti a gyomrom, ezért semmi mást, csak üres tésztát tolok! Ja és persze kötelezően bedöntöttem 2 liter izotóniás cuccot, magnéziummal, és kálciummal megerősítve!

Lefelé a depóba menet jól ráhangolódtam a versenyre egy kis trance-muzsika társaságában. Nagyon éreztem az erőt, tudtam, hogy ha nem hibázok, és higgadt maradok versenyzés közben, ez az én napom lehet.

A jó öreg Balaton ismét kissé szeszélyes oldalát mutatta. Enyhe hullámzás, ami a legrosszabb pillanatba vág jól pofán úszás közben.

Melegítés kb. 3-400méter. Kicsit felpörgettem magam pár sprinttel. Majd a partra sétáltam 200-ad magammal. Próbáltam minél inkább jobb oldalra helyezkedni, mert úgy éreztem ott kevésbe mélyül a víz.

Rajt! Hosszú sípszó, és már romboltam is befelé maxon! Amíg bírtam rohantam, majd 4-5 delfinezés, és úszás ami szól! Mintha világkupán lennék, olyan pezsgés. Nagyon elkezdtük! Pár pofon, és rúgás, (de hát ez már kötelező). Az első bojához érve 3. lehettem. Majd balra fordulva bekaptuk a hullámokat! Pár száz méter után lenyugodott a társaság, és beálltunk az utazó sebességre. Ekkor a harmadik, negyedik helyen lavíroztam, amikor Kutya barátunk eltolta jobbról, mint egy motorcsónak. Én nem reagáltam a dologra, de úgy láttam a többieket sem izgatta. Visszafelé fordulva viszont jött a szörfeffektus! Körülbelül 3-4-en lehettünk ebben a követő csoportban.

Másodiknak vettet partra a Balcsi,  24:19-es idővel. Teljesen ura voltam a dolgoknak, nem ziháltam, nem éreztem fáradtságot. Egyszóval minden rendben volt! A szpíker és a közönség buzdítása után a kerós pályára érve a totális kontraszt, és már csak a telikerék jellegzetes mély zúgását hallottam.

Kiérve a főútra, kellemes hátszél fogadott a sunyin emelkedő első kilométeren. Nagyon hamar „átálltam” és már azon vettem magam, hogy 40-45-el zúzom. Csaba látótávolságomon belül haladt, de nem éreztem rá késztetést, hogy minél előbb utolérjem. Tudtam, hogy kedves TVK-s „lánctépőink” behoznak, és talán el tudok velük menni néhány kilométert! Ez így is történt 10-12 kilinél utol is ért a Benőcs-Woodward duó. Hátul szépen beálltam az iramukra, persze tartva a távolságot. Meglepetésemre teljesen vállalható volt a sebességük! Folyamatosan koncentráltam rá hogy döntsem magamba a folyadékot! Szénhidrát, izo! Plusz a fordítókban is jól meghúztam az ásványvizes flaskát. Visszaérve Köveskálra, behoztuk Csabát. Nem úgy tűnt mint aki csatlakozni szándékszik a vonathoz. Le is maradt. A második körre fordulva kisebb holtpontot kellett átütnöm, úgyhogy úgy döntettem búcsút intek barátaimnak, és nyomom a saját iramom, különben „fejreállok”.

A második kör teljes eseménytelensége után, csak a szemben jövő versenyzőtársaim buzdítása zökkentett ki a monotóniából, és zavarta fel bennem az adrenalint. Most azért már kezdtem érezni hogy ez a pálya a „lassan öl” kategóriába tartozik. 80 kili környékén már nagyon leszállnékom volt, de szerencsére innentől szinte végig a depóig leejtő várt.

Kicsit paráztam, hogy nagyon lemaradtam a TVK-s duóról. Viszont az elmúlt hetekben tapasztalt futóformám megnyugtatott, és tudtam, hogy akár 2-2 és fél percet is be tudok hozni. 2:20! ennyi volt a hátrányom, a futás megkezdése előtt. Nem voltam ideges, sőt meglepően nyugodt voltam, és kissé nehéz lábakkal nekiveselkedtem a félmaratonnak. Ivászat csordultig ismét. Nem baj, inkább lötyögjön, de a dehidratációnál nincs rosszabb! Légüres térben futottam le az első szakaszt, csak a napon szédelgő adóvevős biztonsági emberekkel találkoztam. Mintha egyedül versenyeznék! Az erdei szakaszon viszont akkorára nyíltak a szemeim mint még soha, nehogy rossz ösvényre lépjek. Áldottam ezért a részért a szervezőket! Hatalmas ötlet volt! Nemcsak az árnyék miatt, hanem mert teljesen felrázott, és kizökkentett az elborult állapotból. Az első 4-5kilin inkább csak próbáltam felmérni magam, mennyit tudok. És szerencsére ráéreztem az dologra, és visszafelé már jobban mertem nyomni. Ekkor vettem észre a délibábos hosszú leejtőn egy előttem haladó futóalakot. Na ekkor jött a „vérszem”! Innentől már csak a győzelem lebegett a szemem előtt! Meg akartam nyerni! És ez akkora erőt adott, hogy az első kör után a nézők nem kis biztatásától libabőrösen megelőztem Benőcs Zolit. Woody-t pedig nemsokkal később léptem le. Ekkor már tudtam, hogy megvan, és már csak magammal kell megvívnom a harcot. Ami nem is volt olyan könnyű, mint az kívülről látszott. Végig „görcshatáron” futottam. Néha azt hittem a lábaim összecsuklanak. Szörnyű volt!

De győztem!!!

Ez egy hősies küzdelem volt! És ha úgy vesszük rendkívül izgalmas is a nézőknek! Örülök, hiszen most kijött amit a szigeti OB-n nem tudtam bebizonyítani! Ezt tudom, ez az amit tudok! Persze hozzá kell tennem nekem nagyon feküdt a pálya! Főleg a futás! Sok cross-futásra járok a téli alapozáskor, és ez az én igazi terepem!

Hát ennyit a versenyemről, és mivel szerintem aránytalanul sok rossz kritika érte különböző fórumokon a versenyt, hadd szóljak hozzá ehhez egy kicsit!

Sokat versenyzek külföldön, főleg olaszországban. Ennél sokkal nagyobb versenyeken rendszeresen előfordult, hogy 15-30 percet is csúszott a rajt! Pályalezárási hibák, betévedt autósok, gyalogosok… Aki a zánkai versenyen ezen akadékoskodik az olaszországba ki se menjen soha, mert égnek áll majd a haja! Inkább a sok hibakeresés helyett annak kellene örülni, hogy még eggyel több ilyen nagy versenyünk van!

Ez egy majdnem tökéletes versenyszervezés volt! De tegyük hozzá, itt először rendeztek triatlon versenyt, ahhoz képest nagyon jó volt!!! Amin lehetne jövőre javítani a frissítés, és a pályán lehetne kicsit több rendező, de ezen kívül kifogástalan! Ja és különben is, mindenkinek állt a lehetőség, hogy feladjon egyéni frissítőt! A meteorológusok már a hét elején sipákolták, hogy szombat-vasárnap kánikula lesz! Már bocsánat, de ennek tudatában, bárki bármennyi frissítőt elfogyaszthatott volna!

Még egyszer gratulálok a versenyszervezőknek! Nagyon jó kis csapat, és végre megint érezni lehetett a családias hangulatot amit én utoljára 15-16 éve éreztem versenyeken!

Csak így tovább, és jövőre egy még tutibb verseny lesz ebből!!!