Nem tudom, hogy az aktuális világválság az oka, vagy csak a magyar sofőrök alap vérnyomása emelkedik meg ilyenkor nyár végén, ősszel. Egy biztos érezhetően agresszívabbak, és már az eddigi tisztelet sem adják meg egymásnak a közlekedésben részt vevő négykerekűek. A kerékpárosokat, gyalogosokat pedig még inkább üvegnek nézik.  Az elmúlt hetekben annyi atrocitás, és életveszély közeli helyzet ért, hogy muszáj kiírnom magamból mert engem is emészt ez az egész. Én magamat a rutinos öreg rókák közé sorolom, valószínűleg már kezd a kisagyam fölött nőni a harmadik szemem, és a hallásom is úgy kiélesedett, hogy 1 kilométerről meg tudom különböztetni a 12, és 16 kerekes kamion hangját. Mégis egyre jobban félek. Lehet, hogy kisebb esélyem lenne lassan arra hogy épp bőrrel megússzak egy átlagos Örs vezér tere – Árpád híd útvonalat mint ha oroszruletteznék. És még a rendőrök is cseszegetnek. Már nem azért, de inkább állítgassák, és büntetgessék például azt a motorost, aki ma jóformán elgázolt, mert jobbról!!! előzött meg (nem is értem mi sarkalta az állatját erre). Vagy, mondjuk vegyék el annak a drága Audi A8-assal a Budakalász- Szentendre közötti hátsó kis úton 160-al száguldó vadkacsának a jogosítványát. Ja, tőle félnek, tehát marad a balek kerékpáros. Véletlenül bekanyarodott a piroson kisívbe egy elhagyatott kereszteződésben. Gyorsan verjük el rajta a port, éljük ki rajta magunkat…Na mindegy nem is idegesítem magam tovább ezen.

Kicsit próbálom tehát viccesre venni a témát, hátha így könnyebben megszabadulok én is a méregtől. Lássuk a következőkben az öt leggyakrabban előforduló közlekedési anomáliákat, kerékpáros kontra gép erejű jármű.

5. Kikanyarodós észre nem vevős eset. Talán ez az egyik leggyakoribb. Van ugye a főút amin kerekezek, és egy alsóbb rendű út találkozása, ahová érkezik a drága sofőr. Nem nagyon tudni, hogy rosszul ítélik meg a közeledő kerékpáros sebességét, vagy csak úgy kicseszésből, de az esetek 20%-ában kivágnak elém. Ilyenkor pillanatnyi lelki és idegállapotomnak megfelelően vagy melléhajtok, és kedves szavakkal illetem a megszeppent vezetőt, vagy ráhagyom. Ez annyira nem durva eset, lássunk egy ennél ütősebbet.

4. Szemből előzős eset. Egyszerű. Van a kétszer-egysávos út, és az út szélén közlekedő kerékpáros. Szemből jól láthatóan egy lassan haladó jármű hatására feltorlódik a sor. Valakiben ilyenkor mindig elpattan a húr, és csak úgy se szó, se beszéd, index nélkül kivágódik a tömegből.  Én, mint kerékpáros természetesen rosszkor vagyok rossz helyen, és a szabálytalan gépkocsi bal visszapillantó tükre koccint egyet a könyökömmel. Ez szinte minden edzésen előfordul, néha árnyaltabban,de azt hiszem mindenkinek ismerős helyzet.

3. Leszorítós előzés. Igen, ez is rendkívül gyakori, és ennek különféle esetei. Az egyik ugyebár a amikor az ember nagyságú gödrök miatt a sáv közepe felé szédeleg a kerékpáros, és az előzést végző sofőr nem tudja mire vélni. Sokszor elgondolkodtam már ezen, hogy ilyenkor mire gondolhat kedves vezetőnk. Valószínűleg arra, hogy már megint egy nagyképű mocsok kerékpáros, na majd most megtanítom kesztyűbe dudálni. Dagadt gáz, és a tükör megint csak lepacsizik, a rend kedvéért most a térdemmel. De vannak ennek a műfajnak hasonló, és más esetei is. Erre most a hely rövidsége miatt nem térnék ki, mert meg tudnák tölteni vele egy egész winchestert.

2. A kamionos. Na ez egy külön fejezetet érdemelne a KRESZ-ben. Mármint a kerékpáros kontra kamion.  Most csak egy esetet emelnék ki. Hasonlóan az előző előzős képlet, csak itt kamionossal. Szegény sietne haza, mert várja már az asszony, meg a söröcske a focival a tévében. És akkor itt ez a galád biciklis. Nem tudja megelőzni, mivel 16 kerekűje jócskán túlterhelt. Elege van már az egészből, és az első adandó alkalommal, amikor van egy kis hely szemből, vissza kettő padlógáz, elrötyög a maga negyven tonnájával, és az  5km/h-ás sebességkülönbségével a kerékpáros mellett. Ideje viszont már nincs befejezni a műveletet, mert szemből feltűnik  „Pisti” táblával az ablakban a kollega. Na mindegy van fék a biciklin, amúgy is miatta lekésem a meccset. Rárántom, lesz ami lesz, engem nem érdekel…Nem is folytatom.

És elérkeztünk az első helyezetthez. Az önbíráskodókhoz! Na, ezek a legveszélyesebbek. Általában az őket ért sérelmeken képtelenek túltenni magukat, és erős késztetést éreznek arra, hogy megregulázzák a szerintük szabálytalankodó, közlekedésben részt vevő társukat. Ki lenne erre alkalmasabb mint egy nyomorult két keréken közlekedő színes, feszülős ruhákba bújtatott bohóc kétkerekező. „Majd én megmutatom neki mi a törvény(em).” Melléérve, kedves szavakkal illeti a renitenskedő bringást, és várja a reakcióját. Ami legtöbbször nem marad el. Elég egy karmozdulat is. És igen erre várt kedves öntörvényű autós barátunk. A kerékpáros elé vág és nyom egy satut. Az szegény agyában meg sem fordul mit csinál, úgyhogy legyünk vele elnézőek.

Szóval ennyit egyelőre, de ha még eszembe jut írok egy 10-es listát. Viccen kívül kezd véresen komollyá válni a helyzet. Nem is tudom, ha kezdő lennék nem mernék nekivágni az országútnak, mert nem az lenne a kérdés, hogy elütnek-e, hanem az, hogy mikor…

Mindenki nagyon vigyázzon magára!