1 hozzászólásNos, ez van velem (sok orvosi dolgot említek, nem vagyok orvos, ezért mindig úgy, ahogy én felfogtam, nem biztos, hogy szó szerint idézem az orvosomat):
Előzmények
A családban nem voltak különösebb szívproblémák, nekem kiskamasz-koromban egyszer hallani vélt valamit a körzeti orvos, akkor EKG, ahol semmi extra nem látszott.
2007. nov.-ben, miután az első félmaratonomat futottam éreztem időnként, hogy nagyobbat dobbant a szívem. A mai napig nem tudom, ez normális-e. Talán igen. Mivel ekkor már a maraton távlati terve lebegett a szemem előtt, és közel álltam, hogy betöltsem a 30-at, így gondoltam a 3 ok együtt már elég, hogy elmenjek a háziorvoshoz, hogy utaljon be egy pár vizsgálatra. Vér és vizelet mellett kértem EKG-t is. Az nem mutatott semmi extrát, minden rendben volt. A dobbanások is elmaradtak.
Közvetlen előzmények
Csináltam a maratoni felkészülést. Jól ment. Immáron jó pár hete elkezdtem enyhébb nyomó érzést érezni a baloldalamon. Nem tudtam eldönteni mihez tartozik, váll, netán tüdő, esetleg szív. Talán éreztem néhány nagyobb dobbanást is. Mivel óvatos ember vagyok, és nem voltam elégedett a korábbi kivizsgálással, így elmentem a B$I által is hirdetett Bt. kivizsgálására. Ebben az EKG-n kívül szívultrahang is van.
A vizsgálat
Az orvossal kedélyesen elbeszélgettem (sokszoros maratonista, rendszeresen fut), majd jött az ultrahang. Nézegette, úgy tűnt elég hosszasan. Majd megszólalt: "Baj van." "Ezt tovább kell vizsgálni." Nem részletezem annyira, de az ultrahangon azt látta, hogy a bal kamara kitágult, az izmok nem működnek megfelelően. Azt hangsúlyozta, hogy ki kell vizsgálni, hogy mi van a dolog hátterében. "Ritkán látunk ilyet" "Egy 30 éves ember szívének nem így kéne kinéznie." A diagnózis egy DCM? lett. Mondta, hogy akkor most maratont ne, és semmi megerőltetőt. Ezt én tökéletesen így gondoltam magamtól is. Nem hangzott el olyan, hogy soha többé nem futhatok stb. Szerintem nyilvánvaló, hogy előbb tisztában kell lenni a dolgokkal. Szívkatéterezést és szívizom MRI-t javasolt a dolgok felfejtésére. Ha jól értem, akkor az MRI tudja talán megmondani az izmok problémáinak okát, a katéter meg az állapotot, ez utóbbival szövetminta is vehető. Vagy ilyesmi.
Mi bajom?
Ez http://www.egeszsegvilag.hu/betegseg/kitagulasos-dilatativ-szivizom-elfajulas egy elég ijesztő betegség. A linken lévő leírás legalábbis meglehetősen ijesztő. Azért a helyzet több szempontból jobb lehet. Egyrészt ?-es még. Másrészt nem az átlagos beteg vagyok, nemrég még 32 km-t futottam. Nem fulladás, fáradékonyság vezetett a vizsgálathoz, hanem inkább az óvatosság. A doki szerint okozhatja genetikai faktor (mivel nem volt a családban, így ez kevésbé játszik), valamilyen vírusfertőzés, és az én esetemben gondolni kell a psoriasisra is, sőt neki úgy tűnt ez az első számú tippje. Röviden a psoriasisról: Ezt elsősorban bőrbetegségként ismerik (pikkelysömör), népbetegség, kb. a lakosság 2%-át érinti ilyen-olyan mértékben, genetikai okai vannak, és nem gyógyítható (de legalább nem is fertőző). Nekem 13 éve van, az életben nem sokat zavar, csak nem szép a bőröm tőle, tudomásul kell vennem, hogy már nem leszek féri szuper-modell. A lényege, hogy a sejtek "rosszul", túl hamar hámosodnak vagy mi. A psoriasisnak, még nem megértett módon köze van az immunrendszerhez, van, aki autoimmunbetegségnek mondja, ami nem tökéletesen igaz, de most ez nem lényeg. Helyileg szteroidokkal lehet pl. kezelni, de azt nem lehet/szabad folyamatosan használni, így nem megoldás, sőt ronthat és mellékhatásai lehetnek. Amit még érdemes tudni, hogy a psoriasi az esetek egy részében az ízületekre is kiterjed, ettől mióta futok tartok, és figyelem is a jeleit (nincsenek), és nagyon ritkán a szívizmok is áldozatul esnek. Na, ez az, ami nekem most sajnos érdekes lehet. A DCM-ről még ez a link is van. http://www.vitalitas.hu/?ctype=3&todo=bet&id=9&showbet=180
Mi történt aztán?
Még a héten az orvos a kórházban megnézte egy jobb ultrahanggal, ami ugyanazt mutatta és volt egy új EKG is. Majd kaptam egy 24 órás EKG-t. Ennek a lényeg az volt, hogy egy ilyen esetben lehetnek ritmuszavarok, bár a 2x1 perc EKG-n nem volt, de érdemes hosszabban megnézni. A jó hír, hogy ez már megvolt, és nem volt ritmuszavar. (Éjszaka volt 38-as pulzusom is egyszer :)
Mi jön most?
Most jön az MRI és a katéterezés. Ez pár hét mire mind megvan, akkor fogom nagyjából tudni, hogy mi bajom, mi az állapotom, mi terápia, mi a jövőm.
Mi lehet?
Igazából nem szeretek kombinálni, majd, ha tudom mi bajom, akkor kidolgozom arra az esetre a legjobb megközelítést, tervet, programot. Átalakítom az életem, ha szükséges, annak megfelelően, hogy mi a jó. Csak, hogy érzékeltessem, elég széles a spektrum:
- Lehetséges, hogy nagy gáz van a szívizmaimmal, hamarosan vége a dalnak. Ennek esélye szerintem most csekély. Ha igen, az elég sajnálatos, de erre az esetre is látom, hogy mi a program, persze az nem vidám.
- Komoly gond van, de lehet valamit tenni.
- Komoly gond lehetne, de még időben észleltük. Komoly életmódváltás szükséges, pl. nem fogok soha maratont futni. Sőt futni se nagyon.
- Nem olyan vészes a helyzet, még futhatok is, de talán ne maratont.
- Vihar egy kanál vízben, semmi gond, CCC-t is futhatok simán. Mármint a szívimaim miatt. Na, erre látom a legkisebb esélyt jelenleg, az ultrahangon elég egzakt dolgok látszottak.
Nagyon korai még olyanokat mondani, hogy ne adjam föl, vagy hogy több orvos véleményét is ki kell kérni, mert még egynek a véleménye sincs a kezemben. Másrészt én is pontosan így gondolom.
Ja, és hogy hogy vagyok?
A lelki rész röviden OK, hosszabban pedig ki fogom még fejteni, mert sok futással kapcsolatos tanulságom adódott. A testi viszont úgy néz ki, hogy folyamatosan már a vizsgálat előtt (amikor már jelentkeztem) is erősödött az enyhe nyomás, és most is gyakorlatilag folyamatosan érezem, ami miatt elmentem vizsgálatra, inkább erősödött. (Akkor pár hete úgy döntöttem, hogy a vizsgálatig nem veszek vissza futok tovább, hiszen nyilván nem szívdolog, csak biztos, ami biztos megyek a vizsgálatra.) Futni nem futottam azóta, de annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy bár a vizsgálat előtt 2,5 héttel egy jól sikerült 32 km-t megcsináltam, de előtte 1 héttel már fel kellett adnom a 24 km-t, 1 nappal előtte pedig a 30-at a 2/3-ánál, mert nagyon nem ment a gépezet, totál elkészültem az erőmmel. Másnak tudtam be, most nyilván a szívemet tartom az oknak.
