1 perc futás = 2 perc szabadidő
Mi van?
macmelon
| 2009-09-21 13:17:17 |
1 hozzászólás
Nos, ez van velem (sok orvosi dolgot említek, nem vagyok orvos, ezért mindig úgy, ahogy én felfogtam, nem biztos, hogy szó szerint idézem az orvosomat):
Előzmények
A családban nem voltak különösebb szívproblémák, nekem kiskamasz-koromban egyszer hallani vélt valamit a körzeti orvos, akkor EKG, ahol semmi extra nem látszott.
2007. nov.-ben, miután az első félmaratonomat futottam éreztem időnként, hogy nagyobbat dobbant a szívem. A mai napig nem tudom, ez normális-e. Talán igen. Mivel ekkor már a maraton távlati terve lebegett a szemem előtt, és közel álltam, hogy betöltsem a 30-at, így gondoltam a 3 ok együtt már elég, hogy elmenjek a háziorvoshoz, hogy utaljon be egy pár vizsgálatra. Vér és vizelet mellett kértem EKG-t is. Az nem mutatott semmi extrát, minden rendben volt. A dobbanások is elmaradtak.
Közvetlen előzmények
Csináltam a maratoni felkészülést. Jól ment. Immáron jó pár hete elkezdtem enyhébb nyomó érzést érezni a baloldalamon. Nem tudtam eldönteni mihez tartozik, váll, netán tüdő, esetleg szív. Talán éreztem néhány nagyobb dobbanást is. Mivel óvatos ember vagyok, és nem voltam elégedett a korábbi kivizsgálással, így elmentem a B$I által is hirdetett Bt. kivizsgálására. Ebben az EKG-n kívül szívultrahang is van.
A vizsgálat
Az orvossal kedélyesen elbeszélgettem (sokszoros maratonista, rendszeresen fut), majd jött az ultrahang. Nézegette, úgy tűnt elég hosszasan. Majd megszólalt: "Baj van." "Ezt tovább kell vizsgálni." Nem részletezem annyira, de az ultrahangon azt látta, hogy a bal kamara kitágult, az izmok nem működnek megfelelően. Azt hangsúlyozta, hogy ki kell vizsgálni, hogy mi van a dolog hátterében. "Ritkán látunk ilyet" "Egy 30 éves ember szívének nem így kéne kinéznie." A diagnózis egy DCM? lett. Mondta, hogy akkor most maratont ne, és semmi megerőltetőt. Ezt én tökéletesen így gondoltam magamtól is. Nem hangzott el olyan, hogy soha többé nem futhatok stb. Szerintem nyilvánvaló, hogy előbb tisztában kell lenni a dolgokkal. Szívkatéterezést és szívizom MRI-t javasolt a dolgok felfejtésére. Ha jól értem, akkor az MRI tudja talán megmondani az izmok problémáinak okát, a katéter meg az állapotot, ez utóbbival szövetminta is vehető. Vagy ilyesmi.
Mi bajom?
Ez http://www.egeszsegvilag.hu/betegseg/kitagulasos-dilatativ-szivizom-elfajulas egy elég ijesztő betegség. A linken lévő leírás legalábbis meglehetősen ijesztő. Azért a helyzet több szempontból jobb lehet. Egyrészt ?-es még. Másrészt nem az átlagos beteg vagyok, nemrég még 32 km-t futottam. Nem fulladás, fáradékonyság vezetett a vizsgálathoz, hanem inkább az óvatosság. A doki szerint okozhatja genetikai faktor (mivel nem volt a családban, így ez kevésbé játszik), valamilyen vírusfertőzés, és az én esetemben gondolni kell a psoriasisra is, sőt neki úgy tűnt ez az első számú tippje. Röviden a psoriasisról: Ezt elsősorban bőrbetegségként ismerik (pikkelysömör), népbetegség, kb. a lakosság 2%-át érinti ilyen-olyan mértékben, genetikai okai vannak, és nem gyógyítható (de legalább nem is fertőző). Nekem 13 éve van, az életben nem sokat zavar, csak nem szép a bőröm tőle, tudomásul kell vennem, hogy már nem leszek féri szuper-modell. A lényege, hogy a sejtek "rosszul", túl hamar hámosodnak vagy mi. A psoriasisnak, még nem megértett módon köze van az immunrendszerhez, van, aki autoimmunbetegségnek mondja, ami nem tökéletesen igaz, de most ez nem lényeg. Helyileg szteroidokkal lehet pl. kezelni, de azt nem lehet/szabad folyamatosan használni, így nem megoldás, sőt ronthat és mellékhatásai lehetnek. Amit még érdemes tudni, hogy a psoriasi az esetek egy részében az ízületekre is kiterjed, ettől mióta futok tartok, és figyelem is a jeleit (nincsenek), és nagyon ritkán a szívizmok is áldozatul esnek. Na, ez az, ami nekem most sajnos érdekes lehet. A DCM-ről még ez a link is van. http://www.vitalitas.hu/?ctype=3&todo=bet&id=9&showbet=180
Mi történt aztán?
Még a héten az orvos a kórházban megnézte egy jobb ultrahanggal, ami ugyanazt mutatta és volt egy új EKG is. Majd kaptam egy 24 órás EKG-t. Ennek a lényeg az volt, hogy egy ilyen esetben lehetnek ritmuszavarok, bár a 2x1 perc EKG-n nem volt, de érdemes hosszabban megnézni. A jó hír, hogy ez már megvolt, és nem volt ritmuszavar. (Éjszaka volt 38-as pulzusom is egyszer :)
Mi jön most?
Most jön az MRI és a katéterezés. Ez pár hét mire mind megvan, akkor fogom nagyjából tudni, hogy mi bajom, mi az állapotom, mi terápia, mi a jövőm.
Mi lehet?
Igazából nem szeretek kombinálni, majd, ha tudom mi bajom, akkor kidolgozom arra az esetre a legjobb megközelítést, tervet, programot. Átalakítom az életem, ha szükséges, annak megfelelően, hogy mi a jó. Csak, hogy érzékeltessem, elég széles a spektrum:
- Lehetséges, hogy nagy gáz van a szívizmaimmal, hamarosan vége a dalnak. Ennek esélye szerintem most csekély. Ha igen, az elég sajnálatos, de erre az esetre is látom, hogy mi a program, persze az nem vidám.
- Komoly gond van, de lehet valamit tenni.
- Komoly gond lehetne, de még időben észleltük. Komoly életmódváltás szükséges, pl. nem fogok soha maratont futni. Sőt futni se nagyon.
- Nem olyan vészes a helyzet, még futhatok is, de talán ne maratont.
- Vihar egy kanál vízben, semmi gond, CCC-t is futhatok simán. Mármint a szívimaim miatt. Na, erre látom a legkisebb esélyt jelenleg, az ultrahangon elég egzakt dolgok látszottak.
Nagyon korai még olyanokat mondani, hogy ne adjam föl, vagy hogy több orvos véleményét is ki kell kérni, mert még egynek a véleménye sincs a kezemben. Másrészt én is pontosan így gondolom.
Ja, és hogy hogy vagyok?
A lelki rész röviden OK, hosszabban pedig ki fogom még fejteni, mert sok futással kapcsolatos tanulságom adódott. A testi viszont úgy néz ki, hogy folyamatosan már a vizsgálat előtt (amikor már jelentkeztem) is erősödött az enyhe nyomás, és most is gyakorlatilag folyamatosan érezem, ami miatt elmentem vizsgálatra, inkább erősödött. (Akkor pár hete úgy döntöttem, hogy a vizsgálatig nem veszek vissza futok tovább, hiszen nyilván nem szívdolog, csak biztos, ami biztos megyek a vizsgálatra.) Futni nem futottam azóta, de annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy bár a vizsgálat előtt 2,5 héttel egy jól sikerült 32 km-t megcsináltam, de előtte 1 héttel már fel kellett adnom a 24 km-t, 1 nappal előtte pedig a 30-at a 2/3-ánál, mert nagyon nem ment a gépezet, totál elkészültem az erőmmel. Másnak tudtam be, most nyilván a szívemet tartom az oknak.
Ennyi
macmelon
| 2009-09-14 18:00:36 |
10 hozzászólás
Sziasztok! Sajnos egy igen rossz hírrel kell szolgáljak egy számomra oly kedves valakivel, saját magammal kapcsolatban. Ma délután egy kardiológiai vizsgálat keretében kiderült, hogy baj van. A baj pontosabb behatárolása folyamatban, de az egyelőre biztos, hogy nem futhatok, sportolhatok, jó esetben még évtizedekig. Meg fogok írni mindent, amint tudni lehet a dolgokat, de részleteket majd csak akkor, ha pedig majd mégis megtehetem, hogy újra futhatok, akkor fogok itt naplózni. Addig se aggódjon senki, de nem fogtok velem találkozni a maratonon, és lehet, hogy az oldalt is kerülni fogom.
12. hét
macmelon
| 2009-09-10 12:15:31 |
5 hozzászólás
Na, ez a hét (mármint az előző) nem volt jó. Elszúrtam. Nem a futást, de ott (is) fizettem meg. Nem akarom túlcizellálni a dolgot, de - immár évtizedes távlatban - gondjaim vannak a lefekvéssel, alvással. Ha nem figyelek, akkor nem fekszek le, ha valami problémám van, nem megyek aludni stb. Nevetséges(?), de pont mint egy alkoholista az alkohollal. (Egyébként imádok aludni, és sokat is kell aludnom. De simán eltudok csúszni mondjuk fekvés fél 5-kor, kelés fél 2-kor, ha nincs külső/belső szabályozó.) Egy jó ideje próbálom tudatosan kordában tartani magam, de a múlt héten megint elrontottam, és ráadásul közben persze dolgozok is. Így későn feküdtem (számítógép-tunningolás, és ehhez hasonló értelmes dolgok miatt), korán keltem, ergo nem aludtam. Ezt pedig nem bírom. Egyre gyengébb és rosszkedvűbb lettem. Ez határozta meg a hetemet. (Talán nem véletlenül, de egész héten a kajálás is fura volt, nem volt étvágyam, meg ilyenek.)
Hétfőn a résztávozással még nem volt gond, ez amúgy is a kedvencem. De azért sokszor kellett felgyorsítani (12x400). A tempófutást igazából most nem szeretem, ha 5 km-nél hosszabb. Nem is ment igazán jól, de azért meglett. Mivel ez hétfőn és szerdán volt, péntekre már jöhetett is a hosszú, ami 24 km. Viszont fáradt voltam, és hülyén alakult a nap. Végül egy sztori és egy váratlan bringaedzés lett a dologból.
Úgy esett, hogy elvállaltam a nagy bevásárlást a Csarnokba. Technikai okokból 3 menetben tudtam le, és végül meglepően sok dolgot vettem. Péntek késő délután indultam haza, és a bringám hátsó kosarára nem fért fel sehogy sem az áru (utólag rájöttem, hogy mit lehetett volna máshogy pakolni). Végül néhány dolgot már csak a gumipókra tudtam rákötözni, köztük a legbizonytalanabbul egy zacskóban egy fürt szőlőt. Aztán eszembe jutott, hogy az egyik barátom rám bízta, hogy mentsem a merevlemezéről, ami menthető. Ezért még visszaszaladtam, és még rosszabbul feltornyoztam a csomagot a bringára. Óvatosan mentem haza. Otthon már alig bírtam ideggel, mert a ház előtt le kellett totál pakolni, aztán elővenni a kulcsot, aztán megint lepakolni, lerakni a bringát a pincébe, aztán még fölcipelni a cuccot, nem is feltétlen egy menetben. De az első pakolásnál rögtön láttam, hogy nincs meg a szőlő. :( Pedig nagyon jól kis szőlőnek nézett ki. De nem lepődtem meg, 5 percet szenvedtem vele, és nem sikerült fölerősíteni elégé. Nem baj, remélem egy hajléktalannak örömöt szerzek vele.
Aztán, ahogy a ház előtt rámolok le mindent, akkor tűnik föl, hogy kevés a cucc. Nincs meg a paprika, paradicsom, uborka és a kiló szilva. Pedig a szilva a FB-szülinapi sütibe lesz, és ez volt a legfőbb vásárlási céltárgy! Na, ennyit nem veszthettem el, és ezek nem is fölül voltak. Vagy a pakolásnál hagytam ott az utcán, vagy már elve le sem vittem az irodámból. Szomorú voltam. Mit tegyek? Menjek vissza? Mégiscsak 35 perc oda és ugyanannyi vissza bringával, én meg jó fáradt vagyok. És lehet, hogy meg sincs. Vagy vegyek a közelben valahol újat, a régi meg elrohad hétfőre az irodámban. Vagy menjek autóval (ahogy sose szoktam), de várjak még csitul a forgalom? Ráadásul már igencsak éhes voltam. Végül megkajáltam, feladtam az aznapi futást és kitaláltam, hogy visszamegyek bringával, de egyben tartok egy bringaedzést, vagy legalábbis megnyomom az utat. (Meg is lett 35 helyett 25 perc alatt). Azért befelé menet figyeltem az utat, pontosabban az út szélén a zacskókat. (Észre se vettem, hogy milyen szemetes a környék.) Aztán félúton, egy nagyon figyelt hepe-hupás részen, egyszer csak mosolyra görbült a szám! :) Mert mit látok? A zacskó szőlőt. Odaértem, felkaptam, és meglepődve konstatáltam, hogy szinte még érintetlen, azaz senki sem ment át rajta, csaknem másfélóra alatt, és persze nem is ették meg! Na, innentől már csak jó kedvem lehetett. Beértem a munkahelyre, és mentem a többi zöldségért-gyümölcsért. Sehol. :( Még egyszer megnéztem, sehol. :( Hát ennyi volt, de nézzük meg még egyszer! És ta-dam. Megvan, csak picit eldugott helyre tettem, ezért is felejthettem bent. Így nagyon vidáman tekertem haza, a süti meg persze nagyon finom lett.
A fentiek után aztán persze már szó sem volt futásról, másnap pedig rengeteg-rengeteg dolgom volt. A szombat azzal végződött, hogy egy lagziról hazatérve, felvételről megnéztem a magyar-svédet, éjjel 1 és 3 között. Ezzel adtam egy pofont az egész heti félrecsúszott alvásnak, és a hangulatomnak. A meccstől kb. négy napig voltam depressziós. Nem is az utolsó pillanatban kapott gól (amely a jogosnál jogosabb eredményt szülte), hanem, ahogy játszottunk.
Vasárnap nem nagyon tudtam már mit csinálni, napközben elaludtam. Nem csináltam meg, ami aznapra a dolgom lett volna, és csak késő este indultam futni. Nem voltam teljesen kedvetlen, az első lépések egész jól indultak. Négy 6 km-es kör várt rám. A második végére elég fáradt lettem, és ez 12-14 km között eldurvult. Ekkor 1 km hezitálás után, nem könnyen, de eldöntöttem, hogy nem futok 4 kört, 3 után kiszállok. Furcsamód ez sem nyugtatott meg, hanem belül nyafogtam, hogy "de nem lehetne most rögtön abbahagyni?", azért a 18 km-t lenyomtam, jó lassan, a végére sem bírtam gyorsítani, tök hulla voltam, mind kedv, mind erő tekintetében.
Klasszikus túledzettségi jelek, de ezúttal nem az edzés volt túl sok, hanem a pihenés túl kevés. Ez így együtt nem megy, ezt csúnyán bebizonyítottam. Szerencsére még éppen, de jókor jött a pofon. Ezt a maratonig rendbe kell raknom.
Ide csatolom a jelenlegi hetem elejét is, mert ide tartozik. Az éjszakázást hanyagolom, de a hétre rengeteg a dolog van (pl. meg kell néznem összesen 4 filmet esténként), így visszapótolni nem tudok, legfeljebb a továbbcsúszást elkerülni. Gyenge és fáradt vagyok még mindig. Így a heti első edzést kihagytam, a másodiknak valami könnyed dolgot fogok csinálni, viszont vasárnap vár 30,6 km, a tavaly baromira megszenvedett útvonalon. Azt nem hagyom ki.
Előretekintve: eldöntöttem, hogy az utolsó 3 hétre olyan életprogramot készítek, ami napra, percre beosztja az időmet, rendezi a dolgokat, és ezt szigorúan betartom, és hasonlóra készülök a táplálkozás tekintetében is.
