Túl vagyok a műtéten - másodszor is, októberben újra felvágtak, és a (minden bizonnyal az előző műtét utáni fertőzésben tönkrement) eredeti, plasztikázott billentyűt kivágták, és műbillentyűre cserélték. Nagy kár ez eredetiért, számos, életre szóló előnye lett volna a plasztikázott eredetinek, de együtt kell és nyilván nem is olyan nehezen együtt is lehet élni a mesterségesen előállított billentyűvel.

Magáról a műtétről és a hosszú távú következményekről (mint "vérhígítás") nem írok. Nem azért, mert nem érdekes, vagy nem fontos, hanem azért, mert roppant módon unom. :) Amennyit muszáj (és valamennyit muszáj) foglalkozok a dologgal, de legalább itt a sport és egészség oldaláról írok le pár gondolatot, ebből a szemszögből nézem a dolgokat.

A féléves kontrollon, április végén mindent rendben találtak, amióta csak vizsgálnak a legjobb leleteim voltak. Kiadták az engedélyt: elkezdhetek kocogni. Aznap el is mentem :) 4 km-t nagyon lassan (10 perc/km-en kívül), sétával váltva megcsináltam, és egyáltalán nem volt megerőltető. Ezt még ismételtem egyszer, de mivel volt egy kis tünet (semmi vészes), így inkább átálltam a 2 km-ekre egyelőre. Közben elkezdtem a bringával munkába járást is, ami miatt a futást szüneteltettem, egyelőre elég egyfajta terhelés egy napon. Aki ránéz az edzésnaplómra, azért lát ennyi lyukat. Most, hogy esik az eső (egyelőre még esőben nem bringázok), és hosszú hétvége van, így szinte minden nap megyek. Nagyjából a 10 perc/km-es tempó körül.

A kardiológussal, amikor átbeszéltük, hogy hogyan szabad/nem szabad sportolni, akkor egy számomra új, érdekes, de egyáltalán nem örömteli dolgot tudtam meg: A szívem megengedi a sportot, a műbillentyű azonban nem akármit enged meg. Nagyjából 120-130 bpm környékén (ezt a doki nem tudta pontosan) kezd nem jól zárni, nem tud akármennyire gyorsan mozogni. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a frekvenciát nem szabad átlépnem, de nem szabad tartósan fölötte lennem. Ha fölötte vagyok, akkor elkezdődik a visszaáramlás, ami ugye az egész problémám lényege, és potenciálisan nagyobb baj okozója volt.

Még nyomozom, hogy mennyi is az annyi, azaz ténylegesen mit, mennyit bírhat a billentyűm, de az biztos, hogy a megtudott határt be fogom tartani. Addig is a 130-as, de inkább a bizt. kedvéért 120-as limitet állítottam föl. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy 105-115 ütésre állítom a riasztási tartományt a pulzusmérőmön (sajnos egyelőre megint használom, pedig nem szeretem). Nem esem kétségbe, ha 120 fölé szalad röviden (nem szalad), a végén pedig egy fél perces szakaszon akár 130 fölé is engedem (ha kedvem van).

Természetesen ez nagy korlát az edzésben, de a másik oldalról jó korlát is, ami segíthet abban, hogy úgy csináljam az edzést, hogy az egészséges legyen.

Az edzéstervem pedig roppant egyszerű: tartani ezt a frekvenciát (fokozatosan esetleg 110-120-re följebb lépve), és emellett növelni a hatótávot, az edzésidőt, javítani a kondit. Hogy hol a vége, azt nem tudom :) Nem a lustaság legyőzése, hanem a türelem a nagyobb kihívás. Igazából ha eljutok oda, hogy hetente 3-4x 1 órát edzek (és mellette ráadásul bringával közlekedek), akkor az már nagyon kielégítő számomra. Úgy is mondhatjuk, hogy az maga az egészség. Kiváncsi vagyok, hogy távban, sebességben hova fogok eljutni. Ezt nem nagyon tudom. Azért lenne fontos/hasznos gyorsulni, mert ez a 10 perc körüli tempó, ez elviselhetetlen :D

Itt egy kis tábla, az eddigi edzések tempó- és a pulzusadataival, az első kettő 4 km, a többi 2 km. Látszik, hogy még keresem picit hol kényelmes, és egyben előírásos, a végén a kettő kb. már tökéletes. Egyben az is igaz, hogy annál a kettőnél futottam csak egyedül és bekapcsolt hrm riasztással :)

Érdemes ezeket összevetni az első műtét utáni adatokkal! Pontos összevetés nem teljesen lehetséges. Akkor bő 3 hónap után elkezdtem séta-futás módszerrel nagyon óvatosan kocogni. Ekkor azonban nem mértem még pulzust. Sok kihagyás miatt szept. végétől az év végéig 15 edzés jött össze. Addigra 30 percet közelítette az összedzésidő, és a 3 km-t meghaladta az össztáv. Egy január 1-ei évköszöntő futás után januárban lefutottam a Szigetfutást.

10:28-as km-ekkel teljesítettem, de nem naplóztam pulzusadatot. Viszont visszanézve a blogomat pulzusadatokat találtam. Azt, hogy 130-as átlapulzussal futottam a következő januári edzésen, ahol 4 km-en 9:30-as tempóban futottam. És ez viszont érdekes. Ez majdnem megfelel mindenben (műtét után eltelt idő, táv, tempó) az idei második edzésemnek, csakhogy a bpm! 115 vs 130. Ez roppant bíztató! (Januárból későbbről is találtam 10:00 ~ 130bpm adatot). Szóval, ha jól látom csaknem 15 ütéssel lejebb tudom ugyanazt a tempót. Feltehetően azért, mert akkor eresztett a billentyű, most pedig nem.

Van pár mérés, amit szívesen megcsinálnék, de egyelőre elég behatárolt, hogy mit lehet :) Maxpulzust pl. lehet, hogy sosem fogok mérni :)

Közben majd jó lenne az úszást is szép lassan elkezdeni, ott nem tudom, hogyan fog menni a pulzus lent tartása. A fekvőtámaszokkal a szegycsontom teljes átvágása miatt szerintem megvárom a műtét 1 éves fordulóját is.

Még egy dologról szerettem volna írni, és fogok is a napokban: elkezdtem diétázni. Hogy miért volt szükséges, hogyan megy, miért kapcsolódik szorosan a sporthoz, és főleg mi az egyetlen módszer, amiben régebben kívülállóként, és most benne lévőként is hiszek, arról majd hamarosan írok egy bejegyzést, mert nagyon jó élményeim vannak.

Addig is mindenkinek köszönök minden érdeklődést! Akinek külön nem válaszoltam, azoknak is. Egyszerűen inkább amint volt időmm megírtam ezt inkább :) Ennek ellenére nagyon jól esik minden külön érdeklődés, és önző módon csak bíztatok mindenkit, hogy naplóba, ide bárhova csak írjon! :)