Hú,nem is tudom,hol kezdjem az írást,tele vagyok érzelmekkel.:)Az elmúlt pár nap történései futás szempontjából remekül alakultak!Szombaton ugye ott volt az a 11.3 km-es időmérő futás,aminek az eredményével végre elégedett lehettem.Vasárnap pihenőnap(elvonási tüneteim vannak a pihenőnapokon,de a vasárnapot tényleg fegyelmezetten be kell tartani.:)  .Következett a hétfői nap,afféle normál terepfutással fűszerezve,és fura módon felfelé magabiztosabbnak éreztem magam,mint visszafelé,a lejtőn.Nem értettem,hogy lehet ez?:D Nem baj Svalbard,gondoltam,az a lényeg,hogy egész tűrhető edzést hoztál össze.:)Ez tegnap volt és még aznap este elkezdtem gondolkodni,hogy a mai napra mit is találjak ki magamnak?Abban biztos voltam,hogy időmérőt fogok futni,és úgy gondoltam,hogy vagy két erdei kört csinálok,vagy kikocogok a sportpályára és ott körözgetek(mindkettő 3000m-es időfutam lett volna).Végül ma kitaláltam,hogy mivel tegnap bizonytalannak éreztem magam lefelé,ezért lejtős időmérőt csinálok!:)Szép nyugisan felkocogtam a Bükkszentlászló fölötti rétre(közben futott velem szemben három tájfutó,akiket személyesen nem ismertem,de a tájfutókat mérföldekről fel lehet ismerni:D ).Még annyit,hogy eszembe jutott félúton,hogy elfelejtettem reggelizni!:D Sebaj,gondoltam,ne törődjünk most ezzel.:)Szóval,szépen fel is érkeztem a réthez..Nyújtás,stb..,a szokásos kötelező tiszteletkörök,aztán..Rajt!Kevéssel a rajt előtt azt gondoltam,hogy nem lesz ez így jó...Méghogy időmérő,egy métert se megyek majd,de...!:)Elindulok,és pár méter után azt veszem észre,hogy meglepően könnyedén futok!Jó,jó,hogy a pálya nagy része lejt,de hát akkor is!:)Oké,mondom magamban,akkor hajrá,majd most megmutatom!:)Itt ott csúszkálva kicsit,de elérem hamar a Bükkszentkereszti műutat,ami picit vizes(a hóhoz képest ez teljesen jelentéktelen tényező,meg amúgy is),és futok tovább.Nem törődök semmivel,csak futok és futok,ahogy a csövön kifér.Útközben elszáguld mellettem 1-2 autó,de mintha ott sem lettek volna,mert ezen a 4.5km-en én egy teljesen más dimenzióban léteztem.Futok tovább és már látom a célt!Ilyen hamar?-Gondolom..De a stopperra nem merek ránézni,hanem inkább mégjobban elkezdem szedni a lábaimat.A 68as busz még elszáguld mellettem(akkora szélvihart kavart,mint egy kisebb hurrikán),még pár méter,és..Vége!Megérkeztem.Leállítom a stoppert,nézem az időmet,nem akarok hinni a szememnek!17perc 45 mp 09 százasmp.:)Hú mondom,nem semmi,sokkal jobb a vártnál.A parkolóban tőlem pár méterre egy fickó áll a barátnőjével,csodálkozva bámulnak rám..Nem számít.:)Ordítanék a boldogságtól,de nincs erőm hozzá igazán.Pár nyújtó gyakorlat még,stb,aztán kocogás haza.Itthon az első dolgom az,hogy bekalkuláljam az adatokat az edzésnaplóba és rájövök,hogy 3.56-os km-ket mentem.:)Nem semmi,gondolom magamban.:)Persze tisztában vagyok vele,hogy ez mégiscsak lejtőn történt és sokan síkon is jobbat mennek,de számomra ez a mai nap újabb hatalmas lökést adott,mert rá kellett ma jönnöm,hogy nem felejtettem el futni!:)Tehát,csak annyi maradt,hogy köszönetet mondjak a Jóistennek(igaz,nem vagyok valami vallásos,de tudom,hogy nélküle nem sikerülhetett volna),valamint Sárkánynak,az egyszemélyes szurkolótáboromnak,aki kitartóan olvassa a blogomat és bíztat.:)Tehát,Mindenkinek köszönöm,és csak annyit tudok mondani még,hogy:Hajrá Svalbard,gyerünk,csak így tovább!!!:)