Idei tervem, hogy 2x körbefutom a Balatont. 1x megvolt. ;)

Erről írok egy kicsit, mert most épp nincs kedvem dolgozni, és nem is hajt senki. ;)

1. szakasz: Siófok - Fonyód

Itt érdemes tudni, hogy 3-4 hete motoszkált bennem vmi. Magam sem tudom mi, de folytonos taknyosság, kis gyengeség. Ezt a korábbi futásaimon már éreztem (2. YT, PH - bár itt nem annyira). A verseny előtti 2-3 nap meg kicsit rosszabb volt, lényegében kedvem sem volt futni. Ez számomra nagyon furi, mert arra számítottam, hogy a rápihenésben meg fogok őrülni, hogy nem futhatok, de ehelyett szinte "örültem", hogy most nem is kell. :(

Hát így vágtam neki az első napnak, hogy lesz ami lesz. Előtte már vettem Neo Citránt, amit Béla javasolt, mikor az "edzéseim" alapján látta, hogy vmi nincs rendben.

Mivel izomzatilag pihent voltam, ezért úgy döntöttem, hogy biztos csak hipohonder (nemtom hogy kell írni) vagyok, és csak izgulok, emiatt megyek Lupusszal, mert az ő tempója majd nekem jó lesz.

Hát meglepetés ért, mert bizony nem esett jól a futás. :(

Viszonylag gyorsan kezdtünk, de ez persze sokáig nem okozott gondot, mégha nem is élveztem. Olyan 4:51-es tempóban mentünk egész sokáig. De vhogy nem volt jó. Nem éreztem magamban az erőt, csak mentem, mentem. Nem éreztem azt, hogy de jó futni, hogy mennék én gyorsabban is, nem élveztem a szép tájat, a szép időt! Aztán persze 35 környékén el is kezdtem lassulni. Innen már minden km ajándék volt, alig vártam, hogy elteljen a következő, meg a következő.. Szépen jöttek is az 5 fölötti, majd már majdnem 5:30-as km-erek, de vhogy nem érdekelt már semmi, csak egyszer vhogy érjek be.

Na azért csak eljött ez is, és a célban egy maró önsajnálat, és bosszúság voltam. Az egész délutánom lényegében 1 nagy darab panaszáradat volt. :) Jajj, de tudom ám sajnálni magam! :))

Persze maga az időm, a gyors kezdés miatt, még így is elég jó lett. Végeredményben 5:03-as átlagra hoztam ki a napot.

2. szakasz: Fonyód - Szigliget

Hát halvány fogalmam sem volt, hogy ettől a naptól mit várjak, de azt éreztem, hogy kicsit jobban vagyok, mármint közérzetileg. Előző este is ment a Neo Citrán, meg döglöttem sokat. :) Sajna étvágyam nem volt, de azért pakoltam magamba szépen a kaját, mert tudtam, hogy kell. Nincs mese, ez egy többnapos verseny. Ha már elkezdtük, be is fejezzük vhogy.

Szóval is a második napon csak arra gondoltam, hogy könnyen kezdek, könnyen futok, élvezni fogom a futást. :)

A melegítésnél éreztem, hogy na, kicsit jobb ma minden.

Óvatosan kezdtem, de vhogy sikerült megint Lupusszal és Dézsével mennem, pedig pont velük nem akartam, hiszen az előző napot ők is éppúgy elfutották, mint én. :)

De ezen a napon már ők is óvatosabbak voltak, 5:10-esekkel haladtunk. Mondtam is, hogy na, ezek finom 5:10-esek.

Aztán persze ebből is lassultam, 5:20, sőt 5:30-ig is, de nem érdekelt, élveztem a futást, végre jól esett, és csak arra ügyeltem, hogy ez így is maradjon. :) Árpi is megérkezett kb 20km-nél. Na neki adtam feladatot, hogy ne unatkozzon nagyon: menj előre, nézd meg, milyen messze van Kriszta. Na ez a feladat nehezebbnek bizonyult, mint elsőre gondoltam. Árpi előretekert, és vártam, hogy feltűnjön. Vártam. Vártam. Na mondom, ez durva lesz. Már arra is gondoltam, hogy Kriszti eltévedt. Vagy leelőztem, csak nem láttam. ;) Na aztán nagy sokára láttam Árpit. Kriszti 11 perccel van előtted. Uhh mondom, az durva. :) Na jó, akkor erre ne koncentráljunk. Megkértem, hogy most kicsit jöjjön velem, aztán majd nézzem meg Vikit, hogy ő mennyire van tőlem. Meg persze mondja el neki is az infókat, hátha érdekli, meg mutatkozzon be neki. ;)

Itt kicsit kevesebbet kellett várnom, hogy Árpi előtűnjön. 9 perce volt mögöttem Viki. Na, jó nagy holtágban futok, mondom. Közben Keszthelynél még egy kedves járókelő is mondta, hogy menjen, csak 13 perccel van lemaradva az elsőtől, az nem olyan sok. :))

Mindegy mondom, ennyit a versenyről, mi csak élvezzük tovább a futást. Hát ez is megvolt. Sőt, a végére vhogy kezdtem belelendülni, és visszakúsztam 5:10, majd 5:05 környékére, ami még azért is volt felemelő, mert elkezdtem előzgetni. ;)

A nap meglepetése (2 is volt): édesapám, aki elég sokáig elkísért autóval, és ki-kiszállt, és bíztatott. Majd keszthelyi barátnőm, aki a babájával együtt utolért. Kb 6-7km-rel a cél előtt. :) Innen már Tihanyig eljöttek velem. Jó nagyot bringáztak aznap!

A végén már nagyon vártam a "rettegett" emelkedőt. Mondom végre valami izgalmas a lábaimnak, az emelkedőket úgyis szeretem. És jött, és én idióta meg is futottam, már amennyire tudtam. :) Nagyon örültem ennek a napnak, mintha átestem volna vmi holtponton. Szinte minden percét élveztem a futásnak.

5:18-as átlagra jött ki.

Este most már étvágyam is volt, nem is kicsi. Rengeteget ettem. :))

3. szakasz: Badacsony - Balatonfüred

Arra számítottam, hogy kicsit lassabb lesz a mai nap, mint a tegnapi, de nem sokkal, és egy hasonló kellemes futásban lesz részem. Ennek megfelelően kellemesen kezdtem, olyan tempóban, ami jól esett, de éreztem, hogy tudnék gyorsabban is, ha akarnék. Na de 5km környékén elrobogott mellett Viki és Fidó, mondván, hogy ők ma taktikát változtattak, gyorsan kezdenek, és 20km környékén majd találkozunk. Jól van mondom, 20 km környékén remélem, majd találkozunk. Term. nem mertem velük menni, jó lesz az én kis Vera tempóm, ami azért nem volt olyan lassú, mert 5:05 környékén futogattam.

Vikiéket lassan már nem is láttam.

Aztán 25km-nél várt Árpi. Mondta, hogy Viki vezet Kriszti előtt fél perccel (!) és kb 5 percre vannak tőlem. Bamm mondom, ez kemény, pedig én se lazáztam, itt már 5 percesekkel mentem, és végig tartottam ezt, nem lassultam semmit. Kicsit el is szomorodtam, hogy hát ezt nem gondoltam volna. Nem baj mondom, 5 perc azért nem olyan rengeteg, én tartom ezt a tempót, és meglátjuk, milyen különbség lesz a vége. Azt azért reméltem, hogy innen már inkább majd csökkenni fog.

Azért kaptam is kis lendületet, mert egyre inkább kezdtem 5 percen belülre kerülni. És okés volt.

Aztán 38km környékén megláttam Vikit! Húú, nagyon megörültem neki, ekkor már elég lendületesen mentem, és éreztem, hogy ez már menni fog végig. Valami tényleg bekattant nálam - hát van bennem azért versenyszellem, ha minden rendben van, nem szenvedek, és jólesik a futi - és azt láttam, hogy 4:30-as tempóban robogok. Mondtam Vikinek, hogy ez az egész az ő "hibája". :)

Ő meg nagyon kedvesen (szerintem máshogy nem is tud) utánam szólt, hogy hajrá, még utolérheted Krisztit, itt van nem messze. Na és kb ekkor a távolban meg is láttam, hogy na akkor ott mintha Kriszti futna. Robogtam tovább a 4:30 körüli tempóban. Talán 40-41-nél érhettem utól Krisztit. Már futókat is megelőztem, akik közül azért néhányan jöttek velem, mert nem értették, hogy egy piros rajtászmú miért robog ilyen őrülten, ha eddig nem volt sehol? :)

Én sem értettem, csak mentem-mentem.

Tudom, nagy hiúság, meg hiábavalóság, de jól esett, hogy meg tudom csinálni, hogy legalább picit meg tudom előzni a női győztest. :)

Teljesen fel voltam ajzva a célban, persze eléggé elfáradtam, de nem érdekelt, tudtam, hogy úgyis mindegy, holnap meg majd lesz vmi, ahogy eddig is.

Ezen a napon 4:57-es átlagot sikerült összehozni.

Délután Veszprémbe mentünk Árpival, meglátogatni a nővéremet. Egy étteremben kajáltunk Veszprémben, hát nem tudjátok meg, majdnem ölre mentem a pincérrel, mikor várni kellett az ételre. Van is rólam egy kép a várakozás alatt, hát én is megijedtem magamtól. Árpi mondta, hogy az ő érdeke is, hogy minél előbb ételhez jussak, mert ez a Veró bizony nem túl jópofa. Meg is értem. De az első néhány falat után visszaváltoztam jópofává, és utána ismét embernek éreztem magam. Ismét rengeteget ettem, a nővéreméknél is nagyon jól éreztem magam. :)

Este még sikerült otthon is ennem azért kis langallót. Jól éreztem magam, nem fájt semmim, csak fáradt voltam, nem tudtam, hogy mennyit vett ki belőlem a nap, és hogy mi lesz holnap. Persze tudtam, hogy a 14 perc nagyon sok, amivel Kriszti előttem van, ha senki nem áll fejre, itt változás már nem lesz, szóval akár nyugodtan is futhatok, a magam tempójában. Ez is maradt a terv.

4. szakasz: Balatonfüred - Siófok

Itt édesapám (aps) eljött velem, és az első frissítőtől ő kísért bringával. Ez nagyon kényelmes volt nekem, mert akkor ihattam, amikor akartam. A frissítőknél meg csak eszegettem. Kellemesen futottam, és meg is lepődtem, hogy az 5 perc környéki tempó (jó, azért volt ott 5:05-5:10 is) egész kellemesen esik. Ma is figyeltem arra, hogy a saját tempómban fussak, nem akartam senkihez sem alkalmazkodni. A futi ma is végig jól esett.

Ezen a napon is befogtam Krisztit, kb 13-14km-rel a vége előtt. Kicsit beszélgettünk is, nagyon kedves emberke Kriszti. Mondta, hogy futásban is sokszor érzi Istent. Hát ebben teljesen egyetértek vele.

Kicsit elléptem, mert ekkor is úgy voltam vele, hogy megyek a magam tempójában. Itt már Árpi váltotta Apsot, kb 10km-rel a vége előtt. Nagyon szuper tájak, szakaszok következtek. Közvetlen a Balaton mellett, kellemes frissítő szembeszélben futni egyszerűen remek volt. Minden összeállt, az egész jó volt.

Nagyon örültem ennek a 4 napos Balatoni Futásnak, és köszönöm, és hálás vagyok érte! :)

A társaság, a szervezés, a futás, a Balaton...

(na itt mindjárt elcsöppenek, hogyan érzelgős lettem ;))