Elég sokat futottam mostanában az anaerob küszöböt kóstolgatva. Az egyik előnye az ilyen edzésnek, hogy hozzászoktat a versenytempót közelítő futósebességhez, ha futok belőle egy versenyt, az nem olyan nagy lórúgás a szervezetnek, mintha LSD-ből próbálkoznék a szokottnál két perccel gyorsabb ezrekkel. Így a verseny csak olyan, mint egy erős edzés.

Eddig még csak szurkolóként és gyerekprogramként voltunk itt Mosonmagyaróváron. Családbarát rendezvény, ingyenes ugrálóvár, kisvonat, gyerekfutás. Ezt Timi és Vivien is teljesítették, sajnos közben én kint voltam a hosszú távon, nem tudtam irányítani a dolgokat, Timike túl elölről indult, a nagy fiúk belökték az árokba, remélem nem ment el végleg a kedve. Vivien utolsó helyen, de szépen teljesítette a 300 métert. Nyertek érmet is.

Az én távom névlegesen 16, valójában 15,7 km. Mosonmagyaróvár - Máriakálnok - Halászi - Mosonmagyaróvár, utcák, országút, kerékpárút. Előkerestem a pulzusmérőt, mostanában csak versenyen használom. Mérgesen láttam, hogy pár hónappal az elemcsere után megint battery low felirat díszeleg rajta, nem volt egy jó vétel. Kéne inkább elemet tenni a régi Polárjaimba.

Lassan bele kell törődnöm, hogy olyan hattal alacsonyabb pulzussal tudok futni, mint 5-10 éve. 175 lett az átlag, és közel maxra futottam. Az emlékeimben ez maratoni pulzus.

Mindenesetre elég jól haladtam az elején, 170-175 között kezdtem és 3 kilométernél elégedetten láttam, hogy 11:51-et mutat az óra, erőlködés nélkül. Azért ilyen sem mostanában volt utoljára. Kicsit el is bíztam magam, elhagytam a kényelmes bolyt és egyedül futottam a szeles országúton. Aztán tizenegy-két kilométernél ugyan az a két futó utolért. Addigra persze már messze voltunk a négypercesektől, eléggé befújt a szél és meleg is volt. Taktikai hiba, egymást segítve könnyebben eljutottunk volna idáig. 

Innét aztán váltott vezetéssel mentünk Alasztics Gyulával, aki egy egészen elképesztő futó, hatvan év fölötti és simán 1:30-on belüli félmaratoni formában van. Ez különben az ő korosztályában már nemzetközi szinten is versenyképes.

A vége 1:05:43 lett, 4:11/km. Két hét múlva megpróbálom a félmaratont, talán nem reménytelen ez a tempó, ami pontosan megfelel a félmaratoni egyéni csúcsomnak.

A versenyszámok is családbarát módon lettek elrendezve, miután beértem, Merci le tudta futni a 4 kilométert.

Jó kis verseny volt, szeretem az ilyen rendezvényeket, ahol a szervezők fő motivációja szemmel láthatóan a futás szeretete, és 700 Ft nevezési díjért komplett családi futófesztivált biztosítanak.