Elég sokat futottam mostanában az anaerob küszöböt kóstolgatva. Az egyik előnye az ilyen edzésnek, hogy hozzászoktat a versenytempót közelítő futósebességhez, ha futok belőle egy versenyt, az nem olyan nagy lórúgás a szervezetnek, mintha LSD-ből próbálkoznék a szokottnál két perccel gyorsabb ezrekkel. Így a verseny csak olyan, mint egy erős edzés.
Eddig még csak szurkolóként és gyerekprogramként voltunk itt Mosonmagyaróváron. Családbarát rendezvény, ingyenes ugrálóvár, kisvonat, gyerekfutás. Ezt Timi és Vivien is teljesítették, sajnos közben én kint voltam a hosszú távon, nem tudtam irányítani a dolgokat, Timike túl elölről indult, a nagy fiúk belökték az árokba, remélem nem ment el végleg a kedve. Vivien utolsó helyen, de szépen teljesítette a 300 métert. Nyertek érmet is.
Az én távom névlegesen 16, valójában 15,7 km. Mosonmagyaróvár - Máriakálnok - Halászi - Mosonmagyaróvár, utcák, országút, kerékpárút. Előkerestem a pulzusmérőt, mostanában csak versenyen használom. Mérgesen láttam, hogy pár hónappal az elemcsere után megint battery low felirat díszeleg rajta, nem volt egy jó vétel. Kéne inkább elemet tenni a régi Polárjaimba.
Lassan bele kell törődnöm, hogy olyan hattal alacsonyabb pulzussal tudok futni, mint 5-10 éve. 175 lett az átlag, és közel maxra futottam. Az emlékeimben ez maratoni pulzus.
Mindenesetre elég jól haladtam az elején, 170-175 között kezdtem és 3 kilométernél elégedetten láttam, hogy 11:51-et mutat az óra, erőlködés nélkül. Azért ilyen sem mostanában volt utoljára. Kicsit el is bíztam magam, elhagytam a kényelmes bolyt és egyedül futottam a szeles országúton. Aztán tizenegy-két kilométernél ugyan az a két futó utolért. Addigra persze már messze voltunk a négypercesektől, eléggé befújt a szél és meleg is volt. Taktikai hiba, egymást segítve könnyebben eljutottunk volna idáig.
Innét aztán váltott vezetéssel mentünk Alasztics Gyulával, aki egy egészen elképesztő futó, hatvan év fölötti és simán 1:30-on belüli félmaratoni formában van. Ez különben az ő korosztályában már nemzetközi szinten is versenyképes.
A vége 1:05:43 lett, 4:11/km. Két hét múlva megpróbálom a félmaratont, talán nem reménytelen ez a tempó, ami pontosan megfelel a félmaratoni egyéni csúcsomnak.
A versenyszámok is családbarát módon lettek elrendezve, miután beértem, Merci le tudta futni a 4 kilométert.
Jó kis verseny volt, szeretem az ilyen rendezvényeket, ahol a szervezők fő motivációja szemmel láthatóan a futás szeretete, és 700 Ft nevezési díjért komplett családi futófesztivált biztosítanak.
Találtam ma három kölyökmacskát futás közben, ki voltak rakva az út szélére. Nem volt szívem otthagyni őket, most a fürdőkádban vannak. Mellesleg panelben lakunk, két kisgyerekkel. Van már foguk, nyitva a szemük, egy kis internetes keresgélés szerint olyan négy hetesek, talán kicsit több. Tejet lefetyelni nem tudnak, fecskendőből megisszák.
Azt nem tudom, mi lesz velük, legrosszabb esetben ki lesznek rakva szüleim családi házának kertjébe, ott mindig éltek félvad macskák. De még ehhez kicsik. Van foguk, elvileg ehetnek szilárdat, megpróbálok nekik egy kis húst adni. Tanácsokat szívesen fogadok. El is lehet őket vinni, ha valakinek kell.
Landis, miután 2006 óta tagadott, beismerte, hogy doppingolt, egyben bemártott jópár neves versenyzőt és edzőt. Köztük Armstrong-ot is: http://online.wsj.com/article/SB10001424052748703691804575255410855321120.html?mod=rss_whats_news_us
Tudta persze mindenki eddig is, hogy mi a helyzet, de most nehéz lesz elnézni mellette. Sajnos az orvostudomány fejlődése lassan ellehetetleníti a versenysportot, engem egyre kevésbé érdekel, ki győz egy versenyen, hiszen bizonyos szint fölött szinte biztos, hogy nem tiszták a versenyzők.
A hírek többnyire kerékpárosokról, súlyemelőkről, dobóatlétákról szólnak, de ne ringassuk magunkat hamis illúziókba. Azért buknak ők, mert ezekben a sportágakban van erős ellenőrzés, itt született elhatározás a dopping visszaszorítására. Hasonlóan érzékeny lenne az úszás, utcai és terepfutás, kajak-kenu stb.
Vissza kell térni a teljesítménytúra stílusú sporthoz, ahol az ember önmagával, esetleg a szintidővel küzd, mások legyőzése nem jelent pénzt és dicsőséget.
Gondolatébresztőnek itt vannak a híres Párizs-Breszt-Párizs kerékpáros teljestménytúra "íratlan" szabályai. Bocs, most nincs időm és energiám lefordítani, lényege, hogy a teljesítés, a sportszerűség, a mások segítése fontosabb a helyezésnél, úriember sosem támad és a célegyenesben nem előz :-):
Most of all, be polite, which means being considerate of others. While raw aggression has a place in racing, it does not in randonneuring. Try to be an ambassador for cycling, for your club and for your country.
If you have ridden in a small group for a while, and if everybody has been sharing the work, try to finish together. This should include stopping for flat tires (unless one rider has multiple flats because they ride old tires or stupid equipment).
Attacks are not part of the sport. If somebody gets dropped because they cannot follow the pace, so be it. But sudden accelerations to rid yourself of fellow riders are not polite. That is why there is no finishing sprint: All riders of a group are classified the same and get the same time. (In a race, the need to declare one winner leads to complex equipment and difficult decisions to determine exactly who crossed the line first, if only by half an inch.)
Avoid putting yourself in an "irregular situation." Follow the rules of the event. This means respecting the rules of the road: Obey stop signs and red lights. Ride only with riders who are participants. If there is a car following your group for an extended period of time, especially at night, something is wrong. If there are official follow cars of the PBP organizer, they will drive with only their parking lights on, to avoid giving an advantage to the first riders. If you find yourself in the company of an illegal support car, ride ahead or drop behind, but don't stay with an illegal group. While it is hard to give up the advantage of a group, consider that if you are caught, the penalties will more than outweigh the time gained by riding with the group.
Be friendly to volunteers and officials. Follow their orders. Thank them for their time. This takes only a second or two. Without them, you would not be riding in this wonderful event.
Finish the event! The goal is to do the best ride possible under the circumstances. To ride fast and then to drop out because you cannot achieve your time goal is the ultimate failure
4 hozzászólás