Elég rossz állapotba kerültem, nehezen szánom rá magam az írkálásra, de most érdemes, mielőtt beindul a szelektív felejtés és hamis képet kaptok :-)

A kör futás szempontjából kimondottan jó, persze lehetne álmodozni róla, milyen az ideális, de hát az csak a mesében van. Volt felbontott szakasz, sajnos egy Lidl parkolóját építették, nem lesz kellemes ennek a bejáróját keresztezni a jövőben. Sajnos többször is rossz arcú emberek jelentek meg a főút melletti szakaszon, volt, aki kötekedett is, ide majd érdemes lenne biztonsági őröket állítani.

A vesenyközpont egy nagy rendezvénysátor, belül asztalok, székek, frissítőasztal, tetszett. Kedves és segítőkész szervezők. A szervezés nem igazán interaktív, próbáltam mailben érdeklődni, mi lesz a frissítő kínálata, nem jött rá válasz. A verseny mindenképpen megérdemelne majd egy honlapot.

A frissítő kínálatából a 24 órásoknak nagyon hiányzott a leves, lehetőleg bármikor elérhető formában. A sok ripsz-ropsz hatásásra eléggé émelygett a gyomrom. Nekem a leves nagyon sokat segít. Kínomban sózott dinnyével próbáltam sót pótolni, aztán lett kősó, de leves kellemesebb lett volna. Mellesleg hol lehet ilyen darabos kősót venni, egész praktikus.

Majdnem a legelejétől 11 óra versenyidőig 40 másodperc séta, másfél perc futás váltogatással mentem. Ezt ilyen következetesen még nem próbáltam versenyen. Úgy érzem bevált, nagyon jó állapotban maradtak a lábaim, annak ellenére, hogy a gyaloglást egyátalán nem gyakoroltam edzésen. Éppen ezért nem erőltettem a sebességét, inkább könnyű séta volt.

Ezenkívül beállítottam a timert, hogy a 200 kilométeres részidőnek megfelelően (14:12) jelezzen minden körben, és ehhez igazítottam a sebességet. Utólag értékelve ez nem volt jó ötlet, mert mikor féltávnál kezdett kiderülni, hogy ez erős, túl sokáig ragaszkodtam hozzá. Igazából a tempó ment, de ahhoz, hogy leüljek a kocsiban a saját frissítőmhöz vagy vacsorázni, nem tudtam elég tartalék időt csinálni.

Mivel, hibásan, ragaszkodtam hozzá, hogy legyen meg a 100 kilométer féltávra, ki kellett hagynom 11:20 versenyidő után a sétákat. Ekkor persze felgyorsultam, de 13 óra körül éreztem, hogy el kéne engedni, mert baj lesz. Így is történt, de túl későn.

Nagyon sokat mentem Kiss Zolival, akit ultrafutó mentoromnak is érzek egy kicsit. Aki nem ismerné, ő tartja a 48 órás magyar csúcsot, többször is ment 380 km körül. Sokáig alkalmazkodott a futás-gyaloglás taktikámhoz, de aztán, mikor ezt a részidők miatt elengedtem, folyamatosan futottunk, egy hosszú gyaloglással körönként egyszer, a frissítő után. Éjszaka meg jól elbeszélgettünk és ellustultunk, hosszú szakaszokat sétáltunk.

5 és fél órával a vége előtt rájöttem, hogy így még a B terv, az egyéni csúcs is veszélybe kerül, több mint egy maraton volt még hátra a sárvári 183 kilométerhez. Elkezdtem dolgozni rajta, de nem nagyon ment a tempó, kevergett a gyomrom, nem akart lemenni a frissítő. A lábam még mindig meglepően jó volt, most kivételesen nem a combfeszítőm volt a leggyengébb láncszem.

Másfél órával a vége előtt aztán komolyan el kellett kezdeni futni, mindketten dolgoztunk a saját célunkért. 5-6 helyen voltunk. A dobogós helyekért hatalmas küzdelem folyt közben. Ez az utolsó másfél óra viselt meg igazán, enélkül azt mondanám, laza volt. Végül túl is lőttünk a célon, meglett a 185, az utolsó percig végignyomtuk. Nem kis fogcsikorgatással.

Sajnos éjszaka elkezdett húzódni a bal achillesem, majd roppant egy nagyot. Most csúnyán néz ki, többszörösére dagadt és nem olyan, mint amivel mostanában futni kéne. Érdekes, eddig sosem volt baja, mindig a jobb szokott jelezni, ha túlterheltem. Éreztem, hogy fáj, de igazából csak akkor kezdtem komolyan venni, mikor a célban megnéztem. Lehet, vége a szezonnak ezzel. Persze nem lehet tudni, talán nem komoly.

Nem volt sok nevező, talán 10, de ennek ellenére igazán színvonalas verseny alalkult ki, főleg a dobogós helyekért. Galopp lett az első 223-mal.

Köszönet a szervezőknek, tetszett. Azért remélem, nem Sárvár kiváltásának főpróbáját láttuk.