Még élek. Tisztes helytállás megvolt azért. Merci megnyerte a 30-40 éves öreglányok versenyét. Ez pofátlanság. Hetente egyszer edzett.

Itt van két videó, csak, hogy lehessen látni, hogy néz ki egy ilyen verseny. A fiúk az én korcsoportom másik futama, éppen elrajtolnak. A lányokat csak azért tettem be, hogy ha van fiú olvasóm, ő se érezze hiábavalónak az edzéseim böngészését :-) Ők finiselnek, drámai verseny volt, két század különbséggel az első és a hátsó sorban lévő sötét csíkos trikós lány között, de a harmadik helyzett is a képen van, balra.

http://picasaweb.google.com/borosmi/20110123BecsErgoverseny#

Amúgy ennyire kevés dolog fáj, miután húzott az ember egy pályát, eltelik egy perc, mire úgy felszáll a szeme előt a tejsavgőz, hogy megértse egyáltalán, mik a számok a kijelzőn, vagy hányadik lett.

Szóval, ezt úgy nevezték, hogy Nemzetközi Osztrák Indoor Evezősbajnokság. Jöttek Szlovákiából, Csehországból, Magyarországról is. Az én korcsoportomban pl. egy szlovák gyerek nyert, és egy osztrák színekben versenyző magyar lett a második. Ők 3:06-ot mentek, én nyolcadik lettem 3:17.9-cel.

A szervezés marha jó volt, egy dolog hibádzott, a sportcsarnok kulcsa, így kissé el lett kapkodva a nevezés meg a melegítés. A versenyző mögé a padra beülhet az edzője vagy akárki, és magyarázhat futam közben. Merci kezdett, nem nagyon strapálta magát, én kiabáltam neki, hogy ne kímélje már magát annyira :-)

Utána az én futamom jött, nagy gondban voltam a tempóválasztást illetőleg, mert ez volt az első ilyen versenyem, és egyszerűen nem tudtam megítélni, milyen tempót bírok 1000 méteren. Edzésen húztam már 3:19-et, de gondoltam, hogy versenyen jobban fog menni, futásban közel sem tudok úgy futni edzésen, mint versenyen. Hát, itt nem lett nagy különbség.

Kell ugye egy közel maximális erejű start, mert a fokozatos felgyorsulás már behozhatatlan hátrányt jelentene. Utána beállni utazóra. A kijelzőn a per 500-as idő jelenik meg sebességként (mennyi idő alatt lenne meg 500 m ezzel sebességgel) 1:36-ra gondoltam, jó esetben bírom, rosszban elhalványodok a második felében, de amíg ez nem több, mint 5 másodperc, addig OK. Csak ne legyen teljes összeomlás.

Szóval READY, ATTENTION, ROW, első három húzás olyan, mintha felhúzást csinálnék 100 kilóval a konditeremben, aztán beáll az utazósebesség. Innét 5-600 méterig szinte unalmas, mert még nem fáj, de bennem van a rémület, mi lesz utána, ahogy mászik felfelé a savszint, zsibbadnak az izmok.

Talán 500-nál kezd észrevehetően csökkenni a tempó, 1:38, 1:39. Na, 1:40-et azt már ne, bekapcsolok egy új sebességet, de ez már közel max. És korán van még elzsibbadni. 700, kezdődik a küzdelem, próbálom növelni a csapásszámot, hogy kompenzáljam az elfogyó erőt. Innét már nem látom a sebességet vagy a távot, Merci száz méterenként bemondja. Az utolsó 200 terv szerint mindent bele, a lábam már alig hajlik, megpróbálok törzsből, hátból húzni, és pörgetni a csapásszámot. Egy pillanatra kitisztul a kép, látom, hogy 20 méter van még, sebesség 1:42, nem leállni, át kell húzni a vonalon.

Vége. Egy percig nézem a 3-4 számot a kijelzőn, idő, helyezés, semmit sem értek belőle, mígnem jön a bíró, és leírja, 3:17.9. Elsétálok, még percek múlva is kapkodok levegő után.

Mit értem el? Mikor fél éve elkezdtem ezt az ergó dolgot, a magyar OB-t tűztem ki célul, Február végén. Megnéztem az eredménylistákat, dobogóhoz kell 3:10, tisztes helytálláshoz 3:20, hogy ne legyek utolsó, 3:30. Ezért azt gondoltam, akkor indulok, ha edzésen megvan a 3:30.

Nem könnyű itt labdába rúgni, mert az ellenfelek talán kivétel nélkül öreg rókák, akik évtizedek óta eveznek, és abszolút amatőrök, mint én, nem igazán indulnak, szóval, ha valaki 1000 méteren 20 másodpercet kap a győztestől, könnyen utolsó is lehet. Ettől megmenekültem, de a nagy áttörés még mindig várat magára :-)

Az eredeti célverseny még egy hónap, de kicsit tanácstalan vagyok, nem látok már lehetőséget nagy fejlődésre. Talán egy kis erőbeosztás, talán jobb bemelegítés, talán még egy hónap edzés, de mindez nem hozhat többet, mint 1-2 másodperc, ha egyáltalán.

Új aerob alap, erőedzés, új formába hozás, vízen evezés, mindez még pár évig, éppen lefaraghatja azt a 10-15 másodpercet, ami még hiányzik. Újabb önsanyargató kilátások az elkövetkező évekre :-)

De tekintsünk el a hiúságtól, hogy vannak nálam erősebbek, és mindig is lesznek. Hogy érzem magam, mióta evezek? Itt már pozitívabb a kép, mert jól. Erős vagyok, nem fáj semmim, van energiám, fitt vagyok, van kedvem edzeni. A futással ez nem mindig volt így, volt idő, hogy sérülések között egyensúlyoztam, és legszívesebben feküdni szerettem, mert kimerült voltam. Nem, mert annyira keményen edzettem, hanem mert a futás nagyon stresszes a szervezet számára, sok más sporttal összehasonlítva. Na, itt tartunk most. "Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál" :-)