rendezvény lett a K&H Olimpiai Marton váltó és félmaraton rendezvény idén. Először a vihar miatt lett -példát csak nehezen található módon- elhalasztva. Ilyen módon sok minden borult, importált hősünk Gábor hiába utazott több száz kilométert, nem csillogtathatta meg tudását. Szerencsére csak Anitának helyét kell(ett) pótolnunk külföldi kiküldetése miatt. Helyére Krisztit neveztük, akivel 2 éve volt szerencsém futni a Szigeti 30-as váltót Péter társaságában 2008 szeptemberében, metsző szélben. Igen mint látható ily módom Péter és jómagam vagyunk a csapat fix tagjai.
De vissza a viszontagságokhoz, hiszen sikerült az elmaradt rendezvényt június 13-ra (egy nappal a Kékes csúcsfutást követő napra, amit gyávaságom és Borvidék félmaratonon szerzett tapasztalatok véget passzoltam) került. Viszont ahogy nézem a lezúduló árvíz a futás rakpartra tervezett útvonalát igen csak veszélyezteti, lévén Duna ma tetőzött Budapestnél 826cm-es vízállással. Jóslatok szerint a rakpartok takarítása is csak hétvégén kezdődhet, ami nekünk már késő lehet. Ennek ellenére remélem, hogy a futanet-es rendezők ezt is megoldják és végre megcsillogtathatjuk tudásunkat és néhány mikronnyi gumit ott hagyhatunk a flaszteron. Az időjárás viszont ilyen módon már nagyon nyári lesz, amit szerettem volna elkerülni, mert a félmaratoni táv ilyen melegben nem lesz piskóta. Így nem reménykedhetek az idő rekordom megdöntésében.
Mikén a legutóbbi (vasárnapi) hosszúra (20km) tervezett edzésen olyan csapnivaló teljesítmény nyújtottam, mint még soha. Ilyen energia szegény enervált, feszült és ebből fakadóan lassú, gyenge eredményt produkáltam. Nem is tudtam csak 17 km körüli távot teljesíteni, de ilyenkor kell a sérülés veszélyét szem előtt tartva inkább feladni, főleg, hogy nem versenyről volt szó. Mire is valóak az edzések ha nem erre, ugye?!