10 hozzászólás
Kijöttem a köhögésből, lelkileg elfogadtam az eddigi alap edzőhely Europark oda-vissza "elvesztését" (bár az Örs körnek nagyon kell kapaszkodnia, ha feledtetni kívánja az Europark emlékét :) ), és volt egy motiváló cél: a kedvelt Normafa hegyi félmaraton. Április 26. egyszerre tűnt közelinek és távolinak egy félmaraton teljesítéséhez, bár az 5 hónap kihagyás elég megviselt: plusz 5 kiló feljött.
Az első, újrakezdő futások 8 perc körüli tempói azért elgondolkoztattak, majd a jelentkező izomláz szintén, hogyan is lesz ebből félmaraton. és amikor már majdenm belelendültem, jött a hír, hogy nem lehet nevezni a versenre, nincs szponzor, nagy valószínűséggel elmarad.
Engem a cél maga motivál, nem a hozzá vezető út, így ez elég lelombozott. Eleve az egyik kedvenc versenyem volt ez a hegyi feles a hullámvasút-pálya miatt, és kellő motivációt jelentett a tavaszi időszakban ahhoz, hogy valamennyire tervezetten fussak.
Szóval most keresni kell egy hasonló célként funkcionáló versenyt, április vége-május környékén.
A szombati hendi kellemes volt, bár lekéstem a rajtot. Talán éppen ezért lett különlegesebb élmény, hisz egyszercsak a villámlábúak között találtam magam a rajtra várók között, akik 20-22 perc alatt futják a szigetkört. Gyorsan "megnéztem" őket, úgysem látom őket soha, aztán spuri, elindultam. Az első 1 kilométeren kvázi nyulaztam, aztán a később induló szélvészfutók szépen elhúztak mellettem. Ilyen hangulatban evidens volt, hogy Steve tavalyi tanácsához illeszkedve felmérőnek tekintem a szigetfutást, hadd lássuk, mit bírok. Sok illúzióm nem lehetett a 7:30-as, 8:30-as tempójú, újbólkezdő pár futás alapján, de az 5:28-as tempójú szigetkör a vártnál is jobb lett. A pulzus valószínűleg az egekben, de elemcsere kellene a Polarban, hogy nézni tudjam.
Most irány a rendszeresség, el ne süllyedjen a tavaszi futás projekt. Ebben sokat segít az edzesonline-os társak húzóereje: hihetetlen teljesítményekről olvashatunk távban, tempóban, de a kis távok, életszerű tempók is vonzó példák. :)
