6 hozzászólásAz idei év első komolyabb hónapja július lett, 16 futás, 169 km. Az előző hónapok semmi, vagy 25-60 km-eihez képest tehát kimondottan felkészülve álltam oda a nagyatádi buliváltóra. Végül nem kellett teljes maratont futni, de azért három szakaszban, összesen 60 perc pihenést beiktatva a 9 kör alatt kb. 32 km jött össze, kellő szenvedés árán... 
A térd az első 14 km-en jelzett, a második futáson már nem, a harmadik nekidurálás 7 km-e alatt sem szólt, hogy neki ez nem klappol. Az izmok viszont annál inkább furcsállották a szokatlan munkát, amire fogva voltak -majdnem megismerkedtem a görccsel, de a kontrollált tempó végül bevált. És csak 1 napig mentem utána lassabban a szokottnál...
Ha már lúd, legyen kövér, illetve merjünk nagyot álmodni: irány a NIKE feles, majd... ...majd mi is? 
Irány a nosztalgia, éljen a fejbenfutás! Elő a régi, még papíralapú edzésnaplóval, ahol 2005-ben, a 20. jubileumi Plus maraton kapcsán azt látom:
január-június: átlag havi 48 km-ek
július: 50 km
augusztus 64 km (komoly növekedés tehát)
szeptember: 113 km, melyben benne volt egy exponenciális edzésterv teljesítése. Így jött a Plus maraton, jó érzéssel, szép emlékként 4:36:54-re.
És idén ismét jubileumi maraton közeledik, csak hát az a fránya 5 év, ami eltelt (meg a térd)...
Természetesen még nincs nevezésem, na persze...
A most zajló napok-hetek amúgy totális garanciái a nemfutásnak nálam -Hauanita többszörösen ismeri a helyzetet, ugye. Egyszóval kíváncsi vagyok, mit olvashatok majd 5 év múlva, immár nem a kis kockás füzetben, hanem az edzésonline lapjain! 
És akkor most mi a végkövetkeztetés??
Egyetlen szenvedős több részletben lefutott hosszú és nem túl sok összkilométer után futsz egy lájtos maratont (izé, létezik ilyen egyáltalán??? :)), vagy csak úgy futogatsz annyit, amennyi jólesik?