10 hozzászólásAmennyiben hétfőtől vasárapig, hetekben mérjük az edzéseket, akkor június 28-ára tehető a nagy váltás.
Onnantól kezdve eddig megvan a heti 5 futás, össz 153 km gyűlt össze máig az erős 3 hét alatt.
A 2010-es év megelőző 25 hete 262 km-t hozott össze, tehát elméletben nagy az ugrás, de valójában azért figyelek a terhelésre. Ezért például nem vállaltam még 12 km feletti távot. Egyszerűen nem akarózik...
No, ilyen hangulatban villant be egy gondolat az ultrafutással kapcsolatban, amit meg is osztottam a futásra ébredésem, 2000 óta örökké meglévő baráti kör, a FUTObolondok topikján. Jött is rá válasz.
Érdekes ez a dolog: itt, az edzésonline remek társaságában sem biztos, hogy van "kereslet" az ultratávok nagyszerűségének bemutatása, a heroikus teljesítések méltatása mellett más hangokra.
Pedig egyre többen lépnek úgy át az ultrák világába, hogy nem a valós felkészültség, hanem valami lelki indíttatás, példaképkövetés, saját maga által elképzelt vagy valóságban létező minta másolása, extrém teljesítmény utáni vágy mozgatja őket. Ez önmagában érthető: egy 12/24 órás verseny vagy UB, sőt maga a Spartathlon önnön kiteljesülésünknek dicsérendő és a futóknál abszolút ismert attribútuma, de azért nem árt csökkenteni az ultratávokból eleve fakadó terhelést személyünkre szabott, korrekt felkészüléssel. És még ilyen esetben sincs feltétlen garancia a sikerre pl. egy 212 km-es UB versenyen.
No, ez persze igaz lehet akár egy félmaratonra is, csak hát az ultratávok eleve feltételeznek egy magas fokú monotonitás- és akár fájdalomtűrést. De meddig dominálhat pl. a mentális erő a versenyen fellépő, vagy már előtte létező fizikai abnormitással szemben?
Nem célom senkit támadni vagy megbántani, egyszerűen érdekelnek ezek a kérdések. 
Magam is választ kell, hogy adjak hasonló jellegű problémákra (felkészültség mértéke, fájdalom jelenléte), még ha az ultratávoktól eltérő dimenzióban is. Bár "nekem a Balaton a Riviéra" alapon jelenleg pl. egy maraton felér(ne) egy UB teljesítéssel! 
Kellemes és okos futásokat!