2012. április 23. hétfő

Egész jól bevált a vasárnapi taktika az óbudai felesen, hogy nem hajtom szét magam: semmi térd- vagy izomemlékezés a futásra. De azért egy nap pihi mindenkinek jár!

2012. április 24. kedd

Bár érdekes, felelősségteljes és hosszú napnak nézek elébe, azért talán este 7-8 felé hazaérve beugrik majd két telepkör, gondoltam reggel. Azután dél tájékán pici hátfájás jött, de csak bizonyos mozdulatnál, és semmi egyéb. Este viszont tartósabban fájt, olyan "begörcsölős izom a gerinc mellett, ami mozdulatra fáj" érzés győzte le a futás tervét. Lumbágó, isiász? Áh, nem hiszem, hessegetem el a közhelyes betegségeket.

2012. április 25. szerda

Reggel még csak jelzésértékű, délre már csak állni tudok, a főnöki karosszékbe nem merészkedem... irány egy patika, diclofenac hatóanyagú lágykapszula bekap, délután 4-ig tart a hatása, mialatt végigülök két és fél óra előadásdömpinget. Igaz, az egyik téma nagyon megkapó volt, feldobta a szigorú szakmai hangulatot, mert az érzelmi intelligenciáról esett szó, és nem felszínes, "Hogyan leszünk sikeresek IQ helyett EQ-val" PR-szöveg volt, hanem komoly előadótól szívből jövő üzenet. Külön blogot is megérne. Viszont a lelki feltöltődés sem mentett meg attól, hogy este ottmaradjak a fotelban, ahová gondatlanul bekecmeregtem. Szólni kellett, hogy húzzanak fel, különben ott éjszakázom... A kapszula helyretett annyira, hogy az ágyamban aludjak. De a futás oly messzi dolog, nem is értem, hogyan lehet pattogni az aszfalton fájdalom nélkül.

2012. április 26. csütörtök

A munkahelyen tanácsokat kapok (masszázs, orvos, gyógytorna). Pár merészebb kolléga a korral is magyarázza az esetet, de ezt nem értem (meg). A helyzet nem fokozódik, de egyre többet gondolok a BSI verseny-visszamondási opciójára, hisz május 1-jén elvileg irány a Hármashatárhegy és a terepfélmaraton. Azután este már nem olyan vészes, sőt. De futásról szó ne essék.

2012. április 27. péntek

Kifelé a gödörből, bár még messze nem tökéletes. Csak mint egy fogfájás, de a mozgás már kevésbé korlátozott. Ma van az utolsó munkanap a HHH-futás előtt, visszamondani egy versenyt mikor és meddig is lehet?
Áh, végül is mi történhet? Két félmaraton egymás után, közte egy hét szünettel. Született már bizarabb edzésterv is a világon.

Bár ez futóblog, és legtöbbször értelemszerűen ilyen témákban kalandozom, azért látom, többen személyesebb hangvételű, tartalmú írásokat is közzétesznek az edzesonline-on.

Az élet nagy kérdéseiről néha persze ösztönösen is szólunk itt, hiszen "a futás maga az ember", mondhatnánk Leclerc, Buffon grófja után szabadon... Ahogy a futás általános területeihez: az edzések, versenyek, sikerek, sérülések világához stb. viszonyulunk; ahogyan szembesülünk eredményeinkkel és kudarcainkkkal a futás során, az minket jellemez.
A tervszerűség és a koncentráció mindenképp fontos eleme a futásnak, mint oly sok másnak, persze. Néha még a hiányzó edzéskilométereket is pótolja...
Most is igazolódott, hogy szükséges az edzés, még ha nem is feltétlen a Vivicitta félmaratonra gondolok elsőként a közeli eseményekből, hiszen a tágan vett hétvége több örömöt is hozott!

Az előző blogbejegyzésembe nyaff által belinkelt sok éves kép fő alanya, Bori pénteken az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny utolsó fordulójában, a szóbelin szerepelt,  magyar nyelvből indult.
A 3 forduló (írásbeli feladatlap, elemző pályamunka, szóbeli döntő) során Bori felkészülése hasonlított egy maratoni edzéstervhez: mennyiségi és minőségi munka, formába hozás, felkészülés a várható és váratlan eseményekre... mindezt szigorú szülői-edzői szakmai felügyelet mellett (na persze segítő módon).

Vasárnap még nem tudtuk az eredményt, Bori meg a BSI diákmunkásaként reggel 7-től du. 4-ig dolgozott -az elfogult és szemlélődő apja szerint - ügyesen és pontosan az előnevezéseknél, majd a chiprészlegen. A ruhatárban más stílusban ment a munka, igaz, azt a nyomást és helyzetet nehéz bírni...

Szóval vasárnap futottam egy jót,  tervszerűen ment a dolog, még ha a szembeszél és a -nekem- szintes részek be is tettek. Az egész család részletekben végül kijött a szigetre, Zsófi is ment a sulijával a kollektív Minicittán. Aztán meg vártuk a mai híreket Boriról, és nem hiába!

Remek hajrával, fordulóról-fordulóra kb. 10-10 helyet előre ugorva 4. lett magyar nyelvből az idei tanévben az OKTV-n!!

Meglett az eredménye a tehetség és a felkészülés párosának, csakúgy, mint az történni szokott a futásnál is.

Rendkívül büszkék vagyunk rá!