Műfaj: önsajnálkozó kesergő összegző. Előadja: egy amatőr hobbifutó.
Szóval az úgy volt, hogy január végén, komoly változtatással rendszerszerűen elkezdtem futni. Eddig is voltak km-ek a lábban, évi 800 és 1200 km között, saját fejem után edzegetve, hol meg elméletben futva.
2001 óta tartott ez, az volt az első futószezonom, októberben egy sosem felejthető, remek maratonnal. Azóta hirtelen elszaladt majdnem 13 év, szépek és kevésbé izgalmasak, már ami a futás részét illeti. Az elhatározást, hogy akkor váltsunk, egyrészt a lassú, de biztos öregedés motiválta (idén még engedek egyet a 48-ból 
), másrészt kellett valami cél, az pedig ott kopogtatott, mit kopogtatott, inkább dörömbölt a közösségi oldalon: fuss 2014-ben 2014 km-t!
Nosza, ez megfogható, kellően tényszerű, hát rajta! De ez nem mehet belső erőből, ezt tudom magamról, így kértem fel a régi kedves ismerőst edzőnek, aki tényleg tisztában volt mindennel, ami csak a projekt sikerét, illetve veszélyeit illeti... Hm. 
De hát ő profi az online edzéstervek világában és emellett rendelkezik személyes infókkal is rólam, szóval bátran nekivágtunk 2014-nek.
Hetente teljesíteni az előírást, beszámolót küldeni, lehetőleg részleteset: csak ennyi volt a feladat. Minden ment is, mint a karikacsapás. Már kora tavasszal kerek 20 perccel jobb Vivicitta félmaraton, mint egy évvel előtte, 1:51-re futott óbudai feles, PB a maratonváltón, mi kell még?!
Az idők, PB-k ugyan kicsit elgondolkoztattak, hogy milyen is már Senior 2-ként PB-t futni, hát akkor mi volt itt eddig, ugye. De minden ment tovább: most még a munkahelyi stressz, plusz feladat, portfólió, vizsgaidőszak sem állított meg. Nem is lehetett volna, hiszen sorvezetőként, motivációként ott voltak a heti adagok-beszámolók.
A nyáron a nagyatádi kellemes hőségben is kifizetődött a rendszeres felkészülés, és már azt tervezgettem, hogy ej, mi lesz ebből 15 fokkal hűvösebben, további erős 2 hónap futással az év főversenyén, az őszi BSI Spar maratonon. Az ex-NIKE, WizzAir fontos állomás volt, hiszen a félmaratoni PB anno 2001-ből, az első NIKE-ról származott, és idén volt először reális esély a megdöntésére.
A felkészülés alatt nem használtam órát, pulzusmérőt, ismert útvonalakon az előírt "terhelés érzésre" futottam. A versenyeken szintúgy, ezért aztán a szeptemberi félmaratoni céljában csak remélhettem, hogy meglesz a kicsit komolytalanul, számmisztikai látványra tervezett 1:44:44, ami kb. 6 másodperces PB javítást jelentett volna. És a hivatalos idő: 1:44:45. Na igen.
Itt úszhatott el szerintem a dolog, itt kapott léket a hajó.
Nekem minden sikerül, ha csak az utolsó pillanatban vagy hajszállal is. Aha. Persze.
Időközben a 2014 arányos része is szépen állt, sőt, még előrébb is tartottam a km-ekben. És jött a szeptember dereka, brutál munkával, képzésekkel, vizsgákkal. Egyeztettük a helyzetet Gizi Bével, nyomorítottuk az edzéstervet, na de akkor is, ez nem volt az az ortodox maratonra rákészülés. Mégsem ebben látom az okát annak, ami október 11-én történt futás címszó alatt. Helyett.
Még blogot sem írtam róla, pedig Bozót direkt kérte... 
18-20-ig tán megvolt a tempó, utána semmi. 1:57-es feles után beértem 4:27-re.
A maraton nem játék. Mindennek stimmelnie kell. Mindennek.
Azóta összejött egy 4-27-22-0 km-es hónap. A nulla azért nem a totál nihil jeleit mutatja, hanem most jelen pillanatban betegség miatt van a leállás, de akkor is. Holisztikusan ne is nézzük a dolgot.
A 2014 ismét távolivá válik közben, hiszen eddig sosem futottam érdemben november-december hónapokban, az mindig a pihenés szakasza volt már, most meg ott vigyorog még 226 km.
Hogy is vannak a kihívások, feladatok? Mindig sikerül, ha az utolsó pillanatban is?! Remek lesz szilveszterkor itt helyben Spartathlont futni.
Ennyi.