Na, megint nekiveselkedtem! Rá kellett jönnöm, a térdem sose lesz olyan, mint volt, pl. a futóiskolát elfelejthetem. De a futás reális cél. Délelőtt belevágtam. Nov. 19 óta csak egyszer voltam, tehát kell 4-5 hét, hogy újra régi fényemben pompázzak. Kb. 2 kiló is feljött rám, ami nem tragikus, de ismerem magam- sajna, elég gyorsan jönnek fel a plusszok.

Az idő kellemes volt, túlöltöztem, a Jézuskától kapott melegítő bevállt. A régi már...khm, khm, nem volt egy csúcs. Néha a nap is kisütött, kellemes 0 fok, de tiszta, páramentes volt a levegő. Persze, nem voltak kint sokan, a város a tegnapi nagy zabit pihente ki éppen, és készült a mai napira. A karácsonyi totóból tudom, hogy a következő időszakot a húsvéti böjtig a(z ön)kritikus magyar nép a "test elzsírosodásá"-nak nevezte.

Persze, jan. elsején megjelennek az újévi fogadalmasok, és nagy részük tizedikéig el is tűnik. Ha van időpont, ami alkalmatlan az egészséges életmód elkezdésére, az Újév napja. Kialvatlanul, másnaposan..brrr! A legtöbben egy életre megutálják az egészet.

Ilyeneken filóztam, és repültek a percek,meg, naná, a kilométerek.

Hazafelé eszembe ötlött a 24 órás kosár is. Elég lehangoló, hogy annyi diák és pár lelkes tanár megszervezett 12 csapatot (4-4 fő és a cserék), 50 perces váltásban, büfét, alvást, mindent. És éjfél után részeg diákok kezdtek beszállingózni röhögni a társaikon, meg a potyakajára. A tanárok csapatánál meg ráálltak a durvulásra- persze, nem a suliba járó vendégművészek.

Reggel nyolckor pedig eltűnt az egyik csapat, és a játékot 18 óra 20 perc után fel kellett függeszteni. No comment! Nem tudom, jövőre megszervezik-e ezután.

Mialatt végiggondoltam, megnyugodtam. És hazaértem. Nagyon hiányzott már- így tisztábban látok és értek dolgokat. Azért 24 órás váltóversenyt nem szerveznék a suliban, az biztos! 

Ez a szombat volt, méghozzá a Gyermekrehabilitációs Központban. Amikor gyógytornásznéni szólt, hogy be kéne nevezni a gyerekeimet, először nem örültem. De amikor odaértünk, megtetszett a dolog. Sok gyerek és szülő nyüzsgött ott, igazi fejetlenség uralkodott. Aztán a káoszból kibontakozott 8 csapat. A gyerekeimnek én lettem a csapatkísérője. Nyolc állomás volt: minigolf, kosár, darts, várvédés, várépítés, kincskeresés, célbadobás és bowling.

Hatalmas élmény volt látni a különböző mértékben sérült gyerekek lelkesedését, küzdenitudását, átélni az igazi csapatszellemet. Sose voltam jó csapatjátékos, de itt minden más volt. Szurkoltam, motiváltam, dicsértem és izgultam az enyémekért. Bogi meg is jegyezte:" Miért simogattad meg Norbit, nemis a te gyereked!"

Mondtam neki:"De az én csapatomban van!"

Láttam olyan izomsorvadásos fiút, hogy darts-nál úgy hajtogatták rá az ujjait a szerre, és a gyógytornász dobta vele együtt. Háromból egy....

A díjkiosztón-ó, milyen meglepő!- mind a nyolc játékból hirdettek győztest. Mindegyiknél más csapat nyert. Így minden gyerek felállhatott a zsámoly-dobogóra, mindenki aranyérmet kapott, és névreszóló ajándékcsomagot, rengeteg játékkal. Még a másfél- háromévesekből álló (karonülő, tipegő) Csigabiga csapat is.

Az állomásvezetők a Rehabközpont öregfiúi voltak, akik már továbbtanulnak, dolgoznak. Egyszer az enyémek is ott fogják lelkesíteni utódaikat... ha az Eü. Minisztérium be nem zárja addig.

Köszönet Edit néninek, Vica néninek és a többieknek, hogy újra és újra megszervezik ezt a napot. Örülök, hogy ottlehettem, hogy átéltem ezt a csodálatos élményt.

Ha valaha megtanulok albumot nyitni, majd letöltök néhány fotót.

Két hét után újra megpróbáltam...Csak du. indultam, nehogy elkapjon a lendület. Jól beöltöztem, hogyha haza kéne sántikálni, legalább ne fázzak meg. Szerencsére erről nem volt szó. Az első tíz percben csak a térdemre figyeltem, nagyon rossz érzés! Aztán beértem az erdőbe. Innentől fokozatosan elfelejtettem a gondokat.

A futás és az erdő-két nagy szerelem. Vajon miért? Megközelíthetem fiziológiai oldalról. Az endorfinok? Tapasztalati úton az a futó is ismeri, aki sose hallott róluk. Vagy misztikus viszonylatból: a chi-kung áramlása a fákban a legerősebb, ezért a tai-chi gyakorlóinak kedvelt helye a park. És erről beugrott a fotoszintézis- energia napfényből, levegőből és a talajból.

Ja. De itt falevél se volt már. Csak az egyre sötétedő erdő. Szóval, ez olyan, mint az akupunktúra. Nem tudni, hogyan, de működik.

Néha felbukkant egy-két futó a félhomályból, de köd, az nem volt. Visszafelé elfutottam egy autó mellett, két fiatal romantikázott benne. Majd előbukkant három hajléktalan. Furcsa volt ez egymás után.

Hazafelé rengeteg bicajost láttam. Szinte tavaszias volt a levegő. Szóval, szép az élet.