Két hétig off voltam, semmi edzés, napló is csak néha-néha. Az ok először a meló- 12-esek lezárása, érettségik, majd egy kis torokfájás. Eztán nagyon körmömre égett a váltó- sebaj, itt a háromnapos hétvége, majd ekkor!

Amikor csüt. reggel a fiam hányingerrel kelt, már gyanakodtam, hogy ez nem fog összejönni. És lőn. Három nap, két éjjel a gyermekklinikán edzettem, főleg mentálisan. Egy focista srác is ott üldögélt a fia mellett a kisszéken- neki vasárnap meccse is lesz!

Ha én nem kaptam el a vírust, jövök, ma már lementem futni. Kellemes idő volt, ráadásul beiktattam egy jó beszélgetést egy régi barátnőmmel. Így jó kis újrakezdés volt, nagyon remélem, nem lesz több kényszerszünet. Nagyon jólesett, könnyedén ment, a pontos távot csak saccoltam,de lemérem keróval. Jót tett testileg és lelkileg egyaránt, a gyönyörű erdő, a sok madár, az eső párája és illata! Megint megállapítottam, hogy az életet csak így lehet élni, élvezni, megélni, csak így vagyok egyensúlyban.

A debreceni K&H futást is nagyon várom, vagy 10 tanítványom jelezte, hogy jön! Az egyik srác törött kézzel, de ez nem lesz nála nagy kunszt, pénteken így kosarazott a Baross-kupán... meg is nyerte a suli, zsinórban harmadjára (atlétika, kosár és kézilabda), így mienk a kupa. Igazán sportos iskola vagyunk, ha néhány diákot meg az utcai futóversenyre tudnék ráizzítani...

Tegnap már megint nagyon fújt a szél. Már hiányzik egy jó hosszú futás, de évvége előtt nem merek kockáztatni egy torokgyulladás általi kiesést.

Ezért előszedtem az erősen hanyagolt fitnessz-DVD-t, és átrendeztem a lakást. A fiúk nem voltak otthon, a lányom pedig lelkesen csatlakozott. Ötven percen át nyomtuk, igaz, Bogi nem túl szabályosan, de annál lelkesebben, volt, hogy főleg a szája járt. Az is tény, a hasizom-gyakorlatoknál ő szólt rám, hogy ne hagyjam abba. Ő semmiképp sem akarta, hiába javasoltam neki többször is.

A kb. 200 kitörés vége felé azért kicsit unta már. Akkor jólesett, de most ülni és lépcsőn lemenni... ajajj! Remélem a nyolc és féléves nem szenved ennyire!

Hétfőn Pesten voltunk. Félévenként felmegyünk a gyerekekkel magasságmérésre a Budai Gyermekkórház endokrinológiai szakrendelésére, ahol megállapítják: tényleg kisebbek az átlagosnál. De ez nem hormonális, genetikai. A család egyik tagja sem kosaras alkat.

De Péter professzor követni akarja őket, ha valamikor bajt észlel be tudjunk avatkozni. Uis eredetileg ezért hozták létre a hírhedt anabolikus szteroidokat. Egyes esetekben segítik a növekedést. Szerencsére mostsem került rá sor, de a csontnövekedés serkentésére azt javasolta a prof, hogy sportoljanak a gyerekek. Mondjuk heti 2-3 tesióra, 2 aerobik, 2 gyógytorna és 1-2 gyógyúszás mellett nem tudom, mit lehetne még bevetni!

Persze, nyáron ebből marad az úszás, igaz, heti 4-5 alkalommal, de az csontokra nem a legjobb. Szerencsére anyu futóőrülete őket is fertőzi, ezért azt hiszem, megpróbálok vmi játékos edzéstervet összedobni nekik. Azt hiszem, Apám könyvei közt van néhány használható.

Ma a pesti út után, meg a szélviharra való tekintettel kihagytuk a gyógytornát, helyette beraktam a Kata fitnesz c. DVD-t, és 40 percen át aerobikoltunk, vagy ilyesmi. Élvezték, de a végére elfáradtak, hiába, a késői fekvés hatása.

Csak azt nem értem, én mitől fáradtam el? Jólesett, de én se vagyok penge. Jó lenne lemenni, de a szél veszettül csavargatja a fák ágait. Azt hiszem, inkáb előkeresem a szakirodalmat.

Eljött ez a nap is! Nyolc órám ment ki. Ráadásul péntekre csak a 6. maradt, most, hogy a tizenkettedikesek kimentek. Azért bejöttem reggel, bolondballagókat nézni. Gyorsan kaptam egy hevenyészett szerenádot, ebből uis, mint "vidéki" ki szoktam maradni.

Pogi nem volt nálam, a futócipőmet kínálgattam, nem kellett. Nem is baj, úgyis edzeni akartam. Órát úgyse lehet tartani a végzősöknek, akik a józanodás és az aznap különböző fokozatain vannak.

Esőre állt, ez elkeserített, dzsekit nem hoztam, a puszta meg nem túl jó esőben. Szerencsére kisütött a nap, így gyorsan átöltözhettem. Kibicajoztam- a szürke kanca és világospej kiscsikója már régi ismerős volt, a fekete vizslakeverék viszont új haver, de abszolút jóindulatú. A sziken kellemes volt a futás, az apróbb-nagyobb erdőfoltokat nézve eszembe jutott, milyen könnyű lehetett itt bujdosni, jószágot elhajtani a betyárvilágban.

A futás kiszellőztette az agyamat, kisimultam megint (pedig nem is buliztam előző nap). Lógott az eső lába, így hamarabb befejeztem mint terveztem, de nagyon jólesett! Testnevelő kollégáim már rutinosan biccentettek, amikor berontottam az öltözőkulcsért. Kicsit se nézhetnek hülyének. A gyerekek is fegyelmezetten vették tudomásul, hogy újra bepofátlankodtam zuhanyozni. Pár 100 km után azon fognak csodálkozni, ha nem megyek... Most nézegetem, mikorra tudok egy új délelőtti pusztafutást betoldani.