Na, kipróbáltam ezt a versenyt is. Volt benne nagyon szép- a nyargaló ménes, vicces- Kocsis Árpád originál csikós gúnyában: ki is volt rendesen, nagyon melege volt, a ruhaujjak meg festőien lobogtak utána.

Az jó volt, hogy nem sütött a nap, ha meleg is volt. A víz íze se zavart, a ladányi is hasonló.

Annak is örültem, hogy találkoztam Kánnal, és mostis kaptam egy-két Hajrá, Edzésonline!-t. De volt egy apróság, ami nagyon kellemetlen volt. Szóval 3 kili után szétvált a 7 és 16 km-es táv. Futottam tovább, és vagy másfél km után egy 12 év körüli kétségbeesetten síró fiúra lettem figyelmes. A futók nyugtatgatták- mint kiderült, 7 kilit futott volna, csak rossz fele indult. Küldték vissza, mutatták, hogy merre van a pont a rendezőkkel, de teljesen bepánikolt.

A durva az volt, hogy ott állt egy motoros rendező, aki egy operatőrt szállított. A kamerás vette a gyereket a pátyolgató futókkal élő egyenesben. Eszükbe se jutott visszavinni! A fene vigye el, nem azért voltak ott? Egy futó lány visszafordult vele.

Remélem, félreértettem valamit, mert ez nagyon feldühített. A szülőkre is mérges vagyok. Miért nem futott valaki a kissráccal? Nem ez a normális? Lehet, egy életre elment a kedve az egésztől. Ez nem egy városi futóverseny, ahol bármelyik sarkon megállhat, segítséget kérhet.

Ettől eltekintve, tényleg jó volt, 11 kili után belelendültem és kezdett jólesni. Nem futottam ki magam, biztos jobban sikerül, ha nemcsak napozással készülök!

Teljesen feleslegesen vettem Hortobágyon egy baseball- sapkát is. Megtudtam az ABC-ben van naptej is, de arra már nem volt idő. Szerencsére. Csak izzadtam volna tőle.

A puszta azonban csodálatos volt. Megunhatatlan így futás közben is. Azért lovon gyorsabban ment volna!!!

Ilyen is van. Most nem a tanároknak írom, ők nyilván tudják, de másoknak talán érdekes lehet. Ráadásul én is élveztem, miért ne írjam le?

Szóval, már ebből a tárgyból is érhet a mai középiskolás. Felvételibe nem számít bele, mert ezekre a szakokra komoly felvételi, gyakorlati vizsga van, kőkemény szintekkel. De, ha a diák úgyis erre hajt egész évben, minek tanuljon egy 6. tárgyat "tölteléknek"? Sokan meg azt hiszi, a tesi laza, tanulni se kell rá. Őket éri a nagy-nagy meglepi.

Tehát, csütörtökön, mint a törvényesség záloga, földrajz-szakos kollégámmal leballagtunk a tesi terembe. Ahhoz, hogy érvényes legyen a vizsga, 2 tanárnak ott kell lennie a bizottságból a kérdező tanerőn kívül. A gyak. vizsga egész de. eltartott, és csak nekünk nem volt vizsgázónk a bizottságból aznap.

Bemelegítés után 48 részes gimnasztikai gyakorlatot kellett bemutatni ütemre. Ismétlés nem lehetett benne. A lányok előre betanulták, de a fiúk ott próbáltak improvizálni. Változó sikerrel. Eztán sorsot húztak, talaj vagy szekrény volt a választási lehetőség. Előtte azonban kötélmászás, a fiúknak függeszkedés- éljen az emancipáció! Volt, aki fel tudott menni. És le se esett.

A talajon egész komoly dolgokat kellett csinálni- én momentán a fejen átfordulásnál feladom... a szekrény szerintem nem gáz! Eztán jött a választott szer. Lányoknál gerenda vagy felemás korlát, fiúknál gyűrű vagy korlát. A gyűrűnél rájöttem, miért Csollány Szilveszter a gyűrűk ura... néhány lány le-lehullott a gerendáról. Nekem attól is tériszonyom volt, ha néztem.

Eztán a másik terembe mentünk át. Választani lehetett uis, úszás vagy küzdősport. Ez utóbbi néhány esés és egy kis taszigálás bemutatásából állt. A lányoknál javasoltuk az iszap bevezetését....

Itt volt felállítva a magasugródomb is. Ezzel eljutottunk az atlétikához. A sportok királynője a gyak. vizsga 100 pontjából 30-cal képviselteti magát. Kötelező egy ugró-(magas v. távol), egy dobó (kislabda vagy súlylökés) és egy futószám (60 vagy 2000 m). A szintek elég erősek, a diák választja ki, mit óhajt csinálni még jóval érettségi előtt. Magasugrásnál pl. a 10 pont lányoknál 134cm, fiúknál 150cm.

Eztán kiseregeltünk a kézilabda-pályára. A gyerekek kivoltak, mint a liba, így a kötelező bemelegítést trécselésre használták fel. Mi büfét látogattunk. Eztán lezajlott a távolugrás, majd a súlylökés. A fiúk szintje 10 m a 10 pontért! (Bocs. Súlylökésből.)

Ehhez képest a kézilabda bemutató nem volt olyan meredek, a lányoknak 24m-t kellett dobni, de az övékét is sokszor az utcáról hozták vissza. A 7 m-esek erejétől borultak a kapufa mellé állított zsámolyok... Lehetett volna focit v. kosarat is választani- talán jövőre!

Kocsiba vágtuk magunkat- irány a futópálya! Tíz óra volt, 35 fok-árnyékban. Egy mackós alkatú srác választotta egyedül a 2000m-t. Mi a fák alól buzdítottuk. 1 pont-az 9 percen belüli teljesítés. A 2. kört kezdtem el mérni. A fenébe! 1:56! Ez nem fog menni. A gyerekek győzködtek. Kiabáljunk ki neki, ne szenvedjen tovább, 0 pontért fut. Kisandítottam a célnál álló testnevelés szakos kollégára. Nyilván ő is tudta már. A fiú gyűrte a (1:55-ös) köröket. Ez volt az utolsó száma. Lebeszéltem a srácokat. Ez az ő vizsgája. Ráadásul 3 hónapja tudja, hogy 2000-ret fog futni. Lemegy heti 3szor edzeni, és megvan a 4-5 pontja, hiszen az állóképesség-főleg 18 évesen- még nagyon jól fejleszthető. (A 10 pont fiúknál 7:30!!!)

Eztán a maradék 60 m és a kislabdadobás szinte játék volt (a szintek 50 illetve 34m). Mondjuk, volt, aki most látott először rajtgépet és szögest, és a kislabda is érdekes újdonságként hatott rá! A strandon nagy feltűnést keltettünk öltönyben és kosztümben. Én jól le is égtem,mármint a naptól. Az úszáson nincs időszint, csak a technikát pontozzák. Rajtfejes, 50m egy választott úszásnemben a 4 hivatalosból, fordulóval. Új rajtfejes, 25m egy másik úszásnemben. Ez azért keményebb, mint a grundbirkózás, ráadásul a végén. A lányok lihegtek is rendesen. Az egyikük csak hasast tudott ugrani, úgyhogy egy kolléganőmmel oda is álltunk a medence szélére. Neki csíphette a hasát, nekünk jaj, de jól esett az a kis zuhany!

A szóbeli 50 pontért már másnap, a teremben folytatódott, öltönyösen, tételsor alapján. Szabályok, rekordok, élettani sajátosságok, olimpia-történet szerepelnek benne. Szóval, hümmm..... nem biztos, hogy belevágnék. De végignézni, szurkolni, tapsolni a szép bemutatók után nem mindennapi élmény volt!

A cím csak egy picit vicc. Uis. kisfiam ma úszott- gyógyúszás, kb. 30 m mell, 5-6 részletben. Tegnap is voltunk- hát, olyan hideg volt a víz, hogy Bogit negyedóra múlva szinte ugráló végtagokkal vettem ki. Csőtörés- úszóknak egész kellemetes lett volna a 21-22 fokos víz, de a tanításhoz nem épp ideális. Lacikát is kivettem, de őt egy kis melegedés után visszaküldtem, szegényt.

Mára viszont ezerrel fűtötték a vizet. Bogi mostis cidrizett, és nyomta a hisztit rendesen. De Lacika keményen gyakorolt. Úgy érzem, az utolsó pont hiányzik, a kar- és lábtempó összekapcsolása. Na, majd...

Délben bicajra ültek, kis pótkerekesre, Bogié 12, a "nagy"é 16 collos. Kb. másfél kili, de az is igaz, hogy 35 fokban, 20 perc alatt. És nem is frissített! Délután masszázs helyett anyámmal lementek focizni- ezt csinálják utánuk az Ironman-ek! Addig mi úszni voltunk. Na jó, én fél órát napoztam, csak 600m sikeredett- úgy tűnik, úszásban is hedonista vagyok, mint futásban.

Este levittem őket kocogni. Ez Bogi mániája volt, persze, azonnal elkezdett fájni a térde. Mi Lacikával nyomtuk volna, de Bogi miatt a tervezett 500m-es körből 400-at sétáltunk.

De este fél hétre otthon voltunk a megérdemelt szénhidrát-feltöltésre.

Lehet jókat vigyorogni, de valahogy így kezdhettek a hawaii ironman győztesek is 1-2 évtizede...

Három emelt érettségi nap után szombat este mosott rongy üzemmódba kapcsoltam. De fél 9 felé megérlelődött az elhatározás: egy fél óra átmozgatás. Neki is lendültem. A Pálmában és a Leveles csárdában iszogató emberek. Lehet, kicsit hülye vagyok?

Láb merev, a levegő száraz. A Vigadóban épp akkor kezdett a prímás- édes-bús szerelmes dal kísért tovább, míg a hotel étterméből a cimbalmos épp "Ereszd el a hajamat sukár csávó és lökj meg egy hp-val" stílben nyomta.

Ekkor vad ütem szállt- mi? a strandról? Ja, a Takács Tamás Dirty Blues Band adott a medence partján éjszakai koncertet. Nem volt semmi, azonnal ütemesebbre vettem a figurát. A "Jajdeszeretekesőbenfutni SC" számára álljon itt a kedvencem tőlük:

Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm,

Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm,

Hiába keféltem, elhagyott a nőm.

A másik kedvenc:

Jaj de jó a kedvem, jaj de jó a hangulatom

Daliás a testem és gyönyörű az alkatom

Nézz rám jól bébi, sportos a mozdulatom.

Szóval, ez az enyémet is meghatározta. Az erdő szélén haladtam, itt már a fülemüléké volt a főszerep. Kiléptem a tülekedés, taposás, határidők közül, azt éreztem, most járok a valódi világban. A kertekben kis társaságok üldögéltek, nevetgéltek, a Vezér úti házak közt enyhén odaégett grill illata szállt. Összefutott a számban a nyál.

Itt már egész mediterrán volt a hangulat, csak a tenger hiányzott. Reménykedni kezdtem. Bár az emberiség tényleg rohamléptekkel száguld végzete felé, a prímás zenéjére gondolva és a jóbarátokat nézve mégis...mégis...De ha mégse, legalább lesz néhány szépséges, humánus árnyalat is a végjátékban.

Egy pompás vityilló szolárlámpás kertjében akkora tó volt, hogy több béka adott benne koncertet. Tehették: a gólya a szökőkút mellett 100%-ig mű volt! A lakók- szerintem- rég elmenekültek a békucik lármájától. A visszaúton prózai gondjaim lettek: szomjas voltam, cakkosra nyalogattam a szám. A lámpaoszlopnál sztrecsingelő fiatalembernek semmi köze nem volt hozzá!

Viszont kezdtem totál dehidratálódni. Az aszfalt csak úgy ontotta a meleget, és a kocsmákba nem mertem bemenni egy pohár vízért. Országomat egy közkútért!

Szerencsémre a DEAC pálya nyitva volt. Ahogy beszáguldottam, azonnal észrevettem az ivókutat. Jaj, de jólesett! Hazafelé már laza volt az út, bár a fájós térdű lábammal jót botlottam. Utána pár lépést sétálnom kellett, és a combomat is éreztem, hiába, sose lesz a régi.

Szembejött a környéken lakó szellemifogyatékos srác. Mit keresett lent este 10-kor? Összeszorult a szívem. Nem félek tőle, csak kedves mosolya ellenére sose tudom eldönteni. boldog-e? Ezen az estén meg nagyon érzékeny lettem, minden jobban hatott.

Db. egyik emelkedős utcája (a másik is a környéken van...) még kihozott egy kis keménykedést belőlem, de már haza is értem. Az 1 óra 11 perc biztos, a 9 kili csak becslés. Valahogy nem idegesít igazán! 

Mostmár én is blogozok egy kicsit. Aznap este hozzákezdtem, mire XX kromoszómás tündérke jelezte, hogy nagyon fáj a hasa, erre ívben repültem masszírozni... úgy tűnik, csak a fáradtság és a mekis krumpli állt össze egy körre- hiába, az utazás, a sok élmény, és még évvége is van!

Ma én is egész nap ásítozék a suliban, de közben fülig ért a szám. A váltó élménye most is tart. Szuper volt annyi ismerőssel megismerkedni! Ezt úgy értem, hogy nov. óta olvasom a blogokat, hozzászólásokat, és végre "testet öltöttetek". Fura volt, ahogy bemutatkoztunk a rendes, majd a becenevünkön is, nemegyszer akkor jött a "Ja!". Bocs, ha valakivel nem álltam le beszélgetni, például Kánt csak később vettem észre, de két jövendő edzésonline-os utánpótlás-válogatottat (U9 és U11) is terelgetnem kellett, nem is beszélve Másodmalacról.

Ráadásul jött a zabszem-effektus, hisz vészesen közelített a 3. váltás... Szóval elszakadva a kellemes társaságtól, vadiúj pólómban melegíteni indultam. Közben Pennel közös őrületünkön filóztam: kitaláltuk, a neveket váltás közben is rá lehetne extrémvasalni a mellyünkre. Futva. Sikerünk lett volna, az biztos. Végül akkus vasaló híjján letettünk a megvalósításról, pedig Pirgelman sporttárs talán segített volna! 

Lajhárától átvettem a botot-hú, a póló névtelenül is zseniális volt, messziről kiszúrtuk egymást, percet se vesztettünk, majd nekiiramodtam...khm, ne túlozzunk! Az 1. km biztos kevesebb volt, mert 4:58 nekem kissé virtuális sebesség! Eztán jött a rakpart. Az emelkedőre még ráfoghatom, hogy alföldi gyerek vagyok, de a szembeszél és a tűző nap egy hortobágyi cívist nem zavarhatott vón- szóval, nemcsak mentálisan kő edzeni.

A hátszél már jobb volt, ráadásul többen rámköszöntek, hogy "Hajrá, edzésonline!". Csak annyit nyögtem ki, "Neked is!", ami valljuk be, elég hülyén hangzik. A kilik inkább 6 perc felé közeledtek, amikor mellém csatlakozott egy rajtszám-mentes, úszósapkás fazon. Mint kiderült, szasza volt, és pár 100m-en át nyomtuk. Mire letért, már rájöttem, megy ez gyorsabban is.

Ezután Hauanita felbukkanása lelkesített, majd az 5:30-as km-ek (4. és 5.) már belső lelkesedésből ment. Arra gondoltam, nem hozhatok szégyent az Edzésonline SC-re, végülis milyen reklám lenne, ha négykézláb másznék be a célba.

Jött az "Egy mindenkiért, mindenki egyért!" érzés. Aztán nagyon jó volt, hogy láttam, menni fog a vállalásom: 40 percen belül.

Élvezet volt utána nézelődni, beszélgetni, itthon meg csak gyönyörködtünk a sok fotóban. Irtó fotogén a csapat, na!

A suliban meg a 18 diákból 13 lefutotta szombaton a K&H-t (3.4 km) és öröm volt látni a gyerekek lelkesedését. Nagyon büszke vagyok rájuk, jó érzés, hogy összejött, hiszen hirtelen ötlet volt.

Remélem, jövőre újra futunk! Addig meg össze...