195-ös kő: BSI Balaton Szupermarathon

 

BSI Balaton Szupermaraton, négy napos tókerülés (46,7 – 52,9 – 43,6 – 52,2 km). Már harmadszor, azaz eddig mindig, amiért kibérelhettem a 40-es rajtszámot. Ez a verseny is nagyban segítette első botladozó lépéseimet az ultrafutás csodálatos világában. Ugyanakkor a mai napig is tartogat lehetőségeket a fejlődésre. Nekem ez az idénynyitás.

Nagyon szép tavaszi időnk volt, nem panaszkodhattunk. A szervezés továbbra is klassz volt, olyan igazi „utazó cirkusz filling”. De a sok-sok ismerős, és a menetközben lett ismerős arc is felejthetetlen. És ugyanúgy hozzátartozik a gyúrószobák vicces, sziszegős hangulata is, ahol naponta helyrekerült egy-egy alkatrészünk.

  

Eddigi eredményeim: 2008-ban 21:06:11; 2009-ben 19:00:50; az idén 2010-ben 18:09:36. Idei napi átlag tempók: 5:22; 5:43; 5:22; 5:46.

Számomra a verseny értékei, és az új tapasztalatok a következők:

1. Minden évben folyamatos a fejlődés, persze 21 óráról könnyebb volt nagyobbat ugrani, mint 19 óráról.
2. Gyorsultam a szupermaratoni távokon. 45 km-ig jelentősebben, míg 55-ig mérsékeltebben.
3. Első napon az első 10 km-en 4,80-cal sikerült futni, amit még előtte soha.
4. A dombokat mindig megfutottam, és ha tudtam a síkfutás tempójában.
5. Erős felkészülés közepette jöttem a versenyre, sikerült itt 50 percet javítanom, és a végén kellemes fáradtságot éreztem, de van bennem további lendület terveim folytatására. Jól működik a gyors regeneráció.
6. Örülök annak, hogy „elfutottam” az elejét néhány napon, mert így tesztelhettem a határaimat. A harmadik napi örömfutást kifejezetten élveztem.
7. Nem mindig törődtem bele a természetes lassulásba, sikerült helyenként megindulni, főleg a célok előtt 7-8 kilométerre.
8. A második napi hirtelen jött meleg idő sok mindenre figyelmeztetett. Mindig koncentrálnod kell a körülményekre, és aszerint segítened magad (öltözet, sapka, kaja, ital, ásvány). Ezen ne múljanak veszteségek.
9. A futótársakkal való együttküzdés sokat segíthet, ezt kiaknázhatod, de tudnod kell saját tempót is futni, amiben neked egyedül kell küzdeni terveid szerint.

Nagyon jól esett ez a verseny! Természetesen hálás köszönet mindenkinek, minden buzdító jó szaváért!

 

---

 

Csúcson voltam

 

Január 29. és február 1. között „téli edzőtábort” szerveztünk a családdal Mátrafüreden. Családom többi tagja a síelést gyakorolta, míg én tettem a dolgomat: futottam. Igazából az apropót a Téli Mátra teljesítmény túra adta, ezt bővítettük ki néhány nappal.

Szóval csúcson voltam, mind a négy napon. Országunk csúcsán, azaz a legmagasabb pontján. Egész évben talán most volt a legnagyobb a helyzeti energiám, viszont ehhez rengeteg kinetikai energiát kellett kifejtenem, hogy csúcsra kerüljek.

1. nap (péntek):

Táv: 24 km. Szintkülönbség: 720m. Hőmérséklet: -5C. Útvonal: Mátrafüred – Kékestető – Mátrafüred. Idő: felfelé- 1:33:05, lefelé- 1:05:46.

A főúton futottam, amely ekkor még latyakos volt, de látszott az aszfalt és fogott rajta a cipő. Csendes, bemelegítő futásnak szántam, ismerkedés a heggyel. Azt hiszem még soha nem futottam ennyi távot (12 km) csak felfelé, megállás nélkül. Persze az is igaz, hogy még lefelé sem. Megérintettem a csúcskövet, aztán irány vissza. Volt két apró sztorim. Lefelé haladva a parkolót elhagytam és egy sétáló úr kérdezte meg: „Mester, felfelé is futott?” Mit lehet erre felelni!? Kicsit lejjebb kis iskolások kapaszkodtak felfelé, nagy gyerek zsivaj, amiből vékony hang hallatszott ki: „Ügyes vagy bácsi!” Szuszogva mondtam gyors köszönetet a kicsinek. Meg van az első csúcstámadás.

 

2. nap (szombat):

Táv: 40,5 km. Szintkülönbség: 1599m. Hőmérséklet: -5C. Útvonal: Mátrafüred – Lajosháza – Mátraszentimre – Galyatető - Kékestető – Mátrafüred. Idő: 7:12:04.

Téli Mátra XL. Javítani jöttem a 2008. évben teljesített 6:10-es eredményemen és begyűjteni az 1600m szintadagot. De….”túlélő akció” és Téli Mátra XXXLLL lett belőle. Hogy mi miatt lett az, nézzük csak?

1. A túra eleve 1600m szintkülönbség megmászását ígéri.
2. Előző nap szinte száraz volt az aszfalt Mátrafüreden, de este annyi hó esett, hogy reggelre már bokáig ért. Tehát a síkfutás és a lejtőfutás is sokkal nehezebb volt így.
3. De reggel tovább folytatódott a havazás, mint kiderült ez egész nap tartott. Így, ahogy egyre feljebb haladtunk, egyre vastagabb lett a hó, egyre nehezebben lehetett haladni.
4. Ez a néhány intőjel azonban nem jutott el a tudatomig és változatlanul két hosszú felsővel, egy termó felsővel, egy nyári futócipővel indultam útra. Ilyen öltözettel terveztem volna kb. öt óra futást. De a cipőm már 2 km után átázott, ami sokáig nem zavart, mert haladtam. A termó felső is már csurom víz lett a megolvadt hótól már 10 km múlva, ezt sem vettem sokáig észre.
5. De 15 és 18 km között Galyatető felé tartva egy kicsit begazoltam. Nem tudtam leszedni a szemöldökömről a megfagyott leheletet, így a jégcsapok közül tekintettem ki. De megfagyott a termóm gallérja, az ujjai és döbbenten vettem észre, hogy a teljes olyan, mint egy páncél. Ezen a szakaszon jobbról szél is kerekedett, hordta a havat és a jobb arcfelemet egyáltalán nem éreztem, kezemmel takartam el, mintha a fogam fájna. Teljesen kihűltem, ez kész őrület. Mi legyen a terv? Először is beérni Galyatetőre a melegedőbe. Aztán majd meglátom.
6. A terv csak az lehetett, hogy 18 km után 4,5 km lejtő következik. Na nincs mese ott „hőt kell termelni”, hogy helyreálljak és újra motivált legyek. Sikerült, elmúlt a hidegérzet és a lábaimnak is jót tett.
7. Ez az állapot eltartott 29 km-ig. Ez feldobott, hiszen 32 km-en már megcsináljuk az 1600m szintet. Nincs sok hátra. De 20 km után már nem csak mi futók voltunk, hanem visszafordultak a rövidebb távos bakancsos turisták is. Addig mindenki futócipőjével viszonylag egyenletesen taposta a havat. De a bakancsok úgy felvágták az ösvényt, hogy extra bokaterhelést igényelt. Emellett kerülgetések, előzgetések. Sokan félreálltak, amit most is köszönök, de a hosszabb libasort oldalról előztem szűzhóban, magas térdemeléssel.
8. És jött az örökkévalóság 29-32 km között, a csúcsig a Kékes tetejére. Séta, séta, séta, újra lehűlt mindenem. A kesztyűmet csak az öklömre tudtam felhúzni, mert az ujjai, mint a jégcsapok megkeményedtek és csattogtak. Terv csak az lehetett, hogy kikapcsoltam magam, a hideget próbáltam tűrni, és tettem a balt a jobb után, mondván fent ennek vége lesz. Mély lélegzetek, lépkedés, emelkedés. Hosszú idő után felértem, de betérve az ellenőrző pontra, testem remegett a hirtelen jött melegtől és remegő kézzel vettem elő a túralapot.
9. Már csak 8 km lejtő. Most sincs más megoldás, fűteni kell! Így áthűlt testem ismét neki engedtem a lejtőnek, szegény lábaim kapkodták magukat, de 20 perc múlva már jött az eredmény. Normalizálódtam. Most is kerülgetés, két helyen hegymászó kötelet tettek ki a szervezők, mert nagyon csúszott a lejtő. Beérve Mátrafüredre meglepve láttam a káoszt, hogy a 20-25 centis hó hogyan bénította meg a forgalmat. És természetesen még mindig esett a hó. Ezt az utolsó, lejtős 2 km-t toltam, ahogy bírtam.

Meg akartam két év után javítani az időeredményemet, mert képesnek éreztem rá magam. Ehelyett több lett, mind időben, mind az 1600m szint megszerzésén. Ez túlélő küzdelem volt, amit részben a körülmények okoztak, részben a saját hülyeségem. Túléltem, és most minden szép innen a meleg szobából. De még egyszer nem vállalnám be, az biztos! Talán segített volna az előző nap elhasznált erő, de most nem csak ezért jöttem.

3. nap (vasárnap):

Táv: 29 km. Szintkülönbség: 800m. Hőmérséklet: -5C. Útvonal: Mátrafüred – Kékestető – Mátraszentimre elágazás – Mátraháza - Mátrafüred. Idő: 4:19:52.

Köztudott, hogy a futó gyorsan felejt. Lábam sajgott egy kicsit, de már a mai terven járt az eszem. irány fel a csúcsra. Ma csak a reggeli után indultam el, viszont mai is folyamatosan esett a hó. Erre már jobban készültem, mert az esődzsekimet is felvettem. Vasárnap lévén nagy volt a forgalom az országúton. Folyton kilépni oldalra és természetesen az egyre vastagodó hóban. Az időmön is látszik, hogy nagyon lassan értem fel. Nem számít, megvan a harmadik csúcsérintés! A férfi, akit megkértem a fotózásra, megtudva honnan jöttem, azt mondta mazovista vagyok és felajánlott két cigit, ha lefelé pihenésképpen megállnék. Élveztem, ahogy a hó csapkodta az arcom. Felbátorodtam és gondoltam megtoldom egy kicsivel. Így Kékestetőről Galyatető felé vettem az utat. 2,5 km után azonban rá kellett jönnöm, hogy megint jól átázott mindenem és erőm sem lenne többre. Megfordultam és szép lassan a nagy forgalomban leereszkedtem. Forró fürdő és kenőcsök.

 

4. nap (hétfő):

Táv: 24 km. Szintkülönbség: 720m. Hőmérséklet: -6C. Útvonal: Mátrafüred – Kékestető – Mátrafüred. Idő: felfelé- 1:53:00, lefelé- 1:12:30.

Reggeli nélkül 7 után indultam útra. Nem esett a hó és lassan megláttam a Napot is. Szerintem tudta, hogy a végére neki is sütnie kell. Így nagy örömfutás kerekedett a felfelé kapaszkodásból. Rengeteget fényképeztem. Élveztem azt, hogy most látom is, hová kell feljutnom.

  

Sok hó a fák között, langyos napmeleg és szinte semmi forgalom. Mátraháza és Kékestető között talán három autó előzött csak meg. Klassz volt, hogy csak enyém a Kékes. És a leghihetetlenebb, hogy már negyedszerre vagyok itt. Most szikrázott minden a csúcson.

Összegzés:

Négy szép havas téli nap a családdal, 117,5 megtett kilométer, 3840 méter megfutott, megmászott szint és egy felejthetetlen küzdelem. Jól esett!

 

---

 

A kezdetek

 

Az idén jubilálok. Most lesz tíz éve, hogy megtettem az első lépéseket a TV képernyője elől és a terített vacsora asztaltól. Lépni kellett, mert a diákévek tesi órái már régen elmúltak, de felszedett súlyos kilók viszont nem. Igaz ekkor már nyolc éve leszoktam a dohányzásról, melyet tíz évig szívtam előtte. Életmódváltás. Ami fejben már megvolt, de az első lépést iszonyúan nehéz volt megtenni.

2000. évben, 37 éves fejjel sikerült. Az emberiségnek ez semmiség volt, nekem hatalmas ugrás. Egy kör a futópályán, 400 méter. Talán erre lehetek a legbüszkébb. Napi 30 perc, 4-5 kilométer kocogás lett belőle négy éven keresztül.

Minden megváltozott! A terveim is és az eredményeim is. Erről árulkodik néhány fénykép az albumomban. De vannak még terveim.

Hosszú az út az első 400 métertől a több mint 4.000.000 méterig, de nem bejárhatatlan. A kezdetek kilométerköveit mutatja ez a diagram 2009. évig. A többit majd szép lassan, ezután….

Van néhány gondolat a futásról, ami tetszik nekem:

„Nem fáj, csak másképp jó!” (Terep Százas)

„Változik a világ: régen bélyeget gyűjtöttem, most kilométereket.” (Szabó Béla)

„A hosszú futás mérföldkövei: álmodozás, tervezés, kitartás, fokozatosság, alázat.” (Szabó Béla)

„A sikerhez sok-sok edzésre van szükség, a még több edzéshez kudarcok kellenek!” (Szabó Béla)

 

---