Huppsz ... ez a blog   

Háát az úgy kezdődött, ha megy a 30, akkor 50-et akarok :)

De már nem itt tartok, hanem a 100-at akarom ::))

Szóval, a J.A. túra (30km) után úgy gondoltam, jár nekünk egy 50-es túra.  A Gerecsét eleve elvetettem, mert nem szeretem a tömeget és nem annyi benne a szint, mint amennyiért küzdenem kellene, bár jelvényt adnak...talán majd egyszer.  Na mindegy, viszont rátaláltam a Karancs-Medves túrára, ami épp a 20 éves évfordulóját ünnepli, ezért sport érmet adnak a teljesítésért az 50-es és a 20-as távon, a 35-ön nem. A 20-as nem érdekel, a 35 nem elég kihívás, de az 50,8-as a maga  21xx szintjével .... mmmm...gyere cipó, hammm !!  A táv miatt is és a szint miatt is. Én úgy érzem a túra jobban megy, mint a futás. Ernő sokkal jobb nálam a futásban, a túrát viszont én bírom jobban, de cserben hagyásról szó nincs, sem itt, sem a futásban.

1:1  ::))

Kedden az történt, hogy valamiért megfájdult a nagylábujjam, mert miért is ne, nem ? Ráadásul estére futás volt betervezve. Mindegy, annyit futok, amennyi megy, oszt kész.

Pár km után abbahagyta, jó lett, de utána maradt a mocsok. Csütörtök detto ez volt, csak az erdőmben, épp arra gondoltam, milyen szuper lenne, ha az a rossz érzés nem lenne, de pár kili után megint eltűnt. Ha ez így megy, akkor a túrán is majd csak lesz valami.

Kelés hajnal 3, go hajnal 4. Sosem voltam ilyen hosszú túrán, főleg nem melegben. Mit vegyek fel??? Tettem itt fel kérdést, de a választ már akkor látta, mikor hazajöttem :) 

Saját elgondolásból akkor legyen ujjatlan és rövid futós naci, elvégre kánikula van vagy mi :D  Reggel csak meztéláb és papucs, majd felveszem a cipőt ott! Hátizsákom egészen friss, nem akartam pont itt felavatni, mert mi van, ha kidörzsöli a vállam a cél előtt ??? Egy 20-ason  tán kipróbálnám, de nem rögvest egy 50-esen. Ernő úgyis hoz hátizsákot, én meg viszem a futós övem, benne az izós innivalóval, ne kelljen azt is neki cipelnie.

Úgy volt 4 sört viszünk, de mondtam legyen elég kettő, meg még ott a kaja, meg  még 1,5 l víz, nem kell  négyet ennyit cipelni. Ok.

Bepakoltunk, nyomás. 6-ra terveztük a rajtot, ami  6 és 8 között volt. Az elejénvel akartam rajtolni. 

Sima út volt, autók alig, a kocsiban ért minket a napfelkelte,  mikor látom, hogy mindjárt előbukkan a hegy mögül,  (ez későbbi kép) 

előkaptam a fgépet, ablak leteker és vártam a megfelelő pillanatot. Mire sikerült pár képet csinálnom, addigra a kocsiból kilógó karom lefagyott, a kocsiban meg az Ernő :)

Pont 6-ra értünk Salgótarjánba, a Galcsik fogadóhoz, ahol volt a nevezés. Már voltak egy jó páran. Kiszálltam a kocsiból ... meztéláb ... és papucs...és ujjatlan ... és rövidnaci ... és kész. Odamentünk nevezni, vacogtam , mint a vízeskutya . Aki látott joggal gondolhatta, hogy az iccakát egy hűtőkamrában töltöttem, minden tagom szemmel láthatóan remegett :D

Iszonyatosan fáztam, szó szerint dideregtem, én lehettem volna akár a Didergő királynő ::)) Nagyon szeretem ezt a Móra mesét :)

Egy darab hosszú cucc sem volt nálam :) Sebaj, még pár óra és a rövidet is a francba kívánom majd :) Neveztünk, 1000 pénz, itiner , pecsételős papír, EP 15 darab a rajttal és a céllal együtt. 

Ez meg volt, vissza a kocsihoz, cucc fel a hátra és derékra  :))) nyomás az ismeretlenbe. Ezt szeretem ... ezt ... mikor ismeretlen helyen vagyok, új táj, több táv, új kihívás. 

Bocsesz, lehet ha 3 kilin indulnék, jobb leírást tudnék adni,  de mindent leírni az 50-ben...nem folyik bennem Pátyi vér :)

Szóval rögtön bele a lecsóba, fel a hegyre, végig a Kálvária lépcsőn, Stáción, egy csomó lépcső ... 

Ami érdekes, de nyilván nem a túrázók, hanem fiatalok csinálhatták, kispistás átvágók, nehogy már 5 méterrel többet kelljen megtenni a szerpentinen. Plusz összegrafitizve a szobor, ezt nagyon útálom :(

Lenézve a tetőről:

Ami nem szép, hogy absz. nem illenek bele ebbe a gyönyörű tájba az épületek, lakótelepek, sőt kifejezetten randák :( Nem szép város Salgótarján. 

Elkezdtük a gyaloglást, már egy ideje mentünk és miután egyikünk sem Winnetou, a nyomolvasás (itiner) sem megy annyira :D Perszehogy eltévedtünk, mentük egy fiú után, de egyszer csak velünk szemben jött, innen nyilvánvaló, hogy gáz van. 4-es elágazás, a jel sehol... mi nem láttunk semmit. Végül 3-an 3 felé mentünk egy darabon, hátha... de nem ::)) Semmi.  A fiú elveszett valahol, Ernő középen maradt, azt mondta ő bizony telefonál a rendezőknek :D én meg másfelé is megnéztem, hátha lesz egy jelzés.  Nem volt. 

Mire visszaértem Ernőhöz, azt az infót kapta, hogy már pedig a jelzés tökéletes, menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk és próbáljuk újra, annak ott kell lenni !

Ok. Legyen, ha ők ezt bejárták, akkor az úgy is van. 

És tényleg ::))) Benéztük megint. De most már szerintem megtanultuk, ha nem vagyunk biztosak egy elágazásnál merre kell menni, ami ugyan számunkra egyértelmű, minden ösvényre be kell nézni !!!

Na a lényeg, hogy itt ezt elsikáltuk és haladtunk tovább. Közben azon agyaltam, hogy ugyan hol  vannak a szintek, mert ez nekem nagyon üres és lapos és nagggyon nem szeretném, ha ez így maradna, mert uncsi lesz számomra. 

Kijutottunk egy szép tisztásra, nem ilyen helyen kellett menni, csak lefotóztam :

Hanem ilyen helyen:

Itt megettük az első szenyát, ha már síkon vagyunk, felmásztam egy vadlesre, amiből erre felé nagyon sok volt:

Aztán szép lassan elértünk a hegy aljához...(nem tom, itt két hegyet is emlegettek az EP-n, a Karancsot meg még egyet) ... kaptunk házi pogácsát, amit iszonyatosan sóóós volt !!!!!!! Brrr....  Most fullkomolyan szégyenlem a pofám, de képtelen vagyok ilyeneket megjegyezni, a rossebb tudja, mikor hol járok  :))) tudom, mikor emelekedik, mikor lejt és ennyi :) lehet diktafonnal kéne túráznom ::) Bakker :((

Elnézitek, ugyeee ????

Na, innen élveztem az egészet !!!! Imádtam, felmászni, nyüglődni, lejtmenet, mászni, gyalogolni,  fáj a térd, kitartás, még egy kicsi, mindjárt fenn vagy, stb.

Nagyon szép volt ez a rész :

Előttünk nem kispályás túrázók és ....  :))) kispatak, vízvétel :)

Az egyik fiúnak elgurult a kulacsa, kicsit mocsaras, vízes rész a patak miatt, mondta érte megy, de én pont mögötte voltam, evidens, hogy segítek neki, bár úgy éreztem nem akarja egy nőtől ezt elfogani :D 

Itt basszus már mászni kellett rendesen, de én ez nagyon bírom és szeretem is. Megyek a saját ütememben, megállni nem szeretek, inkább lehagyok embereket, de nem állok meg ha ők megállnak előttem, mert már nem jó újra felvenni a tempót.

Egy csomó beszámolót olvastam a túra előtt és mindenki azt írta, reszkess ember a Karancs előtt, mert kámagas :) Hát nem tom... nem hiszem, hogy ennyire necces, bár lehet, hogy futó ember írta, aki megfutotta. Nincs kizárva.

Nálunk semmi gáz :) Azt hiszem, de nem biztos, ez a Karancsi kilátó:

Felmentünk, nagy szél volt odafennt, de a  a kilátás élőben...csoda :) A mélység, a távolság....hogy kell videót beszúrni ??? Lehet elcsesztem :D

Innen tovább  P háromszög balra le :))) (Jó vicc) nem tom merre :)

... de szép rész !

Tán itt jutottunk el a vasúti felüljáróhoz és a kocsmához :)

Én levettem a cipőm és a zoknim, megtakarítottam a lábam, ittunk sört, én  egy kicsit, Ernő meg 1 liter !!!! de itt csak 1 látszik, csapoltat. Szomjas volt, de egy része víz szerintem jobb lett volna :D

Tanulság: láttam másokon olyan kamáslit, amit véd a kis kövektől... na olyan kell nekem !!!!

Állandóan belecsapom az apró köveket a cipőmbe, idegesítő megállni, kikötni a cipőt, újra jól !!! megkötni, ne szorícccson, ne legyen laza se... etecra.

Elég, útálom. Menni akarok csak.

Salgó vár (még jó, hogy előttem az itiner, onnan lesek :D)

Innen tovább a Somoskői vár felé, Petőfi kunyhó:

Itt találtunk egy kutat, ahol megmosakodhattunk végre, nagyon meleg volt.

Petőfi kunyhó:

Fenn:

Innen le, valami buszforduló... itiner Ernőnél.

Itt már segítség kell olvasni, értelmezni, de megtaláljuk. 

Na innen már nem tom, annyira egybe folyik már minden .... a lényeg, hogy baromira elcsesztük az időt, még a féltávnál sem vagyunk és több mint 6 óra eltelt, bazzz....ez  így nem kóser ! 12 óra a szintidő!!!!! 

Ja ez tök vicces :))) Videóztam, Ernő meg nem vette észre, azt hitte fotó készül, hiiii :)

Bele kellett húzni, de volt segítség, egy fiú, sapiban....kezében gps.

Itt mát fentvoltunk egy fennsíkon, mert sík volt a terep, és gyönyörú, csak a zöld és a csak a zöld és csak a zöld...

Nem ő volt a "húzóember", de ez a fiú volt, akiről beszéltem a fórumon, a négy napban túl egy xx kilin, túl egy 100-ason, most épp ezen az 50-esen, éjszakára megy  Sárga70-re, plusz a Samsungra át nappal.  Nem kispályás :D 

Ezeket onnan tudom, hogy azt hittem Ernő jön mögöttem, mert hátra szóltam, hogy tiszta Hortobágyi feeiling! csont meleg, erre a fiú válaszolt vissza:) Már előtte is néztem őt,  hogy le van égve a vádlija, mert mit is láthatnék magam előtt egy túrázón... az meg tuti, hogy nem most égett le... így megjegyeztem neki, mire ő meg elmondta miken van már túl és mire megy még :)))

Áááá, de kemény !!!

A "húzóembert" követtem, le nem akartam maradni, hisz be kell hozni valahogyan a lemaradást, ő meg ment mint álllat :))) Ernő alig bírt a nyomomban maradni.  Na ez volt a legjobb taktika, mert még futottunk is :))) Nekem ment, könnyedén beszélek és futok, rajtam csak egy deréköv kulaccsal, Ernőn hátizsák...hát neki necces !! De dícséret, mert nagyon kitartott !

Nem tom mennyi volt kilire, de jó pár km. Nagyon jól ment a fickó, nagyon nehéz volt a nyomában maradnom, épp ezért futottam, de basszus ő is futott ::)))

A lényeg, hogy nagyot lendítettünk így a dolgon !!!

Aztán egy részen Ernő nézte az itiert, ő volt a Winnetou, de már olyan fáradt volt,  hogy azt mondta kész, majdnem eldobta, ő nem tudja merre kell menni, nem tudja felfogni ... kis hiszti :))

Jó, muti !!!!

Megnéztem, elolvastuk, értelmeztük, kitaláltuk, mentünk :)

Aztán jött ez meg az, meg a vadkarítés. Na azt kellett követni, de több kilin keresztül.

Aztán egyszer csak felfelé, azt hittem sosem érünk fel, mert nagyon hosszú volt, de az itiner azt mondta a mellett kell menni a végéig, akkor ott kell menni, Ernő egy részen már neccesnek érezte, de ott volt a sárga, úgyhogy no para :)

Mentünk mint a gép :) 

Na aztán jött a fekete leves a végére :)))

A piros kereszt jelzésen.... nyilván nem véletlen a jelzés :D Elősegélyes túristaút :D

Jó erős emelkedő :) Nyomtam, mentem, mint a gép, két pasit lehagytam, álljon meg  fene

.... majd ha felértem ! 

És elértem :)) Itt is volt ell.pont , de felírós.

Felérek.

Azt mondja egy ott ücsörgő pasi :

- ott van a fán ! 

- Jó látom - mondom ! (azt hittem a piros kereszt jelzésre gondol)

Aztán gondolkodtam... minek mondta ezt.

Aztán míg Ernőt vártam, hogy felérjen, rákérdezem, mi van a fán??? Mert ugyan néztem, de nem láttam semmit :) Megmutizta, de nem értettem (kezdő túrista :D)

Azt mondta: 369....

Négyszögben kilenc kocka, abból háromban 3 karika. Ez meg mi a rosseb????? 

Aztán leesett  mi az 369 ::))  Ilyennel még sosem találkoztam, felírós számmal igen, de ez nem az volt :D Na megint tanultam valamit !

Innen már tovább a vöröskereszten a köv pontig, figyelni kellett nagyon a fákon a jelzést, mert a nagy avar miatt nem látszódott semmiféle ösvény. 

Nos, elfogyott a víz is.... Ernő nagyon ki volt tikkadva, nagyon el volt fáradva, fájtak a combjai már régebb óta, igyekeztem bíztatni őt, hogy nagyon ügyes és nem sok van már hátra, kitartás !!! 

Elérkeztünk egy pontra, tán az utolsóhoz a cél előtt, ahol már le kellett ülnie, mert nem érezte jól magát, a víz elfogyott. Voltak olyan kedvesek a pontőrök, hogy nekik még volt egy kevés saját és töltöttek belőle a kulacsomba és egy kicsit a flakonba. Itt már nekem sem volt innivalóm. 

Mire megkaptuk a vizet, Ernő azt mondja, hogy van még egy sör a hátizsákban, mire én úgy megörültem, mert azt hittem nicsen már ... így előkaptam, de már későn kaptam észbe, mennyire ciki, hogy vizet kértünk, erre meg előhúzok egy doboz sört, és kinyitom...hát szégyeltem magam nagyon, de  nem tudtam, hogy van még.... Most már mindegy :(

De még mindig szégyenlem a dolgot.

Mindig mondom Ernőnek, hogy bedagad a kezem a vége felé (20-30-as táv), de nem is értette miről beszélek,viccet kreált belőle, pedig nagyon nem az ...bezzeg most !!! Neki is ugyanúgy bedagadt a lógatástól. Legalább megtapasztalata :D Nem kellemes, feszül az egész. 

Innen már picit későb le kellett térni az útról, kék szalaggal volt jelőlve a városba vezető út. Itt már nekem kellett nagyon figyelnem, mert Ernő már nagyon fáradt volt, ha lefelé nézett a lába elé, akkor már szédült :( Majdnem sikerült eltévedni ismét, de még idejében észrevettem, hogy amott van a kék szalag. Egy részen Ernő bepánikolt, hogy nem jó helyen megyünk, mert szerinte már rég a városban kellele lennünk. Én úgy éreztem nem térünk le a kék szalagről, de mondtam, hogyha így érzi, akkor hogy megnyugodjon, menjünk vissza az uccsó szalagig. Végül nem kellett, mert jól mentem :)))  Már eddigre nagyon elfáradt, de már tényleg nem sok volt hátra.

Végre beértünk a városba, ott még navigáltuk magunkat az utcákban. Egy-két járókelőt meg is kérdeztünk, hogy merre kell menni :D

Na a lényeg, hogy végre megláttuk a Galcsik fogadót..... ránézek az órámra ... tudom 12 óra a szintidő ... mit látok ?????  

Azt látom 11:59 óra az eltelt idő ... Ernő ! basszus  F U T  Á Á Á S  !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak pár tíz méter, de nyomás :))  KÉtszer néztem közben az órámra, 11:59, de nem tudtam,  ??? másodperc :D 

Így is, úgy is megkaptuk volna a plecsnit, de nekem számít a szintidő ::)))

12:00:04 nél stopp :) Épp felértem a Galcsik fogadó lépcsőjén.  

Odamentünk a célasztalhoz....mikor megláttam a szép kék szalagos plecsniket a gazdájukra várva az asztalon sorakozni, amiből egy az enyém !!!! egy Ernőé, elszorult a torkom, könnyek szöktek a szemembe (ezeket titkolni szoktam :D), szóval megint átjárt az ismerős érzés, hogy ezt is elterveztem  és meg is csináltam, amolyan gőzkieresztős érzés :D

Megcsináltuk !!! 

Megkaptuk a plecsnit, az oklevelet, az elismerő kézfogást, miközben én már a következő kihíváson törtem az agyam :) 

Ernő azt kérte, várjak még pár napot :D

A táv 50,8-ra volt írva, én 54,26-ot mentem/tünk az eltévedéssel, a szint 2141 méter, ami helyesnek bizonyult.

A táj nagyon szép, mintha nem is Magyarországon járnál !  Ajánlom ezt a túrát azoknak, akik   épp egy 50-esre vágynak. A szint sem gyenge szerintem. 

A kocsiban megettük a maradék két kiflit, közben nekivetkőztem :)

Levontam a tanulságot:

 - min két kulacs innivaló kell, és egy túrás deréköv, amibe a kajám is elfér, ne Ernő cipeljen mindent...(megvettem :)

- én készültem géllel is, de neki is át kell gondolnia az evést és a frissítést ! Amit csinál, az nem jó szerintem.

- Nem hozhat legközelebb ilyen hátizsákot, ez nem túrára való, ezzel futni nem lehet.

-Komolyan kell venni az elején is a szintidőt, nem kell elfényképezni, stb.

Szóval ha kell a T100 ... már pegig kell !!!  akkor át kell variálni a dolgokat, de ebből a túrából is jócskán tanultunk !

Jól bírtam, jól is ment,  még futni is tudtam többször, de a 100-ra még gyúrni kell, mert annak is szintesnek kell lennie :D  Vízhólyagot sem szereztem, a lábam, a térdem, az ujjam is rendben volt :) Az elején az egyik lefelé futásnál talán meghúztam a hátsó (combhajlító??) izmom, mert nagyon sokáig fájt, de nem törődtem vele, aztán az is abbahagyta. 

Ez az első ilyen hosszú távom és büszke is vagyok magamra :))

Felhő hazafelé :)

Hát :) Hát erre már rájátszott a másnapi dunabícs, de a túrán is leégett már, estére már vazelin és tetrán is simogatta-