Bartina-túra futva.. néhol sétálva, megálldogálva, egy-egy emelkedőn az oxigént igen csak hiányolva (Levegőt!, de ez már József Attila), szép erdei részeken áthaladva.

Szombat reggel/hajnali 5:00, szól az ébresztő.. sokminden átfutott az agyamon, konkrétan az, hogy futni szeretnék, az nem annyira.. :-) Aztán nyugis reggeli, készülődés, és mire 7 órára odaértem az 5-ös iskolához, Principe (markus0413) már ott volt, aztán még egy rövidke várakozás, és megérkezett Pátyalsó Zoli is, akivel először találkozva az Edzésonline-os ismeretséget követően, 7:45 magasságában 3-an nekivágtunk a 27 km-es táv teljesítésének.

A fiúk nagyon jól bírták, ellenben én, mintha ezzel a vállalással egy totál víz nélküli medencébe ugrottam volna, totál fejest.. Na, mindegy, kellenek a kihívások, de közben ecce-kécce’ azért felmerült bennem, hogy „de ekkorák?!”

A „Szekszárd – Sötétvölgy – Kakasd – Haramia-forrás – Bükkös-erdő – Gurovica-hegy – Szekszárd” útvonalon végighaladva a talajviszonyokat illetően volt minden: aszfalt, földes út, füves szakasz, avar, és.. dagonya a köbön. A frissítőállomásokon finom tea, csoki, alma, utóbbit egészen a Haramia-forrásig utaztattam, ott gondosan megmostam :-) és McDonald’s híján az „alma forrásvízzel” menüt toltam le. Utóbbi igen, igen jól esett!

Emelkedőkből nem volt hiány, a legemlékezetesebbnél – hogy pontosan melyik szakaszon volt, már nem is tom – azt hittem, falnak megyünk. Szó se róla, nagyon szép volt, de itt már eljutottam arra a pontra, hogy ha nem futok, hát, oké, nem sétálok, még ez is oké, de mi lesz, ha visszagurulok?! Megúsztam :-)

Folytattuk tovább utunkat, beszélgetve, fényképezgetve, jót futókirándulva! (A keskenyebb ösvényeken, szurdikokban néhol összetorlódó túrázóknak ezúton is örök hálám a „kényszer”pihenőért.. :-)

Közeledve a célhoz, sajna a bal térdem úgy döntött, elégvót’! Beakadt, fáj, nem bírta a strapát. A sétát és a kocogást váltogatva dél után nem sokkal visszaértünk a sulihoz, mondjuk, hogy az az előtti lépcsősor mennyire hiányzott, azt most inkább hagyjuk.. (Az akadálymentesítés az smafu?!) Szóval, ha a 30 méterrel távolabbi Penny a versenyközpont, lehet, hogy feladom :-)

Kitűző, oklevél, gesztenye rudi, víz, tea.. de ami a legjobb volt: leülni! :-)

A suliban még megpihenve – és kiegészülve a szintén 27 km-t teljesítő Kárpáti Józsival :-) – még beszélgettünk kicsit, aztán lassacskán mindenki hazaszállingózott.

Telikád forrófürdő, extra nagyadag sajtostészta (vagy tésztás sajt?! :), Richtofit-es masszázs és 2 óra szunya volt a rehab-program. A bal térdem, bokám kicsit még odavan, de Spar30 után megvolt a Bartina27HARD! :-)

Princike, Zoli, köszi az együtt-futótúrázást, no meg a türelmet a tempó(m)hoz! Azé’ néha, pl. a Haramia-forrásnál, majdnem sikerült meglépnem fergeteges iramban.. ;-)