Kis csapatunk ezen a napon igen korán ébredt majd indultunk útnak mivel még igen sok Km volt hátra. Elösszőr is el kellett jutnunk Bihar füredre. Oda meg is érkeztünk majd egy rövid szerelés szerelékelést követően elindult a Bihargós különítmény (7-en mint a gonoszok) A Csodaforrás felé. A forrás jégcsapokkal tarkítva tárulkozott elénk és mutatta meg téli szépségét. Ekkor még senki nem is gondolta milyen és mennyi csodás látnivaló vár még ránk.

A forrást elhagyva elindultunk a Mezőhavas irányába az út szép télies hóval borított hegyoldalon haladtunk felfelé. A hótalpakra ekkor még nem volt szükség a bakkancsok elegeknek bizonyultak. A Mezőhavast elérve nem csak az elénk tárulkozó csodás látványban gyönyörködhettünk de Szél úrfi is tudatta velünk, hogy jelen van és szándékában áll elkisérni bennünket utunk során. Aztán szép lassan mindenki talpalt és felkerültek a bakancsokra a hótalpak is :-). A járást megkönnyitette de sajna a kilátás sokszor az elénk és közénk tornyosuló felhők akadájozták némiképpen. Haladtunk továb a Bohodei nyeregben, majd az Istenek-havasa (1654 m) csúcsa mellett haladtunk tovább. Ide nem szaladtunk fel mivel még a java hátra volt a túrának így ez most kimaradt.

A Hideg-kút forrásból (1620m) a fáradt vándor ihatott és meglepően friss de nem túl hideg vízzel olthattuk szojunkat. Köszöntük is a hegy nek hogy még ebben az időben is ellátott bennünket jótékony nedüjével!

Utunk során mindenki azt gondolta a civilizációt végleg magunk mögött hagytuk legalább egy napra. Azonban tévedtünk mert a hószánosok csapata bukkant fel (8-12) és haladtak el felettünk megtörve a természet csendjét! Aztán amikor tovább értünk egy nem igazán kedvderítő látvány tárult elénk. Az egyik mootorosszán a borókák fogságában ragadt! Azért a természet megbosszúlta az ellene vétkezők bűneit! A szánosnak nagy szerencséje volt hogy pont arra mentünk így 7 túrista és a szános kirángattuk a szánt aki ezt követően hálával búcsuzott a csapatunktól. Ekkora szerencse ritkán van egy életben azt beszéltük.

A havasokat a Kopott csapás nyergén hagytuk el és folytattuk utunkat a Pádis felé. Utunkat egy lesatírozott a volt Cáráni úton folytattuk ami nem is volt olyan kalandmentes mivel igen meredek lejtőn ereszkedtünk lefelé persze a hó nagysága nem igen csökkent :-) így a hótalpak még mindig hasznos társaknak tüntek:-) Majd átkeltünk egy szurdokon aminek aljában patak csörgedezett és fel a meredek szinte függőleges partján. Ezt követően ereszkedtünk le a Fortuna ligetbeahol egy kis energiát pótolzunk, majd haladtunk be az Aragyásza barlangba.

Az igazi csoda itt tárult elénk a patak meder befagyva minden csillogott mintha egy gyémántokkal kirakott barlangba cseppentünk volna oly meseszerű volt hogy az ember el sem tudja hinni. Egy kissebbfajta kiállítás tárult elénk. A mennyezetről a talajszintig oszlopos jégcsaptömbök mutatták, hogy a barlangnak van vízhozama. Megfagyott zuhatagok, tarkították utunkat, volt ott család akik sétálnak a mezőn, gleccserszerű megfolyások, álló tömbök, madarak, és még a mennyezeten egy szarvasbogarat is felfedezni véltem :-) A látvány leírhatattlan volt mesebeli körülményekkel!

Azonban sajnos ezt a csodát muszáj volt elhagyjuk, mivel a sötétség hamar ereszkedik ebben az időszakban. Azért még visszanézve sikerült egy szép képet csinálni a Babilon kapuról! A kis csapatunk itt ismét hótalpat kötöttö a bakancsra és elindultunk a tovább mire a Varasó házhoz értünk a sötétség angyala teljesen körbefont minket. A hét fejlámpa által kibocsájtott fényen kívűl más fényforrásra nem számíthattunk mivel a csillagokat sürű felhők takarták el szemünk elől!

A Varasó réten haladtunk tovább majd a Boga kilátó alatt haladtunk el és érkeztünk a pádisi útra és a bogába a kék-fehér túrista úton jutottunk le. Igazi csemege a végére maradt mert egy kb. 100-150 m szakaszt a túristaútról letérve a patakmederbe le és a pádisi útra fel tettünk meg igazi csemege volt a nap záróakordjaként. A szállásadónk meleg lakókocsikkal várt bennünket ahol a megfáradt vándorok lepihenhettek egy kis időre :-) Ezen a napon 25 km tettünk meg azért egy kicsit elfáradt a csapat!

A második napunk!

Reggeli ébredést követően gyors pakolás majd némi kalóriapótlás után elindultunk a kék fehér kereszten lefelé a Boga telep irányába, majd egy éles jobbos után felfelé haladtunk a Csonka kő irányába a kilátás magáért beszélt a gerincen haladva elérkeztünk a legmagasabb pontjára ahonnan az egész Boga telep tárulkozik a turista szemei elé, ezek után utunkat a Háromkirály vízesés felé vettük. A vízeséshez érve a víz zuhatag helyett jégzuhatag tárulkozott elénk az átmérője több méter nagyon impozáns látványt nyújtott. Kis várakozást követően mentünk tovább a lenti vízeséshekhez ahol hasonló csoda fogadott bennünket. A természet mindig tud újat és csodálatosat produkálni az ember segítsége nélkül!!!!

A Háromkirályt elhagyva leereszkedtünk a Boga völgybe majd meglátogattuk Schmidl vízesést ahol szintén a teljes zuhatag jégtöbbe fagyva mutatta szépségét. A látvánnyal nem tudtunk betelni, de sajnos rá kellett döbbennünk, hogy utunk sajnos itt végetért és vissza kell induljunk mert a tervezett túránk ideje lejárt.

Így telt a február első hétvéégéje ami azt hiszem örök élmény marad a túrán résztvevőknek.

Ez egy igazi "Téli csemege Atitól" volt

 ui.: pár kép izelítő gyanán:   http://www.edzesonline.hu/index.php?page_id=9&action=list¤t_album=4275

A képeim között keressétek!!!!!