nyugodtan nyafogj, a blog arra való, hogy leírd a gondolataid, érzéseid. :)

azért is jó, hogy leírod, mert innen kívülről bizony teljesen másnak látszik a dolog. mert határozottan látszik a fejlődés! :)

de hogy megpróbáljam megmutatni neked, hogy én hogy látom innen: mi történne, ha összehasonlítanád a mostani edzéstempóidat (azonos pulzus mellett) a 3 hónappal korábbival? akkor még 8 percesben se tudtad belegyaloglás nélkül a szigetkört. most a 8p-es, sőt 7:30-as tempó 162-es pulzuson megy, és ez a pulzus elég alacsony ahhoz, hogy jól is érezd magad mellette!

az, hogy néhány hónapja edz vki, az még csak egy eleme a dolognak, ezen túl befolyásolja a fejlődés gyorsaságát a nem (férfiak 10% előnyt elkönyvelhetnek kapásból), a sportmúlt (elég sokan sportoltak vmi mást korábban is, még ha nem is komoly szinten, de ez is segít), életkor (20 éves gyorsabban fejlődik, mint 40 éves), sőt még az is, ha valakinek van felesleges testsúly, amiből le tud adni.

természetesen az edzések is számítanak, illetve azok számítanak legtöbbet egy idő után. 3 hónap alatt persze még nem ez a legjelentősebb tényező, de pár év alatt már igen.

arról, hogy jól edzel-e, szerintem túl gyakran kihajtod magad, a tempófutásokon kívüli edzéseken sokkal jobb lenne valahol 165 alatt tartani a pulzusod. (ennél konkrétabbat csak további információk alapján tudna mondani egy igazán hozzáértő). de ettől függetlenül az elején így is lehet fejlődni, mint ahogy te is fejlődtél, csak sokkal kellemetlenebb érzés.. viszont egy idő (néhány hónap) után a kihajtós módszerrel már stagnál az ember. szóval talán pont jókor váltasz a picit lassabb tempóra most :) néhány hónap, és gyorsabb lesz ez a tempó.

és hogy egy edzés során sokáig tart amíg kellemes lesz: az egyértelmű h a bemelegedésnek túl gyors tempó miatt van. ha jól emlékszem, te is írtad, h sokkal kellemesebb, amikor igazán lassan indulsz neki.

a legfontosabbat nem is láttam..hogy attól félsz, h ennél már nem is lehetsz jobb. hogyne lennél jobb. folytatod az edzéseket, és 1 év múlva már csak nevetni fogsz a kételyeiden :)

Igen, az lehet, hogy túl gyorsan akartam gyorsabb tempót, ez most is így van: úúúúgy szeretném már! :)

Most ennek az edzéstervnek az utolsó harmadában járok, minden héten van 2 gyorsítóedzés benne... Pont azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy november, december, januárban kellett volna lassúakat futni és február - március valami gyorsító jellegűt. Ennek persze már lőttek, meg az ember mindig vissazfelé okos.

Én ugyan nem böngésztem az edzésnaplódat, de annyit bíztatásul tudok mondani, amit dr. Zakariás Géza mondott nekem, ha nem is ugyanezekkel a szavakkal: amíg kezdő vagy mindegy mit csinálsz, fejlődni fogsz :)

Az én megjegyzésem még ehhez pedig az, hogy a szorgalmas munka mindig meghozza gyümölcsét!

szerintem nincs jelentősége a sorrendnek, ha mindenáron gyorsítót akarsz futni, akkor mindegy, hogy január vagy február :)

stojesz: meddig kezdő az ember?:)

Monerd, hogy az ember meddig kezdő, azt nem tudom. Én a képességeimhez képest - ez aztán képzavar - még kezdőnek tartom magamat.

Kedves Töprengő!

Az élet tele van nagy rejtélyekkel, s sokan szeretünk rajta elgondolhondi, s szerintem ez helyes. Csak arra vigyázz, hogy mindez ne szegje kedvedet, s biztos vagyok benne, amit már írtam a tavasz sok fejlődést hoz az életedben.

Köszi Forgi. Alig várom! :)

Hajlamosak vagyunk türelmetlenkedni, kételkedni magunkban azonnal ha valami nem épp úgy alakul ahogy elképzeltük. Talán te nem látod, de tényleg van ám ott fejlődés és tuti biztos, hogy még sokáig lesz is. Ahogy Monerd is írta, elég sok tényezőtől függ, hogy milyen tempóban fejlődsz. Aki nem vagy nagyon rég sportolt annak lehet hogy hosszabb időre van szüksége, mire a szervezete érezhetően rááll az újfajta terhelésre.  Ne add fel!

Azt olvastam valahol, hogy az tekinthető kezdő futónak aki nem tud lefutni megállás nélkül 30 percet, a sebesség ebből a szempontból mindegy!!!

Tehát mint látom te már nem vagy kezdő mazsola! Ezután tilos ezen kifejezést használni magadra!!!

Ha ez a 30 perces dolog igaz, akkor én a kezdő futó fázist átugrottam :))

Szerintem egyetlen dolog számít, hogy életed hátralévő részében rendszeres edzésben maradj. Ha gyors gyors, ha lassú, akkor lassú, ha gyaloglás vagy más mozgásforma, akkor az, teljesen mindegy. 10 k a day keeps the doctor away :-) de még 5 is.

Annyira mindegy, valaki nyolc, hat vagy négyperceseket fut, ha megtalálja benne az örömöt. Gyorsabban futni, mint ahogy tudunk, azért veszélyes, mert a végső célt, az egéyz életünkben mozgásban maradást áshatja alá, sérüléssel vagy frusztrációval. Amíg nem az élmezőnyben vagy, addig amúgy sem jegyzik sehol a sebességedet. Olyan célt kell választani, ami neked kihívás, de nem rokkansz bele testileg vagy lelkileg. Hogy ez hány perc vagy hány kilométer, teljesen mindegy.

Persze magamra nem tudom alkalmazni ezeket az okosságokat, ezért mondom, hogy nekem az edzés egy káros szenvedély. :-)

Elgondolkodtam rajta mit is írhatnék, amit még nem írtam le Neled.

Ha az életed egy feladatot ad neked, meg kell próbálnod teljesíteni. Hát Te most megkaptad, meg kell tanulnod türelmesnek lenni magaddal. Lehet, hogy eddig egy teljesítménykényszeres asszonyka voltál és olyan feladatokat oldottál meg ami könnyedén ment, a futásra ez nem lesz igaz.

Én látom  a fejlődést, most már csak azt kívánom, hogy nyíljanak ki a Te szemeid is és lásd meg azokat a pici javulásokat, ami mi is látunk.

Csak bátorítani tudlak, mert amit elértél eddig azért nagyonis megdolgoztál. Olyan nincs, hogy  a befektetett munka nem térül meg, de van akinek lassabban kamatozik.

Nem, dehogy nem akarom feladni. :)))

Abban igazatok van, hogy valószínűleg egy kicsikét görcsös vagyok és nagyon türelmetlen is. (Tündüs: a teljesítménykényszer talált, süllyedt, ez a természetem, ezen nem hiszem,hogy tudok lényegileg változtatni...)

Bozót, a kételkedés is valamiért állandóan ott van, és akkor jön, hogy 'csakazértis'. Valahogy a sportban ez másképp működik, és mivel korábban soha nem sportoltam, ezt most fedezem fel. És igen, Miki, edzésben szeretnék maradni a hátralévő időben is, szóval kénytelen vagyok megadni magam annak, amit bírok és ahogy. Azt hiszem, az az élmezőny dolog soha nem következik be, de nem is célom, szóval ebben is igazad van.

Ferenc, szerintem még kezdő vagyok, én valahogy annak érzem, talán mert a sok "miért" és "hogyan" nem hagy nyugodni.

Sokat segítetek a töprengésben, ez nagyon jó! :)))

Először nem tudsz 1 kört se lefutni, aztán 2 már megy, azután 3 megvan de fulladok, azután már kp.tempó mellett sem fulladok,de nem bírja a térdem, azután sikerül a jó futótechnikát is elsajátitani,kikisérletezni, már a derekam sem fáj, na most 1 kicsit növelem a távot, majd 2 havonta még 1 kicsit, most már a kellő futások közti  pihenésre is figyelek, jé: bemelegités és nyújtó levezető gyakorlatok is vannak?- először lefutod a hivatalos távot magadnak(meg tudom csinálni)- elmész az első versenykére(milyen jó közösségi élmény)- most már nem szabadulsz....gyorsitani szeretnék  ...ehhez bele kell fektetni a kilómétereket nincs mese - pár év után nem ismersz magadra utána meg abbahagyni már nem érdemes.

Szóval kitartás, türelem.... csak magaddal küzdj!....a többi jön magától!

Sportbaráti üdvözlettel: Zoles

Kétszer megnéztem, hogy biztosan nem valami más Miki írta-e azt a hozzászólást (aztán elolvastam az utolsó mondatot is :P    De persze igaza van!

Először is: stojesz egyik hozzászólását a következőképpen olvastam: "a szorgalmas munka mindig meghozza gyümölcsLÉT" :)

Amúgy én is azt mondom: úgy jó edzeni szerintem, hogy az ember ne szenvedjen. Persze ha keményen dolgozol, szenvedésnek tűnik, de ha utána azt mondod: ej, de jó kis edzés volt, na akkor rendben van minden. Mikivel értek egyet: a célokat jól kell kiválasztani, hogy sikerélményed legyen. Ha a futás meghozza a boldogságot, akkor nem lesz gond a motivációval, s akkor nem leszünk türelmetlenek sem. :)

Értem én és nagyon jólesik, hogy ennyien hozzászóltok és bíztattok. És azt is látom, hogy mennyire igazatok van.

Csak tudjátok, amikor futok, ránézek az órára, vagy valaki leelőz és akkor nem mindig van önuralmam azt mondani, hogy nem baaaaj, én tartom ezt a tempót. Hanem inkább arra gondolok, hogy ez gááááz, gyerünk egy kicsit gyorsabban. Persze, hogy kifulladok. Vagy megyek edzésterv szerint, csinálom az x perces éppen adott lendületes részt, kicsit belehalok, hazajövök, feltöltöm, és mit látok? Hogy a tempó, amivel úgy megszenvedtem, olyan szinten van, aminél szinte mindenki gyorsabban fut, még ha lassú, kényelmes tempóban fut is.

Tudom, nem kellene törődni vele, én én vagyok, magamhoz képest kell mérni a fejlődést, a haladást és nem másokhoz viszonyítani. Igyekszem ezt elsajátítani.

És félreértés ne essék: szeretek futni! :))))

"Tudom, nem kellene törődni vele, én én vagyok, magamhoz képest kell mérni a fejlődést, a haladást és nem másokhoz viszonyítani. Igyekszem ezt elsajátítani."

Bár Mikiék is elmondták,a te saját tollladból származva az igazi....

Az embernek tudni kell a korlátait,bármilyen szinten is vagy,mindig lesznek nálad jobbak,gyorsabbak,erősebbek.

Jó dolog a versenyszellem,mert hajt,de én is sokszor elgondolkodom,hová ez a sok edzés....Úgyis vannak nálam sokkal szerencsésebbek,akik fele ennyi munkával is gyorsabbak...Néha peddig nyomasztóan hat rám az esélyesség,ha igazán erős vagyok...Nem azért versenyzek,hogy mindenáron győzzek,hanem hogy aznap azon a versenyen kiadjak magamból mindent,mindent,amit az edzéseken szenvedve végigcsináltam....A versenyeken azokra a pillanatokra gondolok,az ad erőt,hogy ne adjam fel,mert edzésen sem adtam fel.

Szeretek edzeni,nem csak azért csinálom,hogy versenyeken jól szerepeljek,hanem mert örömöt ad.

Ha neked is megadja azt az örömöt,amit mondjuk egy horgásznak  a pecázás,egy kertésznek egy szép virág nyílása,és közben elfelejted minden gondodat,kikapcsolsz,megtisztulsz akkor jó úton jársz,bár lehet csak kis lépésekkel tudsz haladni...DE HALADSZ ELŐRE.

ÍRtad,lehet értelmetlen volt az edzésterv,hiba...Amit lefutottál,az mindig ott lesz a lábadban...Az edzés nem vész el..

Végszó:rövid történet:

Volt feleségem extrém adottságú,kivételes genetikájú volt...Én már közel 10 éve testépítettem...Nyaranta láttam kint Domboriban egy szál bikiniben,és eszméletlen volt 25 évesen...Mondtam a fiúknak,ezt a lányt kellene lecsábítani a terembe...Atléta alkat vékonyderék,csípő,széles váll-hát,edzés nélkül izmok...Hát,megismerkedtünk,és levittem a terembe edzeni,tetszett neki,nagyon jó mozgáskordinációja is volt,hamar,gyorsan belejött,és még jobban látszott,az isten is bodysnak teremtette...Engem nem,őszintén,ezt tudtam mindig...De keveseket azokból is akik versenyeznek.Szóval vagy fél éve járt már,amikor a terembe lejött 2 kiscsaj,átlagos szokásos alakkal...Kérdezik Juditot,miután egész edzésen csak bámulták,mit csinál,és milyen formában van/Rubint Réku egy csapott vállú béka/:-)

hogy te mennyi ideje jársz?..Judit mondja:fél éve...Úristen,mondják,itt fél év alatt így lehet kinézni????

Hát,hetekig nevettem rajta,amikor mesélte....

Nem mindenki születik bajnoknak

De a sport nem csak a bajnokokról szól....

Kis célokat tűzzél ki,nekem is megmondta a háziorvosom:Tibor,vigyázzon,mert 40 felett csengettek,csak leépülés van...

Becsüld meg te is hát,hogy ezzel szemben mégis JAVULSZ!!!!!!

Jaj, Tibor, ez a 40 felett... :( De elfogadom, tudom. :)

"ÍRtad,lehet értelmetlen volt az edzésterv,hiba...Amit lefutottál,az mindig ott lesz a lábadban...Az edzés nem vész el.." Ez is igaz, így nem gondoltam még rá. Meg persze a többi is, és azért valahol megnyugtat, hogy néha más is nyűglődik.

:)))

Rendben, kis célok.

annyi okos dolgot elmondtak már előttem, a lényeg szerintem is maga az út, hogy csináld, tök mindegy milyen tempóban.. ismerek lassú hosszútávozókat, aki örömüket lelik benne rohanás nélkül is... én egyébként általában szembefutok a többiekkel, így nem tudnak leelőzni :-)

Mindenki nyűglődik,mindenki bizonytalan,hogy jó úton jár-e...

Aki biztosan tudja magáról,hogy na ő aztán biztosan,tévedhetetlenül jó úton jár,,,,Na,az az őrült...

Ennek szerintem Mamba örülni fog,ha olvassa egyszer..:-)

idézgetek kicsit és válaszolok.

"Annyira mindegy, valaki nyolc, hat vagy négyperceseket fut, ha megtalálja benne az örömöt. Gyorsabban futni, mint ahogy tudunk, azért veszélyes, mert a végső célt, az egéyz életünkben mozgásban maradást áshatja alá, sérüléssel vagy frusztrációval. Amíg nem az élmezőnyben vagy, addig amúgy sem jegyzik sehol a sebességedet." ---- ...nana nem biztos h azért akar vki gyorsan futni h az élmezőnyben legyen, főleg ha arra amúgy sincs esélye:)

"Csak tudjátok, amikor futok, ránézek az órára, vagy valaki leelőz és akkor nem mindig van önuralmam azt mondani, hogy nem baaaaj, én tartom ezt a tempót. Hanem inkább arra gondolok, hogy ez gááááz, gyerünk egy kicsit gyorsabban." --- annak idején állandóan előztek amikor 8p-es tempóban edzettem a szigeten. de soha nem volt kísértés, h menjek az illető után, mert nekem a cél nem az volt, hogy tartsam mással a tempót, hanem hogy a pulzusmérő órán minél kisebb számokat lássak. szóval ez a pulzusos játék remekül elterelte a figyelmem másfelé! :) és ezért nem is frusztrált az se, h előztek mások.

Monerd,vártam,hogy gyere:-)

Mindenki más,ha téged ennyire nem kap el a hév,nagy az önuralmad....

Én mindig rákattanok,ha valaki akár brngán,akár futásban elhalad mellettem...Jó persze futásban nem egy Csillag Balázs mondjuk,de egyébként bárki lehet....:-)

Brielnek még azt tanácsolom,felejtse el a kötött edzésterveket,legyen rugalmassabb...Ha jól esik,jól érzi magát fusson hosszabbat is néha,ha nem akkor esetleg rövidítsen.A kötött előírt távok sokszor stressz szerűen hatnak,én nem vagyok híve.Akkor futok esetleg hosszút,amikor rá sem készülök,de futás közben érzem,hogy nincs határ...Na azért nekem így 2 hó után max 20-ig esik jól...Most ennyire vagyok kalibrálva.De nem is tűzök ki olyan célt,hogy versenyen mindenképp az idén maratont fussak...Lehet meg tudnám csinálni,de nem abban a tempóban,amit én elvárnék magamtól valószínű,fejreállnék 30km-ig biztosan a tempótótl,lassabban meg nem futok...De félmaratonon ígérem fogtok velem találkozni....

Ismerek három futót is, akit rossz példaként állíthatok. Mindhárom jó futó volt, de azért nem elit. Olyanok, akik szerint a négy percen kívüli tempó nem komoly futás, de azért olyan túl sokkal nem tudtak azon belül. Szóval futották ezt  tempót, félmaratonok, néha esetleg egy maraton is, aztán megöregedtek, itt ott megfájdult, és már nem ment. Kettő teljesen abbahagyta, pedig előtte gyerekkoruk óta, évtizedeken át futottak, a harmadik titokban üldözi még a négyperceseket, de sosem indul már versenyen, nehogy mindenki meglássa, hogy már nem úgy megy.

Az a baj, hogy minél jobb valaki, annál jobban zavarja, hogy miért nem még jobb. Ördögi kör, nem kell belemenni. Boldogok és testileg-lelkileg egészségesek a hétperces futók, akik nem is akarnak gyorsabbak lenni.

orbea orca: önuralom? simán csak másról szól számomra az edzés :) azért kedves vagy :)

amúgy kötött távokat én se szeretem, én idő alapú edzéstervet követek, nem táv alapút.

milyen tempót vársz el magadtól maratonon?

miki: az az ő bajuk, ha félnek attól, hogy meglátják h megöregedtek... :) én nem így gondolkozom erről... vannak céljaim, ha azokat elértem, akkor elégedett leszek, és kész, nem próbálok én az olimpiára kijutni :)

amúgy szerintem futás a 4p-esen kívüli is. a 7p-es is. a 8p-es is. sőt a 10p-es is. tudok 10p-esben futni, legalábbis amikor próbáltam, sikerült:)

Monerd,én egysebességes futó vagyok:-)Te sokkal előrébb jársz,így természetes,hogy edzesz gyorsító szakasz intervall edzéseket,egyebeket,ami nekem talán még tavasszal is korai lesz,egyelőre km gyűjtés van.

Ezért nem is nagyon megyek lépcsőzni,mint az egyesület,épp elég intervall nekem a néhány dombocska.

Ha gyorsabban futnék 5-10%-al,akkor lehet csak 1-2km-ig jutnék....Ha meg ennyivel lassabban,akkor úgy érzem nincs meg az üzemi hőfok,merev vagyok,főleg ebben a hidegben.

Nekem sem távra,sem időre kötött edzéstervem nincs.Persze irányvonal van,de az adott aznapi formám határozza meg,hogy többet futok,vagy kevesebbet.Most arra vagyok képes,így alapozás közben súlyzós erősítő edzésekkel is leterhelve,hogy 15-20km közötti távig tudok 5 percen belül futni km-eket.Utána is menne,de csakúgy mint bringán hosszabb távokon el kezd égni a talpam....Pedig nem kicsi a cipő,nincs szorosra húzva,ami igazán okozhatná....Szóval innéttől kezdve majd féltávot a maratonból így kellene fussak,hát,azt köszönöm szépen,de nem vállalnám be.Lehet persze,hogy melegebben ideális15-20 fokban nem lesz ilyen gondom.

De ha érzem ha majd jobb időben futok hosszabbakat,hogy nem csak ez akadályoz a teljesítésben,hanem maga a táv annak ellenére,hogy bringán sok edzésem 5-6 óra,akkor nem vállalom be a maratont.

Elég nekem a fél is,elvégre én bringás lennék,vagy mi a szösz..:-)

Bringa az más...Ott azért több sebességes vagyok én is:-)Megyek lassabb edzéseket is,persze az igazi öröm túristásat sohasem...És megyek nagyon gyorsakat is,Ott tudom,hogy a VB-n partiban tudok lenni mezőnyversenyben a korosztályom legjobbjaival,volt profikkal is...Oda tudok érni a befutóra,és ott bármi lehet...Már most erre készülök:-)

2009-ben a verseny 2/3-ánál beszálltam egy lószparádéba is,és voltam pár km-t egy négy fős elmenésben...Nem csak azért,mert erős voltam...Hanem mert elhittem magamról,hogy képes vagyok olyanokkal elmenni,akik egyedül,az időfutamban 20km-re tudnak menni 47-48-as átlagokat...Igen,ennyivel lehet nyerni egy senior VB-t 45-50 korosztályban...Ezért én ott nem is indulok,mert ha nagyon felkészülnék,és szuper bringám lenne akkor sem tudnék többet soha 42-43 átlagnál....Szóval velük kell versenyezzek mezőnyben...És ha idén sikerül úgy teljesíteni,ahogy szeretném,és ott leszek a topon elöl akkor is tudni fogom a helyem....Nem azt mondom,én vagyok az X-edik legjobb a világon,hanem azt,hogy kibírtam a világ elitjével a 42-43-as átlagú versenyt,és az én erősségemben a sprintben levettem olyanokat,akik mondjuk egy hosszú hegyi befutón mind megvertek volna...

Na megint jól ráértem,és kipihent vagyok...Tegnap csak egy rövid edzés volt,és ma is csak egy kis futás lesz...

A lényeg:tudjuk,hol a helyünk,ne szálljunk el attól sem ha jól megy,de az se törjön le minket,ha nem teljesítünk napról napra jobban,és jobban egy hangyafaxnyival...Mert az biztosan nem működik,csak egy folyamatos stresszt vállalunk be vele.

Drága Briel, ma találkozunk :))

Nincs kedvem tudományosan írni, de...

Tudod mi a fejlődés az életedben ? Az, hogy futsz. A kitartás. Az, hogy foglalkoztat a dolog. Az, hogy érződik fontos.

Semmit ne tégy, szép lassan fuss, fuss és fuss. A saját tempódban :)))

Sok igazat írtak a többiek, én csak megnyugtatásul elmondom, hogy nagyon is megértelek, hogy nem esik jól mikor mindenki elkocog melletted és úgy érzed a hangyák is gyorsabban szaladnak nálad....Én is utálom, mikor látom  hogy megbámulnak, mikor hallom, hogy beszólnak, mikor összesúgnak a kölkök a sulinál, stb. Itt olyan ugyan nem fordul elő, hogy futók megelőznek, mert sose látok más futót.  Valahogy biztosan le lehet küzdeni a kellemetlen érzéseket,neked is menni fog, de hidd el, nem vagy egyedül. 

Köszönöm, ezt tényleg a legeslegjobb érezni, és erre jó ez az oldal: hogy érzem, nem vagyok egyedül. :)))

Találtam neked valamit :)

Bozót, ez eszméletlen!!!! Hangosan röhögtem! :D

Nagyon köszönöm! :D

Köszönöm én is Bozót,most már tudom,hogy én is hetyke fartlekes vagyok...:-)

Nálunk bodyban ezt úgy mondják ösztönös edzés,ami szintén fő irányelvem.

De én ismerem a hetyke fartlek bringás koronázatlan királyát is személyesen....

Mivel ma nagyon kipihent vagyok,és ráérek leírom:

Egy szép nyári napon edzegettem Szálkán a kedvenc útált hegyemen fel-alá...

Tehát speciális hegyi edzés:a hosszabb oldalról kistányéros tempómenés beülve,2-3 megindulással kiállva fűszerezve,hogy jól essen szinte végig szinte max pulzuson155-165..Aztán felérve átbukva leszáguldás a rövidebb lankásabb oldalon,pulzus vissza 80-90...Lejtő alján fordul,nagytányérra váltás,és beülve fel 150 körüli pulzussal...tető,száguldás le a hosszú oldalon,ez egy kör,lent fordul újra fel...

3-4 körrel szoktam kezdeni tavasszal,formában pedig 6-8 kör,néha 10....

Épp az edzésem végén voltam szinte,az 5.körben gurultam le a hosszú lejtőn.Az aljától talán 100-150m-re épp akkor jött felfelé 2 amatőr fiatal,és amikor látták,hogy az aljban megfordulok,és jövök felfelé utánuk elkezdték nyomni,és 10mp-enként nézegettek hátra...Először nem ugrottam rá,mentem a szokásos tempómat...Aztán amikor már talán 6.szorra nézegettek hátra,és csak lassan közeledtem hozzájuk mégis elkapott a versenyszellem...Egyet váltottam le,és a szokott 17-18 tempó rögtön szépen 20-21 lett...Közeledtem is szépen,az első visszafordító kanyarnál az egyik tagot már utolértem,halálán volt....Ő volt Madaras Peti,akit akkor ismertem meg,nem tudtam,hogy ő Madara Zolti bátyja.Előrébb a hegyen pedig Aczélos Bálint egy volt nagyreményű triatlonos menekült még előlem...2 kanyarral később utolértem,és ahogy kell abban a mp-ben be is lószoltam,faarccal,mintha könnyű lenne,ahogy kell....Nos,kb 2 percet vártam rájuk a tetőn,mert gondoltam elmegyek velük levezetni egy kicsit amerre mennek,mert ők is versenybringával voltak.

Amikor felértek köszönés,kis bemutatkozás,hátbaveregetés kölcsönösen,egyebek...

Aztán mondom nekik,merre mentek?Mennék veletek egy kicsit...

Erre azt mondják,ide mennek Szálkáig,ez Szekszárdtól talán 10km,aztán fordulnak,vissza a hegyre,ott megint megnyomják/főleg ha jön bárki bringás/,és haza...

Mondom,gyerekek,gyertek el egy Várdombi kört az csak 25km...ÁÁÁÁ,mondják,annyit szerintük nincs értelme menni..:-)

Egy a lényeg,azóta Petivel barátok vagyunk,szoktunk együtt menni bringázni.Ő versenyszerűen úszott,és annyira verseny alkat,hogy edzetlenül is képes az aktuális erőszntje 110 százalékával menni,ha muszáj...

Az edzés úgy néz ki általában kettesben vele,hogy rövid bemelegítés után megyünk egy max tempót,amiben természetesen én vezetek végig,ő utazik anslüsszben:-)Aztán beszélgetés kényelmesen...

De ha jön valaki aki kicsit is bringásnak néz ki akár montival,akár outival,és nem glottgatyában teker,,,,

Madár rögtön "hiéna"felkiáltással tempót vált,akár síkon akár hegyen/186  magas 90 kiló,nem egy hegyimenő/utolsó csepp véréig nyomja....Volt,hogy Steig Csabát is meglószolta hegyen....Nos,ő a bringás hetyke fartlek királya:-)

Tibor, írjá má egy könyvet :P De komolyan! 

csatlakozom, írj könyvet :)

Csajok örömére,akik reklamálják a könyvemet,ami sosem lesz,bár már mások is pedzegették a témát...:-)

Egy újabb bizonyíték,hogy én ismerem a laza,hetyke fartlekes bringások királyát...

Már augusztus volt,nappal még meleg,de este már hirtelen hűlt a levegő...Az árnyékok már nem emberi méretűek voltak délután ,hanem inkább óriások aránytalanul rövid,de annál inkább hosszú leképzései...

Madár Petivel indultam edzeni.és rövid bemelegítés után a Mohácsi úton lefelé a Szálkai elágazótól elkezdtük nyomni...Mármint a szokásos,én elkezdtem nyomni valahol határon 36-38-as tempót oldal pofaszélben,Peti pedig mögöttem anslüsszben elvolt...Nyomom,nyomom,hát,Várdomb után már qva nehéz volt...Délnyugati szél volt,tehát jobbról a Madár mögötte kicsit balra....Még mindig nyomom,egyre inkább elsavasodok,kezdek kész lenni...

Véletlen kinézek balra,és mit látok?

A saját eltorzult árnyékomat,vagy 20 m esre nagyítva a délutáni alacsony nap állás miatt...

Ám,mi az mögöttem????A Karom a Jim Carrey filmből,ahol elátkozva mindig igazat kellett mondania???

Vagy még rosszabb,a Freddy a kaszaboló kezével???

A mögöttem lévő árnykép teljesen úgy nézett ki...

Riadtan hátra fordulok,és mit látok???

Madár időfutam tartásban konyököl a kormányon,és a kinyújtott kezében a mobilja...Bőszen nyomogatva SMS-t ír éppen!!!Akkoriban qva szerelmes volt...Hát,nagyon megkönnyebültem,hogy mégse az ollókezű Freddy üldöz,de a motivációm teljesen elment...

Én elöl halált megyek,ez meg mögöttem sms-t ír....

Na,szerintetek nem Ő a király????

:D

Tibor, lehet, hogy az is elég lenne, ha összeszerkesztenéd a bloghozzászólásaidat, és már kész is a könyv!

Na gyerekek de jó ezeket a sorokat olvasni :)

Igen-igen Tibi! Csak egy könyv erejéíg....én is mondtam már :-)

De Brielnek jó ötlete támadt...nem rossz....lehet berakni a "kedvencek" közé.